Könyv az utolsó földesurak egyikéről

10:50 | 2010 11. 26.

Kategóriák: Egyéb

Pénteken, 16 órakor egy érdekes könyvbemutatót tartanak a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A helyi jelentőséggel is bíró könyv szerzőjével a solymári Fix Pont is készített interjút, melyet a decemberi számban olvashatnak majd. Addig egy kis ízelítő a beszélgetésből. Marczibányi István a környék utolsó földesurainak egyike volt.

Pénteken, 16 órakor egy érdekes könyvbemutatót tartanak a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A helyi jelentőséggel is bíró könyv szerzőjével a solymári Fix Pont is készített interjút, melyet a decemberi számban olvashatnak majd. Addig egy kis ízelítő a beszélgetésből. Marczibányi István a környék utolsó földesurainak egyike volt.

Verrasztó Gábor: Marczibányi István

„… Marczibányi István – aki a Ludovika felállítására ötvenezer forintot adott, aki felépítette Buda első kórházát, akit szinte a magyarországi Irgalmas Rend megalapítójaként tartanak számon, (…) aki a magyar nyelv ápolására és kiművelésére Fundátiót és díjat hozott létre, aki a Nemzeti Múzeumra hagyta kincsestárának leg szebb darabjait, aki elsőként adományozott ötvenezer ezüst forintot a majdani Akadémia felállítására, kinek nevét gróf Széchényi Ferenc és a legnagyobb mecénások között kellene emlegetnünk –, szomorú tény, de a XXI. század embere előtt szinte ismeretlen.”

Verrasztó Gábor, számos helytörténeti kötet szerzője, ezúttal az éppen kétszáz éve, 1810. decemberében elhunyt Csanád megyei alispánból királyi tanácsossá kinevezett nemes lelkű mágnás, Marczibányi István fordulatos életét rajzolja elénk legújabb monográfiájában. A méltatlanul elfeledett jótevőről és a róla készült könyvről a szerzővel Tóth Ildikó, a Budai Polgár főszerkesztője beszélget. A beszélgetés után az író dedikálja könyvét, amely a helyszínen megvásárolható.

A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Interjúrészlet a solymári Fix Pontból

– Marczibányi István híres volt a maga idejében a feleségével együtt tett jótékonysági felajánlásairól és más hasonló cselekedeteiről. Ezek közül tényszerűen a Császár fürdő megvásárlása, majd az Irgalmas Rendnek történt adományozása a legismertebb: mit érdemes tudni ennek hátteréről, előzményeiről, illetve arról, hogy mennyire volt ez nagy jelentőségű tett abban az időben?

Miután II. József 1781-ben kihirdette a szabad vallásgyakorlást engedélyező türelmi rendeletét, a tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal nem foglalkozó rendeket jobb esetben feloszlatta és elűzte, de több helyütt ez a szerzetesek legyilkolásával valósult meg. A betegápoló irgalmasoknak is menniük kellett Budáról. Marczibányi István, amikor 1806-ban megvette a Császár fürdőt a környező épületekkel, lényegében missziót teljesített, hiszen ezzel a lépésével tudta visszahozni az Irgalmas Rendet, és jelentős összeget adományozott első kórházuk felépítésére is, ami egyben Buda első kórháza is lett az addigi, elég siralmas körülmények között működő szegényház helyett.  

– További jótékony cselekedeteik között fennmaradt még több, szegény családok gyerekeinek kiírt oktatási ösztöndíj emléke – mai szemmel, megfelelő kultúrtörténeti háttér nélkül ennek is nehéz átlátni a valódi jelentőségét, nagyságrendjét. Mit lehet tudni ezekről az ösztöndíjakról, és mennyire számítottak nagy szónak akkoriban?

Tevékenysége azonnal érthetővé, értékelhetővé válik, ha figyelembe vesszük a Habsburg uralkodók németesítő politikáját. Függetlenül attól, hogy falusi gyermekeknek biztosított tanulási lehetőséget, vagy Léván, Budán alapított iskolát, Marczibányi Istvánt mindig ugyanaz az elv és cél vezérelte: a magyarság, a magyar nyelv művelése. És ne feledjük, tette ezt akkor, amikor Magyarországon még nem a magyar nyelv volt a hivatalos! Törekvése tehát mindenképp egyértelmű. Neve talán örökre feledésbe merül, ha nem tesz alapítványt a magyarul publikáló írók, költők és tudósok díjazására.

(Varkapu.info)