Történelmi utazás a Kárpát-medencében Fogarasy Attila verseivel – TRIANON 100

10:16 | 2020 05. 13.

Kategóriák: Fő kiemelt, Kultúra

A Pilisnek szent hegye, az esztergomi Bakócz-kápolna reneszánsz alkotása, a XIII. századi Léva vára, a mézédes borairól messzeföldön híres Tokaj, a napkeltével kétszer is elkápráztató Székely-kő, a nemzeti egység szellemi örökségét őrző Házsongárdi temető vagy éppen Fiume égszínkék kikötője. Sok más történelmi emlékünk és jelenkori kincsünk mellett ezeknek is emléket állít a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójára Pilisvörösváron megjelent különleges verseskötet, a “Bölcsőnk és sírunk: Magyarország”.

Fogarasy Attila helytörténeti és honismereti szakember egy tradicionálisan angol műfajt formált magáévá, és 64+3 verse segítségével beutazhatjuk a Kárpát-medence varázslatos, nemzeti értékekben oly gazdag tájait a Fogarasi-havasoktól Máramaroson, Beregszászon, Pozsonyon, Somogyon vagy éppen az Alföldön át egészen a Vajdaságig, majd az Adriáig.

Fogarasy Attila könyve, a “Bölcsőnk és sírunk: Magyarország”, nem csak egy egyszerű verseskötet, ami a szomorú emlékévre jelent meg. Nem csak egy mementó a magyar történelemnek, ezeréves országunknak. Nem csak néhány sor, amit kortyolgatás közben könnyes szemmel emlegetni, idézni lehet a nagy magyar bánat borgőzös lélekszorítását érezve. A pilisvörösvári szerző arra szeretné emlékeztetni az olvasót, hogy bár verseiben a múlt elevenedik meg, a régmúlt vármegyék mai területén még mindig sokfelé magyar emberek élnek magyarul beszélve, magyarul gondolkodva. Petőfit, Aranyt, Kölcsey-t szavalva, ugyanazokat az imákat suttogva, velünk megegyező szófordulatokat használva. Arra, hogy az egyetemes magyar tudat, a nemzeti egység alapja még ma is él határokon innen és határokon túl. És arra is, hogy bár sokan románoknak, szlovákoknak, ukránoknak vagy szerbeknek tekintik és nevezik az éppen 100 éve elcsatolt területen élőket, mégis ők adták történelmünk megannyi nagy emberét, építményét, eseményét, hagyományát. Nélkülük, őseik nélkül nem lennénk azok, amik ma vagyunk.

“Hungarikjaimmal (ötsoros verseimmel) nemcsak Magyarország egykori nagyságára, erejére, természeti, gazdasági, szellemi kincseire, erkölcsi értékeire, kiemelkedő személyiségeire, hőseire, nagyjaink, eleink jeles cselekedeteire, nemzetünk összetartozására szeretném emlékeztetni mindnyájunkat, hanem arra is, hogy az elcsatolt vármegyékben továbbra is ott emelkednek hegyeink, ott nyújtóznak síkságaink, ott folynak folyóink, ott emelkednek romjaiban is szép váraink, ott emelkednek azok a nagyszerű épületek, templomok, iskolák, kastélyok, színházak, kollégiumok, amelyeket magyarok építettek, és amelyeket magyarok laktak be hittel, műveltséggel és hazaszeretettel. És arra is emlékeztetnek ezek a kis, nemzeti érzelmű versikék, hogy egykori vármegyéink többségében ma is sok magyar ajkú testvérünk él, ápolva gyönyörű és csodásan hajlékony anyanyelvüket, nemzetmegtartó hitüket, páratlan kultúrájukat, gazdag hagyományaikat – egyszóval: magyarságukat, MAGYARSÁGUNKAT.” – fogalmazott Fogarasy Attila könyvajánlójában.

100 évvel a versailles-i döntést követően pedig bármilyen szomorú, de szükség van erre. Szükséges mindenkit emlékeztetni arra, hogy szerte a Kárpát-medencében még mindig élnek magyarok, akik foggal-körömmel kapaszkodnak ugyanabba, ami számunkra például a Pilisben is fontos, és a mindennapjaink része. 100 évvel a drámai döntést követően még mindig nem a múltról beszélünk, ha visszaemlékezünk, hanem a jelenről. Az érthetetlen politikai támadásokról, a magyarverésekről, a megaláztatásokról, a magyar történelmi emlékek tudatos pusztításáról, átformálásáról. És bármennyire is egyszerűbbnek tűnik elfogadni és beletörődni, tudomást sem venni az évszázados következményektől, de attól azok még léteznek, és napról-napra szembesülni lehet vele. Mert a Párizsban 100 éve aláírt békediktátum nem a múlt, nem csak a történelem része. Az a jelen, az a XXI. századi Európa mindennapjait meghatározó állapot. De kanyarodjunk vissza a történelmi vármegyékre, és a hungarikokra….

Mik is azok a hungarikok?

A pilisvörösvári szerzőtől megtudhatjuk, hogy a verseskötet alapját a hagyományosan angol műfaj, a limerikek adják. A szigorú tartalmi és formájú műfajhoz azonban nem illett a téma, hiszen a szigetországban rendkívül népszerű versek jellemzően valamilyen humoros felütéssel, poénnal zárulnak. Ez pedig az elmúlt 100 évünkre visszatekintve meglehetősen lehetetlennek tűnik, hiába is vigad sírva a magyar. Az ötsoros versek 9,9,6,6,9 vagy 8,8,5,5,8-as szótagszámot követelnek meg nagyon szigorú ritmikával, sok esetben kínrímekkel, amikre találni példát Fogarasy Attila kövében is: “Bátorság vármegyéje Heves/Szívünknek lüktetése heves”.

“Szigorú feltétel, hogy az első sorában szerepeljen egy tulajdonnév, általában személy vagy település neve” – fogalmaz a szerző könyvében. Tegyük hozzá gyorsan, hogy egy vármegyéket felsoroltató kötetben talán ez volt a legkönnyebben teljesíthető követelmény, a tulajdonnevek ugyanis minden esetben adottak, az írások alapjait képezték.

Mindent összefoglalva viszont tény, hogy hazafias érzelmű, komoly hangvételű limerikek nem léteznek. Másképpen fogalmazva: azok formailag hiába megfelelőek, mégsem limerikek. A pilisvörösvári helytörténeti szakember azonban megszerette a műfajt, és nem akart letérni a saját útjáról, így megalkotta a nemzeti limeriket, a hungarikot. Ennek meghonosítására pedig kiváló megoldást választott: a trianoni emlékévet és a nemzet legfájóbb, máig húsba vágó tragédiáját.

A limerikek egyébként rendszeresen húznak valami meglepőt, szokatlant, és esetenként tényleg találtam ilyeneket Fogarasy Attila ötsorosaiban. Ez pedig különös egyediséget nyújt a még jól ismert vármegyék esetében is. Mert a mi vármegyénkről, Pest-Pilis-Solt-Kiskunról például elsőre nem a Gertrúdisz szívébe fúródó tőr jut eszébe az embernek. De hasonlóan meglepő, hogy Trencsén várának “védőit nem vették tál lencsén”, vagy hogy “Lél kürtjét fújják vad koboldok”. A versek segítségével tényleg végigjárhatjuk a Kárpát-medence vármegyéit, és a magyar szemnek némiképp szokatlanabb versstílus még azok számára is élvezetes tanulást és hasznos visszaemlékezést nyújthat, akik a hagyományosabb műfajokat nem érzi magáénak.

Fogarasy Attila “Bölcsőnk és sírunk: Magyarország” verseskötetét a pilisvörösvári könyvtárnál megtalálható Könyv Box üzletben lehet megvásárolni stílusosan 1920 Ft-ért. Érdemes beszerezni, és ezekkel a sorokkal is emlékezni a 100 éve meghozott, máig emberek millióira hatást gyakorló politikai döntésre.

Zárásként pedig nem tudom nem megemlíteni, hogy büszke vagyok arra, hogy olyan városban élhetek, ahol helyi kiadvány jelent meg a ‘Trianon 100’ emlékévre. Remélem, a testvértelepülésre, Borszékre is jut a könyvből néhány példány.

Gribek Dániel

(Varkapu.info)

Címkék: , , , , ,