A hétvégémről sajnos semmi pozitívat nem tudok mondani. A teljesítményemre a legjobb szó talán a katasztrófa. Pedig reméltem, hogy múlt hét után már végre egyenesbe kerülök. Nem így lett… Viszont most már tudom, hogy amint hazaértem, el kell mennem orvoshoz egy teljes kivizsgálásra, mert ez így nem normális.

A hétvégémről sajnos semmi pozitívat nem tudok mondani. A teljesítményemre a legjobb szó talán a katasztrófa. Pedig reméltem, hogy múlt hét után már végre egyenesbe kerülök. Nem így lett… Viszont most már tudom, hogy amint hazaértem, el kell mennem orvoshoz egy teljes kivizsgálásra, mert ez így nem normális.

Két hete folyamatosan fáj a fejem, pedig nekem korábban soha semmiért nem fájt, bár most már kicsit csillapodni látszik.

A múltkor voltak nálam doppingellenőrök otthon és kérdezte az egyik, hogy volt-e valami fertőzésem, vagy fel voltam-e fázva, mert furcsa a vizeletem is. Nem tudtam róla, de most már biztos vagyok benne, hogy valami lappang bennem, mert az nem normális, hogy egyik hétvégén teljesen jól érzem magam és jól tudok menni, a másikon meg semennyire nem megy és még csak rugdosni sem tudom a pedált, bár tény, hogy most más egyéb magán problémák is társultak hozzá, plusz meg is vagyok fázva.

Na, de vissza a hétvégéhez: Pénteken utaztam le egyedül a münsingeni Bundesliga-futamra, délután mentem pár kört a pályán, majd este találkoztam a csapat többi tagjával a szálláson. Este gyors megbeszélés a programról, mivel a szombat-vasárnapunk fullon volt… Szombat délelőtt csapatbemutató volt Deizisau-ban egy óriási kerékpárboltban, rövid fotózás, majd délután kimentünk a verseny helyszínére.

Pályajárás, majd sprintverseny. Túljutottam az időmérőn, de az első elődöntőben sajnos kiestem, mivel az egyik kanyarban kicsúsztam és itt kb. el is úsztak az esélyeim egy ilyen rövid versenyen. De nem bántam, legalább kicsit jobban rápihentem a másnapra. De mint utólag kiderült, teljesen felesleges volt… Viszont Sabrina és Wenzel jó crossosok lévén a döntőig jutottak! Kicsit sokáig húzódott a program, így mindenki teljesen hullán érkezett a hotelbe. Vacsora után alig vártuk, hogy aludni mehessünk.

Vasárnap 12:15-kor dördült el a rajtpisztoly nekünk, nyugodt szívvel állíthatom, hogy Világkupa mezőny jött össze. A rajtot jól elkaptam, majd felakadt a láncom (majd azután minden körben úgy legalább 5x), ami kb. 20 helyezésembe került, de ezt hamar visszahoztam. A rajtot követő síkon még tartottam a tempót az élbollyal majd fokozatosan estem vissza. Verseny közben olyan emberek is megelőztek, akik még soha és egyszerűen velük sem tudtam továbbmenni. Nagyon elkeserítő volt.

Nem azon múlt, hogy abszolút nem feküdt nekem a pálya, olyan volt, mintha cross versenyen lennék. Rengeteg sík rész, semmi technika, komolyabb felfelé vagy lefelé. De hát ugye mindenkinek ugyan az volt. Végül a 18. helyen értem célba, 4. lettem U23-ban. Ez abszolút nem tükrözi a képességeimet, de sajnos most ezt kell elfogadni. Nagyon remélem, hogy jövő héten tudok gázt adni és nem okozok csalódást, legfőképpen magamnak és a csapatnak! Bár ők ennek is örültek (de minek?) és azt mondták semmi baj. A fiúk viszont szuperül mentek, Markus 2. lett U23-ban, nagyon erős!

Pár óra múlva elrepülünk Dél-Afrikába, ahol is szombaton az év első igazán komoly megmérettetése vár rám: Világkupa Nr.1! Kicsit aggódva vágok neki az útnak, de ígérem minden tőlem telhetőt meg fogok tenni a siker érdekében! Meg szeretném köszönni a sok-sok szurkolást nektek, nagyon sok erőt ad! A csapat ismét kiváló munkát végzett, köszönöm Michinek, Martinnak, Matthiasnak és Jannak és Renének a szuper segítséget!

(Benkó Barbara – bringahirado.hu)

Kapcsolódó cikkek:
Benkó Barbi: UCI pontok Itáliából
Benkó Barbi pontot szerzett az osztrák szezonnyitón