"Huncut a bíró" - és még hamis is

Az egyhangú, már-már unott lépéseket a lábaim vidám, jókedvű mozgásra cserélték. Nem csoda, hiszen mostanra talán tényleg itt a tavasz. Legalábbis a természet ezt hirdeti itt a pilisvörösvári Üdülőtelepen is. Tegnap még kétségbeesetten rúgott egyet a tél némi hószállingózással, hideggel, mára azonban már nyoma sincs.

Kedden és szerdán Bács-Kiskun valamint Somogy megyében voltam aranysakálos terepi munkán, és ott bizony bőven voltak még fagyott, havas területek, ahova a nap melege nem érhetett el. Ez a helyzet a Pilis több pontján is – a Rám-szakadék például kifejezetten veszélyes a Parkerdő munkatársai szerint.

De hiába az erőlködés, a tél már múlóban, a tavasz pedig itt kopogtat a Kárpát-medence képzeletbeli ajtaján. Az utcán sétálva a nap finoman simogatja az ember bőrét, bár a szél még a kabát összehúzására ösztönöz. A kémények pihennek, most nem tüzel senki – legfeljebb csak este. A széncinegék vidám „nyitnikék”-jébe egy-egy kutya vakkant bele, majd hirtelen egy jól ismert hang üti meg a fülemet. „Huncut a bíró”. S már keresem is a hang forrását, melyről tudom, hogy nem más, mint egy sárgarigót utánzó, napfényben zöldesen csillogó vándor, a napokban hazatérő seregély. Nem kell sokáig keresnem, meg is látom egy kopasz fa ágán, majd az égen három másik példány száll el felettem. Itt van hát a tavasz – gondolom, s jóleső melegség fog el. Talán a sárgarigó még távoli hangja miatt…

Tudom, ezek az aranyszínű, repülő "ékszerek" még messze járnak, és majd csak májusban kiáltják el magukat a környéken, mikor már zöld minden, s kedvenc élelmükből, a hernyókból is van elég. Most még csak csacsogó, csevegő, csattogó seregélyek szövik tavasz eleji énekükbe a sárgarigók csodás trilláját – de olyan élethűen, hogy ha becsukom a szemem, máris látom magam előtt a tavak fölött suhanó aranymálinkókat. Kiválóan utánozza őket a seregély. Ha megfontoltabb lenne, és nem ilyen fecsegő, pletykálkodó, sokan el is hinnék, hogy megjöttek a sárgarigók. De mivel változatos nótájába csak bele-beleszövi a strófát, így hamar leleplezi magát a szőlőtolvaj.

A seregélyek minden évben az elsők között vannak, akik tavaszi mosolyt csalnak az arcomra. Emlékszem, még nem is olyan régen, a szomszédunkban volt egy öreg almafa. Sok haszna nem akadt, az almájában több volt a kukac, mint az ehető rész – ez is lett a veszte, hiszen 2-3 éve kivágták.

De amíg állt, szinte minden esztendőben ott hallottam meg először a kritikát, mely a bíróra vonatkozott. Természetesen nem eredetiben, hanem a már említett seregély-előadásban. Ugyanis volt a fa törzsében egy termetes odú, és évről-évre ott melengette tojásait, etette fiókáit egy seregélypár. Nem tudom, hogy a költőhely eltűnésével hova mehettek…

Két napja még fagyott csatornákon próbáltam átkelni Kétújfalu közelében - ott még semmi jele nem volt a seregélyek érkezésének. A cinegék füttyögtek, a fakopáncs dobolt, vijjogtak a magasban keringő egerészölyvek, néha megszólalt egy fekete harkály is. De seregélyeknek nyoma sem volt. Most pedig közeledek a zajos 10-es út felé, és lám, megérkeztek, itt vannak. Megjöttek, és elhozták a tavaszt, amit annyira vártam!



A halványkék égen a szél felhőket úsztat, a gallyak még csupaszon koccannak össze, de a kertben már nyílik a krókusz, és bújik elő a többi tavaszi virág is. Hamarosan megérkeznek talán a házi rozsdafarkúak is. Kimegyek a kertbe és majd egy nem várt pillanatban az egyik villanyoszlop tetejéről megszólal jellegzetes, furcsa trillájuk. Majd billegtet néhányat, és tovább repül élelem után kutatva. De erre még várni kell egy kicsit - talán a fenyőre szálló szarka éppen ezen kacag egy jót...

Tél elején a léprigókról írtam.
Ők MÁR messze vannak, a sárgarigók pedig MÉG távol. De a seregélyek már március 11-én is felébresztették bennem az igazi tavaszvégi, nyáreleji hangulatot, és eszembe juttatták azt az időszakot, mikor minden reggel a Kornéli-tó partján vártam a természet ébredését. Mocsári teknősöket kerestem, akadt is belőlük néhány – és egy nagy vörösfülű ékszerteknős is. Talán megvan még mindig…

Távcsövemet szememhez emelve figyeltem a sötét hüllőt, néha egy-egy pézsmát, vadkacsát vagy jégmadarat – ami éppen a környéken érdekesnek bizonyult. Ezeknek a reggeleknek pedig állandó része volt a „huncut a bíró". Azt hiszem, ez idén sem lesz másképpen...

Gribek Dániel

Kapcsolódó cikkek:
Megérkeztek...
Az idei első hóvirágok az Üdülőtelepen (Képek)
Üdülőtelepi Ősz
Veszélyes a Rám-szakadék!
Van egy jó hírünk!

view counter
view counter

Programot ajánlok!

Navigáció

Belépés

Szavazás

Hányast adnál a Varkapu.info-nak a térség tájékoztatásával kapcsolatban?:

Cégtár

Állatorvosi rendelő és kutyakozmetika Pilisvörösváron.

varkapu.info hírlevele

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tartalom átvétel