Solymári cserkészből helyettes államtitkár

17:46 | 2018 01. 23.

Kategóriák: Erdő-mező, Fő kiemelt

Az utóbbi hónapokban az erdőtörvény módosításával foglalkozott, ám eközben is volt ideje a környékbeli cserkészekre. Ugron Ákos Gábor neve a legtöbb szentiváni számára ismerősen csenghet. A családjával a településen élő erdőmérnök szakember a hétköznapokban a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként végzi munkáját, ám eközben is azt a világnézetet képviseli, amit édesapjától és a solymári cserkészcsapattól kapott.

Mit adott neked az életed során a cserkészet?

Egy egész világnézetet. Nyitottsággal, tenni akarással, aktív segítőkészséggel állunk a társadalom felé. Mindennek pedig fontos része a folyamatos önképzés is.  Felnőtt cserkészként ugyanezekre szeretnénk nevelni a fiatalokat. A cserkész mindig cserkész marad, mert ez önmagában egy hozzáállás a világhoz.

Ahhoz volt köze a cserkészetnek, hogy az erdészet felé fordultál?

Szerintem igen. Egyrészt jött otthonról is, mert édesapámék nagyon szerették a természetet. A 80-as évek elején költöztünk Budapestről Solymárra, egy faluszéli helyre. Ez akkor külterület volt, szemben velünk pedig erdő magasodott. Paprikás patak, Les-hegy, átmegy az ember, és már bent van a fák között. Aztán gimnáziumban is a biológia, a természettudomány felé kacsingattam, de akkor még nem tudtam, hogy állatorvosira vagy az erdőmérnökire menjek. A családomban voltak erdőmérnökök, ők is hatással voltak rám. De a cserkészet szerepe vitathatatlan. Akkoriban, 1989-ben két csapat volt a környéken. A solymári, a pilisvörösvári majd rá 1-2 évvel a pilisszentiváni is megalakult. Legtöbbször együtt táboroztunk a természetben. Akkoriban a solymári csapat tagja voltam, de a közös programok miatt ez nem számított.

Az akkori vezetőink közül kiemelném Dr. Nádai Bélát, aki egyike az első Pro Natura díjasoknak. A magyarországi környezeti nevelés módszertanának kialakításában fizikusként nagyon sokat tett. Emlékszem, az első táborunk ’89 márciusban volt Béla bá kertjében néhány vörösvári és solymári cserkésszel. Vida Gábor botanikus tartott növénytani túrát, amely során megnéztük a pilisi lent. Térképészetet Fábry Pali bácsitól tanultunk, Szatory Árpi bától pedig kézműves ügyességet. Édesapám volt a másik főszervező, nálunk a csapatparancsnok. Népdalokat tanultunk, sokat kirándultunk.

De gond volt például a feketefenyő terjedése a dolomitgyepes területeken, ezért oda programokat szerveztek nekünk. A nemzeti park szakemberei megmondták, hogy melyik részekre menjünk, és hol vágtuk ki a feketefenyőt, mi pedig ezt örömmel meg is tettük. Emellett egyéb természetvédelmi munkákat is végeztünk.

Tehát a természeti nevelés központi szerepet játszott a foglalkozásokban.

Igen. Bárhogy is nézem, ez mély hatással volt rám. Aztán telt, múlt az idő, jöttek az egyetemi évek, de amikor hétvégenként hazatértem Sopronból, akkor is lehetett ezt csinálni, ami tovább erősítette bennem a korábban említett világnézetet.

Napjainkban mit tud hozzáadni a cserkészet a környezeti neveléshez?

A cserkészeti nevelésnek önmagában az egyik legfontosabb eszköze, hogy minél többet legyünk a természetben, mert annak megismertetése nagyon jó eszköz. Ezt pedig ki is használjuk, hiszen napjainkban már felnőttként én próbálom átadni a tudást, az egész világnézetet a következő generációnak. Tartunk például nomád táborokat, amikor kitettebbek vagyunk a környezetünknek. Ilyenkor csak a rét van, a közelben valahol víz, de áram, telefon nincsen. A kempingezéshez szükséges sátrat visszük magunkkal, ha pedig ez lehetséges, akkor a padokat, asztalokat, kaput, polcokat helyben készítjük el. Ez nagyban függ attól, hogy tudunk-e faanyagot szerezni, ami manapság már nem olyan egyszerű. Ráadásul kevés kijelölt táborhely van az erdőben. A nomád tábor idején a fiatalok megtapasztalhatják, hogy oda kell figyelnünk a környezetünkre, be kell tartani a szabályokat. Ha pedig mindez megtörténik, akkor gyönyörű dolgokat láthatunk, tapasztalhatunk. Ez a környezeti nevelés nagyon hatékony módja. Szerencsére ma már nem a cserkészet az egyetlen olyan közeg, ahol mindezt átélhetik a gyerekek, hiszen az elmúlt 10-20 évben nagyon sok erdei iskola létesült, és az óvodákban, iskolákban is természetesek az ehhez hasonló programok.

Amikor te voltál „kiscserkész”, akkor ez viszont még nem volt általános.

A ’90-es években mi nem mentünk erdei iskolákba, hiszen akkor még nem voltak. A cserkészet ugyanakkor pótolta ezeket az élményeket.

Akkoriban tehát a környezeti nevelés főleg a cserkészetben jelent meg?

Igen, emellett pedig a túrakörök, természetjáró egyesületek végeztek kiemelkedő tevékenységet. Mellettük pedig az erdészek tevékenysége volt nagyon fontos, tőlük tanulhattuk meg az erdei kirándulások alapvetéseit, ők adták át a tudást. A cserkészetre visszatérve fontos megjegyezni, hogy nálunk nem a természetjárás a mozgalom célja, az inkább egy jó eszköz, hogy a társadalom számára hasznos emberekké neveljük a fiatalokat.

Ahogy említetted is, ma már te próbálsz hatni a fiatal cserkészekre. Hogyan?

Aktív vezetők vagyunk a solymári cserkészcsapatban. A már említett táborozásnál mindig az alapokkal kezdjük: élő fához nem nyúlunk, virágot nem tépünk le, növényt nem károsítunk. Ahogy a cserkésztörvény egyik pontjában is benne van: a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket. Ezt be kell tartatni. Nem dobálunk kést a fába, azért, mert balta van nálunk, nem kell rögtön belevágni valamibe, és ehhez hasonlók. A sátrat úgy tesszük le, hogy minél kevesebbet kelljen az aljnövényzetből kiirtani. Mindig fontos szempont, hogy lehetőleg magunk idomuljunk a természethez, és ne a természetet akarjuk magunkhoz alakítani. Ennek pedig a magyarázatát is át kell adni, hogy a gyerekek megértsék.

Érdekes kérdés 2017-ben az okostelefonok használata egy ilyen táborban. Ezt hogyan oldjátok meg?

Mi nem tulajdonítunk nagy feneket ennek. Ki van mondva, hogy a tábor idején nem lehet őket használni, és ennyi. Azt látom, hogy ha megfelelően le tudjuk kötni a fiatalokat, akkor elfelejtik a telefont. Egyébként meg úgyis hamar lemerül, tölteni pedig csak a parancsnoki telefont lehet. Anyát, apát természetesen felhívjuk esténként, de ha nincs rá szükség, akkor a használata nem megengedett. Van olyan csapat, ahol egyből összegyűjtik, és elrakják a telefonokat, mi ezt nem alkalmazzuk. A hátrányai mellett viszont van előnye is az okostelefonoknak. Egy fotó készítése például ilyen. Nem baj, ha rögtön felkerül egy-egy kép a Facebookra, szoktunk kitenni csapatfotókat. Legalább a szülők is látják, hogy minden rendben van, nem aggódnak. De még egyszer hangsúlyozom, hogy ha le tudjuk kötni a gyerekeket, akkor a feladataikat csinálják, élvezik a tábort, és senkinek nem hiányzik a telefon.

A gyermekeid is cserkészek?

Természetesen. Négy gyerkőcből hárman cserkészek. A legkisebb még nem, de egy-két táborba elkísért minket, és a jövőben biztosan ő is követi a testvéreit. Persze y gyermekeim eleve ebben a szellemiségben élik a mindennapjaikat. Sokat kirándulunk, és itthon is ezt a világnézetet látják. Fontosnak tartom, hogy jó példát mutassak a családomban és a cserkészprogramokon is.

Gribek Dániel

Az interjú a Pilisszentiván Község Önkormányzata által kiadott Pilisi Len – Zöld Újság 2017. évi  második, decemberben megjelent számában olvasható.

 

(Varkapu.info)

Címkék: , , , , ,