Hihetetlen, de igaz. George Clooney és Charlie Sheen filmes karrierje Magyarországon, a Pilisben indult 27 évvel ezelőtt. Igaz, egy olyan filmet forgattak itt, ami aztán sosem került mozikba. De erről egyáltalán nem a magyar stáb, vagy a magyar származású rendező és operatőr tehetett.
Hihetetlen, de igaz. George Clooney és Charlie Sheen filmes karrierje Magyarországon, a Pilisben indult 27 évvel ezelőtt. Igaz, egy olyan filmet forgattak itt, ami aztán sosem került mozikba. De erről egyáltalán nem a magyar stáb, vagy a magyar származású rendező és operatőr tehetett.
1983-ban Magyarországon minden készen állt ahhoz, hogy a Grizzly 2-vel ráijesszenek a világra.
A Grizzly 2: The Predator (másnéven: Predator: The Concert) ma egy olyan filmes csemege, amin néhány elvetemült amerikai filmrajongó rágódik a neten, és próbál minél több részletet kideríteni róla. Kész verzió ugyanis nem létezik belőle, csak egy összetákolt változat, amiből például maga a medve hiányzik. Ezt is csak néhányan látták, de azok tudni vélik, hogy nemcsak Clooney, de Charlie Sheen is ezzel a filmmel debütált a filmiparban, és Laura Dern is játszott egy kisebb szerepet benne. A jól értesültebbek – például Nick Maley, aki a speciális effekteket végezte volna filmen – azt meséli például, hogy a film azért nem készült el, mert a producer nem tudott fizetni a magyar félnek, vagyis a Mafilmnek (ő Malfilmnek nevezi), ezért a magyar kormány lefoglalta az amerikai stáb személyes cuccait. Szerinte George Clooney is elmesélte egy portréfilmben, hogy játszott benne, de mivel a producer váratlanul eltűnt, sosem készült el a mű.
Több helyről megerősített tény, hogy a filmet 1983-ban Magyarországon forgatták. Valahol feltűnik egy magyar származású, Franciaországban élő rendező személye is, de a neve nem, és a film – mivel sosem mutatták be – nem szerepel semmilyen filmes adatbázisban. Magyarországon viszont még sokan emlékeznek rá.
Mindenekelőtt Horváth Lóránt, a korszak egyik legnagyobb gyártásvezetője (később az MTV elnöke) is, hiszen ő gyártotta a filmet. Természetesen emlékezett arra is, hogy került egyáltalán a produkció Magyarországra. A magyar származású, de Amerikában élő Csikós-Nagy Zsuzsa hozta ide, akinek az édesapja itthon komoly pártfunkcionárus volt, ő volt az Országos Árhivatal vezetője (bár riportalanyaink államtitkárként emlékeztek rá). A producert pedig Joe Proctornak hívták. „Kint voltam Amerikában a kezdeti tárgyalásokon, és elmondhatom, hogy attól a perctől kezdve nem hittem el egy szavát sem, hogy megláttam” – mondja Horváth Lóránt. „Nem volt egy grál lovag.” De ez őt csak arra késztette, hogy mindent a lehető legkörültekintőbben végezzen. A szerződést ugyanis a Magyar Televízió nemzetközi osztálya megkötötte.
A 80-as években ez már nem volt olyan elképesztő dolog, mint amilyennek ma gondolnánk. Az ország elkezdett nyitni a Nyugat-felé, és ebbe az is beletartozott, hogy több nyugat-európai, vagy amerikai produkció érkezett hozzánk. Egy évvel korábban, 1982-ben például itt készült Az operaház fantomja című musical amerikai tévéfilm-változata Michael York, Jane Seymour, és Maximillian Schell főszereplésével, aminek a stáblistáján Ujlaky Dénes és Raksányi Gellért nevét is megtalálhatjuk. Később egy európai koprodukcióban Richard Burton forgatta itt a Wagnerről szóló tévésorozatát, szintén Horváth Lóránt gyártásában.
A legnagyobb külföldi produkció azonban kétségkívül a Menekülés a győzelembe című film volt, ami ráadásul egy magyar klasszikus amerikai kvázi remake-je. Az eredeti Két félidő a pokol-ban címmel vonult be a magyar filmtörténetbe, Fábri Zoltán rendezésében. Az új verziót pedig nem más, mint Andy Vajna hozta ide 1980-ban, és ezzel együtt olyan neveket, mint John Huston, a rendező, Sylvester Stallone, Michael Caine és Max von Sydow, de még a futball-legenda Pelé is szerepelt benne.
A Grizzly 2 idején tehát szerinte már fel volt készülve a magyar filmipar arra, hogy nemzetközi koprodukcióban vegyen részt. Ez a film sem bérmunkának indult, hanem a magyar fél egyenrangú koprodukciós partnerként szerepelt benne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a rendezői feladatokat – szintén Csikós-Nagy Zsuzsa közbenjárására – André Szőts kapta (aki 1956 óta hol az Egyesült Államokban, hol pedig Franciaországban élt), az operatőr pedig Badal János (illetve Jean Badal) lett. Bár az elején még arról is szó volt, hogy Zsigmond Vilmos fogja fényképezni a filmet, őt hívták el például az amerikai terepszemlére, a Yellowstone Nemzeti Parkba, de aztán Badalé lett a munka.
A Yellowstone-ba pedig nem azért mentek, mert akár egy napot is ott forgattak volna, csak mert ahhoz hasonló környéket kellett keresni Magyarországon. A Yellowstone-ban ugyanis éltek még valódi grizzly medvék.
A film teljes egészében Magyarországon forgott, negyven napon keresztül. Eredetileg Predator munkacímen futott, ezt írták fel a csapóra is. A Yellowstone gyenge mását a pilisi hegyekben találták meg, a műtermi jeleneteket a pasaréti stúdióban vették fel. Az amerikai stáb pedig a Duna-korzó két új szállodájában, a Duna és a Fórum hotelben lakott.
A történet szerint zenei fesztivált rendeznek a nemzeti parkban, ahová rengeteg fiatal érkezik. Az eldobált ételmaradékok odacsalják a környéken élő grizzly-ket, akik egy idő után már sátrakba is behatolnak, és fiatalokat ölnek meg. (Horváth Lóránt szerint komoly horror-jelenetek szerepeltek volna a filmben). A fesztivál szervezői nem akarnak pánikot, ezért nem fújják le a koncerteket. A medve így egyre nagyobb pusztítást végez, mígnem egy koncert alatt betéved a színpad mögötti kábelrengetegbe, és belegabalyodva akkora tüzijátékot idéz elő, amibe belepusztul.
„Nem volt rendesen megírt forgatókönyv. Szőts minden nap ott improvizálta a forgatáson, hogy mi lesz” – emlékszik Horváth. Tegyük hozzá: André Szőts valójában nem volt se rendező, se forgatókönyvíró, ez volt az egyetlen ilyen jellegű próbálkozása. Később ő maga aposztrofálta olyan kudarcnak, ami egy életre elvette a kedvét a rendezéstől. Megmaradt filmproducernek, és a rendszerváltás után ő is több nagy filmet hozott ide. Itt forgatta például a többszörös Oscar-jelölt Cyrano de Bergerac-ot Gérard Depardieu főszereplésével, vagy a Napóleon című minisorozatot, ami már az ezredfordulón készült Isabella Rossellinivel, John Malkovich-csal, és szintén Depardieu-vel.
Szőts akkoriban egyre többet járt haza, és filmes céget is alapított itt. Halála előtt is egy nemzetközi koprodukciót készített elő Budapesten, de a forgatást már nem érte meg. Budapesten halt meg 2006-ban, hamvait a Dunába szórták.
Állítólag haláláig őrizte a Grizzly 2 tekercseit, mert sosem fizették ki a munkáját, pedig a film nem kis költségvetésű vállalkozás volt. A Woodstockot idéző fesztiválra ideutaztatták többek között a Nazareth és a Toto együttest, akik valódi koncertet adtak. Horváth Lóránt úgy emlékszik, összesen négy koncertet rögzítettek. Ehhez persze rengeteg statiszta kellett, akiket a környékbeli fiatalokból toboroztak. Ingyenes koncert-élmény, és egy feliratos póló volt a bérük. Papp János, aki technikusként dolgozott a produkcióban például arra emlékszik legélesebben, hogy milyen tülekedés ment a pólókért. A szocializmusban az is kincsnek számított.
Bár a neten emlegetett, féligkész filmben nem látszik a medve, a forgatáson három állatmodellel is dolgoztak. A legnagyobb egy négyméteres bábú volt, ezt nem lehetett mozgatni. A két kisebb közül az egyiket számítógép vezérelte, a másikat pedig Köllő Miklós pantomim-művész. Gyakorlatilag belebújt a medve-jelmezbe, és ijesztgette a szereplőket. Előtte persze felkészült a medve mozgásából.
A film szereplőire ma már egyik magyar stábtag sem emlékszik, mindenki csak egy színesbőrű színészt emlegetett. Persze Clooney és Sheen még Amerikában is ismeretlen volt akkor, és ebben a filmben sem játszottak kiemelt szerepet. A főszereplők a Száll a kakukk fészkére szadista Ratched nővéreként Oscar-díjat nyert Louise Fletcher, valamint a két évvel korábban az Elveszett frigyláda fosztogatói-ban szereplő John Rhys-Davies volt.
Az IMDb mindenesetre azt mutatja, hogy George Clooney 1983-ban nem játszott egy filmben sem. Kezdő színész volt, korábban is mindössze néhány tévésorozatban tűnt fel. 1984-ben is bekerült egybe, annak E/R (Vészhelyzet) volt a címe, de ez nyilván nem azonos a tíz évvel későbbi áttörésével. Charlie Sheen filmográfiájában is üresen hagyták 1983-at, egy évvel később már rendes szerepe volt a Vörös hajnal című filmben.
A magyarországi forgatás mindenesetre rendben lezajlott, minden jelenetet felvettek. Aztán viszont – ahogy az amerikai site-okon is említik – a producer vonakodott fizetni. Úgyhogy Horváth Lóránt lezáratta a díszletet, és lefoglalta a negatívokat. „Megmondtam, hogy amíg nem fizetnek, nem mehetnek haza. Amíg nincs a magyar Nemzeti Bank péncélszekrényében a pénz, nálam maradnak a kulcsok. Ez volt a legbalhésabb film életemben, de nem bírom, ha átverik a cégemet vagy az országomat” – meséli.
Úgyhogy Joe Proctor végül előteremtette a pénzt. „Amikor az utolsó fűszállal, az utolsó petárdával is elszámoltunk, akkor én átadtam a negatívokat” – zárja a sztorit Horváth Lóránt. És a petárdákat szó szerint érti. „Akkora tüzijátékot csináltunk a filmben, hogy azóta sincs olyan augusztus 20-a, amelyik azt reprodukálni tudta volna.” Papp János technikus is úgy emlékszik, hogy a koncertjelenetekhez olyan világítást alkalmaztak, ami az első próbán sötétbe borította a pilisi dombok több települését.
Úgyhogy Magyarországon ma már dicsőséges sztorikat lehet hallani a Grizzly 2: The Predator-ról. Horváth Lóránthoz is eljutott egyszer a hír, hogy valahol lehetett látni belőle egy féligkész változatot. De hiába kereste később Proctort, hogy szerezzen belőle egy kópiát, Joe Proctornak – és vele együtt a filmnek is – addigra nyoma veszett.
(origo.hu)