A Józsefvárosi pinceterület a kitelepített zsámbéki németek életformáját, borászati kultúráját őrzi. A 70 pincéből álló, patkó alakú pincesorból mára 20-30 pince, néhány présház és három parasztház maradt fenn. Az egykor faluszéli pincevilágot ma már Zsámbék legsűrűbben lakott térsége öleli körül.
A Józsefvárosi pinceterület a kitelepített zsámbéki németek életformáját, borászati kultúráját őrzi. A 70 pincéből álló, patkó alakú pincesorból mára 20-30 pince, néhány présház és három parasztház maradt fenn. Az egykor faluszéli pincevilágot ma már Zsámbék legsűrűbben lakott térsége öleli körül.
2003-ban a történeti kutatások nyomán merült fel először az emlékhely létrehozásának gondolata. A pinceterület a természeti, táji értékén túl olyan helytörténeti, népességtörténeti, gazdálkodástörténeti múlttal és relikviákkal rendelkezik, amelyek Zsámbék múltjáról, a Zsámbékot évszázadokon át alkotó német származású lakosságról hordoznak üzenetet.
A képviselő-testület azonban sokáig nem látta szükségesnek a helyi védettség jogosultságát, ugyanakkor továbbtűrte, hogy a település közepén lévő pinceterületből szemétlerakó váljon, s az önkényes pincebontásoknak sem állt útjába.
A terület megmentésének egyetlen jogszerű lehetőségével kellett élni, így 2003-ban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál a műemléki védelem alá vonást kezdeményezték. 2006. május 11-én a Józsefvárosi pinceterület országos jelentőségű műemlék együttesként végleges védelmet nyert.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védési dokumentációjában szerint „a pincesor a településen lezajlott többszöri teljes népességcsere, valamint a kitelepített németek emlékének szimbolikus helyszíne, s a település szőlőkultúrájának őrzője, így a település múltjának megismerésében és megélésében fontos szereppel bír.”
Túl számos nehézségen, helyi ellenálláson civil összefogással kilenc év alatt a zsámbékiak végül is fokozatosan kitakarították és gondozásba vették a területet. Egyesületet hoztak létre a terület elvi és gyakorlati védelme érdekében. Az egykori zsámbékiak alakították ki ezt a mélyen fekvő területet, ahol körpincesort építettek és ligetes környezetet teremtettek. Ők nevezték ezt a területet egykori dialektusos nevén Lahmgrubm-nak, németül Lehmgrube- Agyagbányának. Az egyesület is ezt a nevet őrizte meg, az egyszerűbb írásmódra és kiejtésre tekintettel a magyar fonetika szabályai szerint.
Az önkormányzat hozzáállása is javult ebben az évben, melynek ékes példája a Máhr Sándor szobrászművész készítette német nemzetiségi emlékmű felállítása közös összefogásban és a pinceterület emlékparkká avatása augusztus 19-én..
(Lamgrub Egyesület)
