December tizenharmadikán megfordult a világ Klányiékkal. A családtagok (apa, anya és három tizenéves gyerek) a jó szerencsének – az édesanya éjjeli nyugtalanságának – köszönhetik életüket. A parányi szikrából keletkező hatalmas lángnyelvek nem ismertek irgalmat: hosszú-hosszú évek kínkeserves munkája és emlékei enyésztek el a tűzben.

December tizenharmadikán megfordult a világ Klányiékkal. A családtagok (apa, anya és három tizenéves gyerek) a jó szerencsének – az édesanya éjjeli nyugtalanságának – köszönhetik életüket. A parányi szikrából keletkező hatalmas lángnyelvek nem ismertek irgalmat: hosszú-hosszú évek kínkeserves munkája és emlékei enyésztek el a tűzben.

Elszenesedett bútorok és gerendák szerte-széjjel, füstös-kormos, viaszként megolvadt berendezési tárgyak és tetemes mennyiségű törmelék a méretes konténerben – ekképp fest a szerencsétlenül járt család udvara. A közeli multinacionális vállalatnál három műszakban dolgozó Anikó és a válság óta munkanélküli Mihály kedvesen fogadnak, pedig nagy a baj.

– Eddig is egyik napról a másikra éltünk. Négy évvel ezelőtt hatmillió forintot vettünk fel – persze svájci frankban –, hogy felújíthassuk az otthonunkat. Lassan haladtunk vele, hó végén hitelre vásároltam, de már majdnem elkészültünk. Most mindenünk odalett – kesereg Anikó.
Mihálytól megtudom: elbocsátása óta alkalmi munkákból próbálja eltartani családját, miközben törlesztő részletük szűk ötvenről nyolcvanezerre ugrott. Lakásbiztosításra már nem futotta.

– Szinte semmink sem maradt. Elmondhatatlanul hálásak vagyunk minden segítségért, de nagyon nehéz megbékélni a gondolattal, hogy más emberek jóindulatától függünk – mondja az asszony.

Gyorsan hozzáteszi: „De élünk, és ez a legfontosabb”. Így igaz, ám túlzás nélkül állítható: sorsuk mindössze néhány percen múlott… Anikó az éjszaka közepén zajra ébredt, hálószobájukból a folyosóra kilépvén némi idő elteltével tudatosult benne: a gomolygó füst nem kintről szökik be a lakásba. Mire a kazánházhoz ért, a helyiség már lángolt.

Sebtében ébresztette tizenhárom éves lányát, Rékát és a vele egy szobában alvó bátyját, Rolandot. Amíg párja a gyermekeket menekítette, Mihály többször is megkísérelt szembe szállni a lángokkal, de nem volt esélye: a koromfekete, fullasztó füst mindent beborított, miközben a műanyag berendezések a hatalmas hőhatás miatt olvadni kezdtek.

– Szerencse, hogy a középső gyermekünk, Erik kollégista, az ő szobája közvetlenül a kazánház mellett volt. Bele se merünk gondolni, mi lett volna, ha itthon éjszakázik – mondja Mihály.

Az esztergomi tűzoltók hamar, a hívás után úgy húsz perccel érkeztek a helyszínre. Nekik köszönhető, hogy maradtak alapok, amelyekre még lehet építeni. A szakemberek becslése alapján azonban legalább öt-hatmillió forint szükséges ahhoz, hogy az épület ismét lakhatóvá váljék. Az újrakezdéshez nem lesz elég a hit és az akarat.

(kemma.hu – Barlangi Gergő)

Kapcsolódó cikkek:
Segítsen annak, aki segített – Leégett egy piliscsabai polgárőr háza