A helyi közönség jól ismerheti Fers Márta hangját, hiszen az “A Tempo” Koncertfúvós Zenekar mellett számos zenésszel lépett már fel a Művészetek Házában vagy éppen a Nagytemplomban. A pilisvörösvári művésznőnek ugyanakkor nemcsak a közönségszórakoztatás a szenvedélye – az énektanítást is legalább ennyire élvezi. Éppen ezért várja a tanítványok jelentkezését, akiknek énektudását Pilisvörösváron és Budapesten tudja elmélyíteni. Rövid interjú a köztünk élő művésznővel, Pilisvörösvár népszerű énekesnőjével, Fers Mártával.

Fers Mártát legközelebb Piliscsabán, a Páduai Szent Antal Iskolában lehet hallani október 20-án, pénteken 18 órától.

Facebook oldalán azt olvastam, hogy az éneklés és a tanítas a hivatása. Mikor tudatosodott ez Önben?

A tanítás és az éneklés számomra nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. Azért, hogy énekelhessek, magam is állandó tanulásban vagyok, mind a mai napig elfogadom egy külső fül, szakember véleményét. Ez lehet egy zongorakísérő korrepetítor, vagy egy énektanár. Pontos időpontot nem tudnék mondani, hogy mikor tudatosodott bennem az elhivatottság, valószínűleg akkor, mikor legelőször megéreztem annak örömét, milyen jó hallani másnál ugyanazt, ami nálam is működik.

Mi az első olyan élménye, ami a zenével kapcsolatos?

Szüleim elmeséléséből tudom, hogy bátyám fél évig próbálkozott hegedű tanulással, majd mindenki megkönnyebbülésére abbahagyta a gyakorlást, és áttért a gitározásra. Érdekes, hogy semmi emlékem nincs erről a kezdeti időszakról, viszont arról annál inkább, mikor magam kezdtem el egy vak zongoratanár bácsinál tanulni.

Gyula bácsi óráinak hangulata, a ház illata, hangjának melegsége, a hűvös billentyűk érintése – talán gyerekként átvettem tőle az érzékszervek kifinomult működését – mélyen belémivódott.

Ezt követően hogyan kezdődött el a pályafutása? Olvastam azt is, hogy jókor volt jó helyen. Főként ezen múlt minden?

Pályafutásom beindulása szerintem tényleg egy bizonyos eseményhez köthető, ehhez pedig akkor és ott kellett legyek. Ki tudja persze, hogy ha ekkor nincs velem a szerencse, hogyan alakult volna az életem. A lehetőségeket meg kell ragadni, de ha azok adottak, a sikerért akkor is mindenkinek meg kell dolgozni…

Pontosan mi volt ez az esemény?

Főiskolai tanulmányaim elején egy régizene-kurzuson vettem részt, aminek következményeként meghívást kaptam Esterházy Pál Harmonia Caelestis lemezfelvételére. Hirtelen a régizenei világ élvonalában találtam magam. Ezzel elindult előadóművészi pályám sok-sok oratórium előadással, további lemezfelvételekkel, rádiós és televíziós felkérésekkel.

Mit tart a legkiemelkedőbb sikerének?

Sorolhatnék jeles koncerteket, lemezfelvételeket, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor legkiemelkedőbb sikeremnek azokat a pillanatokat nevezném, amikor magamról megfeledkezve úgy érzem, nem is én énekelek, hanem csak rajtam keresztül áramlik a zene. Szerintem mindnyájan ezért az eufórikus érzésért dolgozunk. Ez pedig nálam műfajfüggetlen.

Pilisvörösváron is láthatta már a közönség?

Több alkalommal léptem már fel Vörösváron. Nagyon szép emlékeim vannak például a Műhely Galéria rendezvényeiről, ahová Czeglédi Gizella rendszeresen meghívott. A Művészetek Házában, a Gimnázium Zeneiskola nagytermében vagy a Nagytemplomban visszatérő vendég vagyok a Hoós Sándor vezette “A Tempo” Koncertfúvós Zenekar és Vörösvár díszpolgári címét viselő Neubrandt házaspár jóvoltából. Mayer Angyalka zongora- és Tácsik Zoltán hegedűművészek rendszeres kamarapartnereim. Hazai pályán mindig nagyon izgalmas kihívás énekelni, hiszen csupa ismerős arcot látok a nézőtéren.

A környéken merre hallhatjuk a hangját legközelebb?

Október 20-án, pénteken, 18 órától Piliscsabán lesz fellépésem, a Páduai Szent Antal Iskolában.

Énektanárként is dolgozik, ahogy ez a hivatásainak felsorolásából is kiderült. Ez mennyiben más, mint közönségnek énekelni?

Pozitívum, hogy magam is gyakorló művész vagyok, de a tanításban sokkal fontosabbnak tartom a szakmai megalapozottságot, a pedagógiai felkészültséget. Nem tartom jónak, ha a tanár mindenáron középpontban akar lenni, saját egyéniségét ráerőltetve a tanítványra. Akkor tudunk jól együtt dolgozni, ha felszabadult, derűs, oldott az óra légköre, és a növendék megtanulja tőlem a türelmet saját magával szemben.

Egy kérdés erejéig térjünk ki egy aktuális, populárisabb témára is. Énektanárként és művészként hogyan látja a napjainkban oly népszerű zenei tehetségkutató versenyeket, és az ott rendre feltűnő zeneileg tehetségtelen “előadókat”?

A könnyüzenei tehetségkutatók igazi show műsorok, amiknek nézettségét és népszerűségét szerintem nagyban emeli, ha dilettánsokat is képernyőre engednek. A legtöbb néző ilyenkor nagyon erős kritikai érzékre tesz szert, és megkönnyebbülten kiált fel: hát, így én is tudnék énekelni…

Bár léteznek ösztönösen jól éneklő, kivételes tehetségek, biztos vagyok benne, hogy szakmai képzésre mindenkinek szüksége van. Emberek vagyunk, rossz passzban, betegen, stresszhelyzetben sem mehetünk egy bizonyos színvonal alá. Ez különbözteti meg az amatőrt a profitól. És ami még nagyon fontos, a hallásunk, azaz az ízlésünk ugyanúgy fejlődik a tanulással, és akkor helyére kerülnek a dolgok, nem lesz hamis sem a hangunk, sem az értékítéletünk.

Ha valaki szívesen tanulna Öntől, azt hol és hogyan teheti meg?

Két helyszínen is tanítok, Pilisvörösváron és Budapest belvárosában. Ha kell, házhoz is kimegyek, de ezekben a termekben biztosított a nyugodt, tágas környezet, a zongora, és a külvilágot kizárva csak magunkra és a zenélés örömére tudunk figyelni.

Aki szívesen képezné a hangját, szívesen énekelne az alábbi elérhetőségeken megtalál:
http://enek-eljunk.hu/
https://www.facebook.com/enekFM/

(Varkapu.info)