Zalában született, majd Budapesten tanult, de a természet visszacsábította őt. Jelenleg egy pilisszántói tanyán él, és organikus grafikákat készít. Kormos Ferenc kiállítása Pilisvörösváron a Művészetek Házában január 14-én nyílik meg zenekara, a Dyas közbenjárásával.
Zalában született, majd Budapesten tanult, de a természet visszacsábította őt. Jelenleg egy pilisszántói tanyán él, és organikus grafikákat készít. Kormos Ferenc kiállítása Pilisvörösváron a Művészetek Házában január 14-én nyílik meg zenekara, a Dyas közbenjárásával.
Kormos Ferenc kiállításának megnyitója január 14-én 18 órakor kezdődik a pilisvörösvári Művészetek Házában. Az előadásban részt vesznek a zeneiskola diákjai is, méghozzá improvizálva.
Varkapu.info: A honlapodat böngészve egyfajta ars poeticakát fedeztem fel egy sorban: „az ember együtt él és lélegzik a természettel”. Hogyan jutnak kifejezésre ezek a grafikáidban?
Kormos Ferenc: Grafikáim legfontosabb egyezése ezzel a gondolattal az, hogy organikusak. Vonalaim könnyed, „növényi” életet élnek, a Természet nagyszerű, folyamatos változását sejtetik, jelenítik meg, szimbolizálják.
A Természetben minden fejlődik, tanul, átalakul. Ha ez a fejlődés megáll; az a vég. Grafikáim összetettségében is ez rejlik, tehát – persze csak akkor, ha érdekelnek – sosem lehet őket megismerni, befejezni „nézegetésüket” azzal, hogy mindent láttál, mert mikor újra kezded, egy új motívumot fedezel fel, ami – ráadásul – meglehet, egészen más aspektusba helyezi a kép keltette érzelmeidet. Ez az együtt élés és lélegzés.
Varkapu.info: Hogyan kezdtél el rajzzal, grafikákkal foglalkozni?
Kormos Ferenc: Amióta az eszemet tudom, rajzoltam. Általánosban felhívták Szüleim figyelmét tehetségemre, de a körülmények olyanok voltak, hogy választani kellett volna a „boldog és szabad gyermekkor” és ennek ellentétje között. Ők inkább az elsőre szavaztak, amit köszönök, jó döntés volt. Aztán a szakközépben állandóan rajzoltam, első „kiállításom” rögtön előre vetítette leendő „furcsa” hozzáállásomat magához a művészethez, mert egy haverommal teleragasztottuk műveimmel a Váci utca falait és figyeltük az emberek reakcióit. (Persze mindez nagy kaland volt az „átkosban”!) Később elkezdtem tusgrafikákat készíteni, ezek már „művekké” váltak. 1988-ban kiállításra zsűriztettem őket – ahol is az egyik zsűritagnak kifejezetten tetszettek „szürrealista képcímeim”. Innentől jöttek folyamatosan a kiállítások, és az ezeket megnyitó egyre profibb, és egyre durvább performance –ek, melyeken magam sem fizikailag, sem önkritikailag nem kíméltem.
Varkapu.info: Ugyancsak az önéletrajzodban láttam, hogy Zala megyében születtél, most azonban Pilisszántón élsz, méghozzá egy tanyán. Hogyan kerültél erre a környékre?
Kormos Ferenc: Zalában igazi természeti lényként, gyerekként mindent magamba szívtam, ami ehhez a tevékeny jövőhöz kellett. Budapestre jöttem tanulni, majd itt is éltem 1981–től. Nagyon foglalkoztatott az emberiség új környezete, a faj új „természeti lelőhelye”, a modern város. Grafikáim lassan kiléptek a sík felületből, és ipari tárgyakkal „organizáltak”, így reagálva az „Új Világra” és jócskán odatartva a görbe tükröt. Az Ős természettel a lovakon, lovagláson keresztül tartottam a kapcsolatot, mely iránti érdeklődésemet szintén gyerekkorból hoztam. Budapestet körbelovagoltam, de ilyen gyönyörű helyet még nem láttam, mint ez a környék, ahol élek (Pilisszántó és környéke – a szerk.). Alapvetően azt lehet mondani, hogy a lovak hoztak ki a városból, de boldog vagyok, hogy a természet ily módon visszakövetelt magának. A tanyasi Élet minden perce Kincs!
Varkapu.info: Mennyire jelenik meg ez a környezet a műveidben? Megjelenik egyáltalán?
Kormos Ferenc: Bizony megjelenik, nemrégiben készített Jegenye című képemen maga a Pilis is látható, és a vörösvári tárlatra épp most készülő mű is az itteni életérzéseken alapszik.
Varkapu.info: Eddig mit érzel legnagyobb sikernek?
Kormos Ferenc: A siker szócskát nem igazán kedvelem, mert sajnos Világunkban kicsit eltorzult, megváltozott. De ez mindegy is. Én boldog vagyok, ha az emberek elgondolkodnak képeimen, észreveszik a bennük rejlő komoly üzenetet, és ugyanazzal az „elánnal” a belőlük fricskát mutató groteszk erővel együtt mosolyognak. Boldog vagyok, ha bármit, amit adok az embereknek – legyen az kép, zene, vagy egy közös kilovaglás – egy kicsit más dimenzióba helyezi életüket, érzelmeiket. Minden ilyen = legnagyobb siker.
Varkapu.info: Nem csak a grafikák fűződnek a nevedhez, hanem a Dyas együttes is. Mutasd be kérlek a zenekart.
Kormos Ferenc: A Dyas zenekar performance–eimből nőtte ki magát. 1997–ben alakult, de ezzel az állandó felállással nagyjából 6 éve játszunk együtt. Mindenki egyéniség, mindenki kreatív a csapatban – velem máshogy nem is lehetne kibírni. A bemutatást azon (önző) okból a www.dyas.hu honlapunkra hagyom, mert ott zenénk is hallható és egy zenekar szempontjából semmi nincs mi fontosabb!
Varkapu.info: Egy lovas képkiállításon Pilisvörösváron már hallottalak titeket, akkor egy egyszerűbb, talán mondhatom, hogy unplugged felállásban. Most azonban egy kiállításod megnyitóján léptek majd fel a Művészetek Házában, ráadásul nem is akárhogyan.
Kormos Ferenc: A pilisvörösvári Művészetek Házában tartandó tárlatom címe: Együtt. Erre – mint mindig, mindenhová – készül egy grafika, és e köré épül a megnyitó, melynek koncepciója, hogy együtt improvizálunk, „jammelünk” a Ház zeneiskolájának ifjú tehetségeivel. Mindezt tesszük úgy, hogy előtte sosem zenéltünk együtt, nem ismerjük egymást, de most a zenében egy pillanatra összeforrunk a nagyszínpadon, nagy hangerővel, nagy lendülettel. Közben be fog csúszni néhány Dyas szám is.
(Gribek Dániel – Varkapu.info)
Kapcsolódó cikkek:
Helyet kérnek a lovasok a környék életében (+Képek)
Improvizációs és operett koncert is lesz a Művészetek Házában (Januári program)