Március 3-án tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestülete a Nemzetközi Kőkonferenciát a Schiller Gimnáziumban. A szakmai találkozón ezúttal a kegyeleti kérdések kerültek előtérbe, de sok szó esett a kövek védelméről, kezeléséről is. Ismét átadták a Kődiplomát, és többek között két vörösvári kőfaragót is „Aranykoszorús mester” címmel tüntettek ki.
Március 3-án tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestülete a Nemzetközi Kőkonferenciát a Schiller Gimnáziumban. A szakmai találkozón ezúttal a kegyeleti kérdések kerültek előtérbe, de sok szó esett a kövek védelméről, kezeléséről is. Ismét átadták a Kődiplomát, és többek között két vörösvári kőfaragót is „Aranykoszorús mester” címmel tüntettek ki.
A konferenciát dr. Guth Zoltán, a Schiller Gimnázium igazgatója köszöntőbeszéde után Dall’Asta Arnold ipartestületi elnök nyitotta meg. A megnyitón részt vett Gromon István polgármester és Szűcs György, az IPOSZ elnöke is.
Ezután következett az Ipartestület kitüntetéseinek átadása. Az idén a Kődiplomát egy gödöllői iparos, Varga Árpád műkőkészítő vehette át. „Aranykoszorús Mester” kitüntetést és a Pilisvörösvár és Környéke Ipartestület plakettjét nyújtották át Halmai József és Marlok Márton kőfaragó mestereknek magas színvonalú szakmai tevékenységük elismeréseként. Ugyancsak emlékplakettel köszönte meg Molnár Sándor, a Pilisvörösvár és Környéke Ipartestület elnöke Zelenai István nyugdíjas bányamérnök kiemelkedő értékű tevékenységét a bányász hagyományok ápolása terén.
A délutánba nyúló konferencia témái, előadásai, megállapításai között tallózunk.
„A víz szalad, a kő marad, a kő marad” – idézzük manapság gyakran Wass Albert hallhatatlan, szívhez szóló szavait. A kőfaragók azonban azt is tudják, hogy a legkeményebb kő is elvásik egyszer. Még a gránit is. Dr. Szabó Attila egyetemi docens figyelmeztetett arra, hogy a gránitok egy része a köztudottól ellentétben rendkívül sérülékeny. Ez a benne lévő kristályok szerkezetétől függ. Előadásában elhangzott, hogy a II. Fülöp spanyol király által közel 500 éve építtetett Escorial gránitkő burkolata 1 cm-t kopott átadása óta. A lepergő gránitszemcsék úgy gyűlnek össze a falak alatt, mint hegyek alján a törmelékkövek vagy mint a homokórában az idő múlásával a homokszemek.
A szakmai találkozón éppen ezért nem véletlen, hogy több előadást hallhattunk a természetes kövek megóvásáról, illetve a kőből készült épületek statikai megerősítéséről.
Dr. Ioannis Pomokis, az 1933-ban alapított AKEMI nevű cég képviselője azt ajánlotta a szakembereknek, hogy ne fektessenek le egyetlen gránit- vagy márványlapot se anélkül, hogy ne kezelték volna le mindegyik oldalát – azaz: az alját is! –, így előzhető csak meg a kövek elszíneződése, korrodálódása. (Ez a kövek vastartalma miatt következhet be.)
Ennek szomorú példáját láthattuk Dörömbözi Piroska, a Geo96 Kft. ügyvezetője vetített képes előadásában. 100 évvel ezelőtt vaspántokkal erősítették meg az Akropolisz márvány építőköveit. Az elrozsdásodó vaspántok azonban több kárt okoztak az épületben, mint amit a természet erői az azt megelőző évezredekben. Az idő „vas” foga az ember meggondolatlan beavatkozása által valóban alaposan megrágta az épületet. Az ügyvezető asszony a cég könnyen alakítható, rozsdamentes acélspiráljait ajánlotta megoldásként a szakma figyelmébe. Ezt a korszerű, környezetbarát technológiát már sikeresen alkalmazták Pécsett, a tettyei romok statikai megerősítésénél.
Hertelendy Gábor, a SIKA Hungária Kft. kereskedelmi üzletágvezetője szintén a kövek megóvására ajánlott módszereket és termékeket előadásában. (A SIKA cég jelenleg 108 országban van jelen termékeivel szolgáltatásaival szerte a nagyvilágban.)
Nagy tetszéssel és megelégedéssel fogadta a közönség Varga Attila élménybeszámolóját. Ő az első magyar kőfaragó, aki az EACD (Európai Kézművesek Szövetsége) által szervezett „Európa Mester” képzésben diplomát szerzett – 2009-ben. A fiatal, tehetséges szakember ennek köszönhetően azóta több megtisztelő megbízást kapott, többek között a gödöllői „Királyi váró” épülete díszítményeinek és burkolatainak felújítását.
A kimondottan szakmai jellegű előadásokat, bemutatókat keretbe foglalták a konferencia kegyeleti vonatkozású témái.
A konferencia elején Töll László ezredes tartott rendkívül felemelő előadást „Katonai hagyomány, hőskultusz, kegyeleti helyek” címmel.
A történészi végzettségű katona, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztályának vezetője kiemelte, hogy a nemzetépítés legfontosabb része a hadtörténelem. Magyarország igazán büszke lehet hőseire, vitéz katonáira, akik a folyamatos sokszoros túlerő ellenére védték meg nemzetünket az ellenségtől. A háborús veszteségek tekintetében hazánk Oroszország és Németország után a lengyelekkel vállvetve a harmadik helyen áll. Ez a két nép küzdött a legtöbbet és hozta a legtöbb áldozatot a szabadságért. Más népek már elpusztultak, megsemmisültek volna tán a csapások alatt, de mi helytálltunk, s megőriztük magyarságunkat és függetlenségünket. Ezért sem szabad siránkoznunk a vesztes háborúk miatt – figyelmeztetett az ezredes úr –, sokkal inkább büszkének kell lennünk erre a hallatlan helytállásra, és ápolnunk kell a hősök kultuszát, őriznünk kegyelettel emléküket.
Erre hivatott a Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály is. Tevékenységüknek köszönhetően ma Európa számos országában több száz katonai és hadifogoly temető került felújításra és áll folyamatos gondozás alatt. (Honlapjukon /www.hadisir.hu/ egyre nő az az adatbázis, amely a magyarság hősi halottaink adatait és fényképeit tartalmazza.)
A konferencia végén Puskás Béla, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület alelnöke tartott tájékoztatót a készülő új temetői törvényről, illetve az általuk megfogalmazott módosító javaslatokról. Az előadás utáni kerekasztal-beszélgetésen, amelyet Csapucha Tamás, a Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestülete titkára vezetett le, többek között arról tanácskoztak a szakemberek, hogyan lehetne elejét venni annak, hogy „az egész ország temetővé váljon”. A gazdasági válság, az elszegényedés miatt egyre csökken ugyanis a hagyományos temetkezés Magyarországon. A szegényebb családok a hamvasztás után hazaviszik elhunyt szeretteik hamvait, ez pedig sok esetben sajnos lehetőséget ad a kegyeletsértésre. (A jobbik eset, ha becsempészik a temetőben a családi sírba az hamvakat – erre számos példa van; a rosszabbik, ha méltatlan körülmények között tárolják azt.) Arról nem is beszélve, hogy a tágabb családnak, ismerősöknek, barátoknak sérül így a kegyelet lerovásához való joguk.
A beszélgetésen elhangzott, hogy a kegyeleti állapotok további romlását, a temetési kultúra hanyatlását azzal lehetne megállítani, ha a környező országokhoz hasonlóan az állam hozzájárulna a temetések költségeihez. (Romániában például 600 Eurót kap az elhunyt családja a temetési költségek fedezésére.)
Az új temetői törvény várhatóan 2012 őszén kerül az Országgyűlés elé. Remélhetőleg megalkotása során figyelembe veszik a szakmai véleményeket is, mind a kőfaragó, sírköves, műkőkészítő szakma, mind a kegyeleti szolgáltatók, és legfőképpen a szeretteiket gyászolók megelégedésére és megnyugvására.
Mert a legkeményebb gránit is elporladhat ugyan az évszázadok őrlése alatt, de a kegyelet és szeretet sohasem. Az örökkévaló.
(F. A. K. – Varkapu.info)
Kapcsolódó cikkek:
Idén is Pilisvörösváron tartják a kőkonferenciát
Kínai sírkövek lepik el a magyar piacot
Mit mesélnek a vörösvári temetők?