Az őshonos erdők újabb területeket foglalnak vissza Dunabogdány térségében

09:15 | 2019 05. 17.

Kategóriák: Al kiemelt, Erdő-mező

A Pilisi Parkerdő Zrt. az őshonos növényzet visszatelepítésével szolgálja a természetvédelmi kezelési célokat és állítja helyre az évszázadok óta megváltoztatott élőhelyeket. Ez történik most a Dunabogdány környéki védett erdőkben is.

 A Pilisi Parkerdő Zrt. kiemelt célja a sok problémát okozó tájidegen fafajok terjeszkedésének megfékezése, a természetes állapotok visszaállítása, és hogy az erdőgazdálkodás eszközeivel természetvédelmi kezelési célokat is megvalósítson. A Visegrádi Erdészet kezelésében álló, 305 méter magas Sajgó-hegy északi és nyugati oldalán lévő erdők nem őshonos faállományok: akácosok, erdei- és fekete fenyvesek. Utóbbiakban spontán megjelennek az egykori uralkodó és elegyfafajok, így kíméletes, folyamatos erdőborítást biztosító erdőművelési módszerekkel, tarvágás nélkül lehet visszaállítani az eredeti állapotokat. Az akácosok esetében azonban bonyolultabb a helyzet, mivel csak mesterséges úton lehet megakadályozni, hogy tovább romoljon a Dunabogdány környékén a természetes erdőtípust képviselő tölgyesek állapota. Az akácosok terjeszkedése és a lágyszárú növényeinek térhódítása miatt súlyos károkat okoz a természetszerű erdőkben.

A Visegrádi Erdészet vezetője, Némedy Zoltán szerint nincs más megoldás, mint szakszerűen eltávolítani a tájidegen faállományt, hogy helyét a potenciális természetes erdőtársulás őshonos fafajaival lehessen beültetni. „Közel egy évtizede így sikerült helyreállítani a Hideg-hegy keleti oldalában a gyertyános-tölgyest, valamint a Kühlenberg-forrás fölötti 5 hektárnyi természetes erdőtársulást. Más tájidegen fafajok esetében (nyugati ostorfa, zöldjuhar, lucfenyő stb.) is sikeres az átalakítás; a fakitermelés során ezeket kivágják, miközben az őshonos fákat megkímélik” – mondta a Visegrádi Erdészet vezetője.

A cél, hogy Dunabogdány környékén a fajszegény akácosokat felváltsák a jellemző állományalkotó fafajok, mint a molyhos tölgy, az olasz tölgy, a csertölgy és a dárdáskaréjú kocsánytalan tölgy. A számos elegyfa közül a virágos kőris, a vadkörte, a barkócaberkenye, a házi berkenye, a déli berkenye, a mezei szil és a mezei juhar említhető. Az akácosokkal ellentétben itt változatosabbak a cserjék (húsos som, fagyal, ostorménbangita, kökény, bibircses kecskerágó, egybibés galagonya, varjútövisbenge, ükörkelonc, pukkanó dudafürt, sóskaborbolya, csepleszmeggy, gyepűrózsa) és virágpompás a gyepszint. A fajgazdagabb erdőnek sokkal változatosabb az állatvilága is.

Tavasszal megkezdődött az őshonos tölgyfajok visszatelepítése a területre. Ennek során a Visegrádi Erdészet szakemberei dárdás karéjú kocsánytalan tölgy makkot vetettek, valamint olasz tölgy csemetét ültettek.Ősszel szükség szerint cser- illetve molyhos tölggyel pótolják az uralkodó fafajokat, illetve a hiányzó elegyfajokat és cserjefajokat is visszaültetik. Ez a munka több évig elhúzódhat: 10-12 év az erdősítés befejezése, a tájidegen fajok kiszorítása.

(Pilisi Parkerdő Zrt.)

Címkék: , , , , , ,