2010. decemberében ünnepelte a solymári Helytörténeti Társaság fennállásának 40. évfordulóját. A rendezvényen, melyen a múlt mellett a jövő is hangsúlyos szerepet kapott, jelen voltak a helyi lokálpatrióták, városvezetők is.
2010. decemberében ünnepelte a solymári Helytörténeti Társaság fennállásának 40. évfordulóját. A rendezvényen, melyen a múlt mellett a jövő is hangsúlyos szerepet kapott, jelen voltak a helyi lokálpatrióták, városvezetők is.
Az emlékülés fő célja az volt, hogy bemutassák, mit tettek és mit értek el az alapító tagok, kik 1970. Karácsonyán hozták létre a Helytörténeti Társaságot. Jablonkay Mária, a társaság és a helytörténeti múzeum vezetője a Pilis TV-nek elmondta, az első naplóbejegyzések 1970. december 26-ról származnak, míg az első ülést 1970. december 27-én tartották édesapja kezdeményezésre otthonukban.
Az ülésen azok a solymári értelmiségiek vettek részt, kik fontosnak érezték, hogy a község múltját, értékeit számba vegyék és átmentsék a jövő nemzedékeinek.
A Helytörténeti Társaság akkoriban Dr. Jablonkay István vezetésével olyan célokat tűzött ki maga elé, mint például a solymári vár feltárása és szabadidős parkká alakítása, ahol kulturális rendezvényeket lehet szervezni. Ugyancsak fontosnak tartották a kallódó értékek megmentését, néprajzi emlékek összegyűjtését, a kutatást, és később a könyvkiadást.
„Ezeket a célokat fogalmazták meg, és ezekért tett meg a társaság minden tagja hallatlanul sokat.” – mondta el a Pilis TV-nek Jablonkay Mária, ki édesapja halála után vette át a múzeum és a társaság irányítását.
Az alapító lánya a kutatások közül a solymári Forrás szobrot emelte ki, mely Európában egyedülálló emlék. A kincs egy része megsemmisült, ám a restaurálással sikerült megmenteni. A különleges helytörténeti ritkaság még az 1910-es években semmisült meg a Templom-téren álló régi kisház lebontásakor.
Az elmúlt negyven évben a taglétszám jelentősen bővült, és eredményekben sem volt hiány. A rengeteg kiadvány mellett azonban még vannak hiányosságok. A színjátszás, az énekkarok vagy éppen a zenekarok történetével hamarosan kiállítások keretén belül foglalkoznak majd, talán tanulmány is készül az eddig homályba vesző témákról – ígérte a múzeumvezető.
A mai csapat ugyanúgy áldozatos munkát folytat, melynek több bizonyítéka is van. Sokan a múzeumi kiállítások szervezésében segítik a társaság munkáját, de akadnak olyanok is, akik önálló néprajzi kutatásokat folytatnak – nem kis sikerekkel. Ilyen például Milbichné Tallér Mária, aki eddig kétszer is elnyerte a Pest megyei múzeumok babapályázatának különdíját.
Enczmann László volt polgármester, ki tavaly a Köz Szolgálatáért Érdemjel ezüst fokozatát kapta március 15. tiszteletére, ugyancsak sokat dolgozott a solymári helytörténetért, a vár a múzeum és az iskola felújításáért.
A jubileumi évhez kapcsolódóan egyébként olyan időszakos kiállítást is rendeztek a múzeumban, mely a társaság tagjainak művészi alkotásait mutatja be.
„Ez a közösség, a helytörténeti társaság, mint a második legrégebbi civil szervezete a községnek, szerintem hihetetlen értékeket teremtett.” – hangsúlyozta Jablonkay Mária, majd hozzátette, van jövőképük is, melynek egyik kiemelkedő eleme a solymári vár. Szalai Gábor építésznek köszönhetően már terveket is láthatunk arról, hogyan is nézhetett ki a vár a középkorban. Ha lesz rá megfelelő forrás, akkor újra állni fog Pest megye negyedik vára – jelentette ki az elnökasszony.
A sok érdeklődőt vonzó emlékülésen a solymári helytörténet fejlődését végigkövető fényképsorozat első képe éppen Valkó Arisztidet ábrázolta, ki 24 évesen fogott neki a solymári vár ásatásának, s nagy álma volt, hogy az épület újra álljon. Bár életében ez már nem következhetett be, az álom még ma is él, csak éppen a Helytörténeti Társaság más-más tagjában. A fényképek mellett több archív videó is felelevenítette az alapítókat, többek között a Másfélmillió lépés Magyarországon című népszerű dokumentumfilm solymári állómása, de felsorolták az eddigi eredményeket is.
A jövőre nézve a vár felújítása mellett fontos feladat lenne a múzeum bővítése, további tárgyak gyűjtése, de mivel nincs megfelelő hely, így például a bútortárgyakat nem tudják hová rakni.
Mindeközben pedig egy új fotóalbum is születőben van. „Solymáron annyifajta érték van, mint egy hatalmas kút, amibe ha belemerít az ember, mindig újabb és újabb kincsekre bukkan.” – mondta Jablonkay Mária.
(Varkapu.info)
Kapcsolódó cikkek:
Solymárról a Kossuth Rádióban (+Letölthető interjú!)
Könyv az utolsó földesurak egyikéről
Négy napon keresztül mentették a szentiváni bányászokat
A környék és a magyar történelem kutatója – Interjú Radványi Bélával
Kéz a kézben magyar és sváb – Interjú Milbich Tamással
A legfrissebb Pilisi Szemle
