Egy pilisszentiváni vállalkozó többedmagával az iszapkatasztrófa egyik háromgyerekes családjának nyújt segítséget, úgy hogy Kolontáron felépít nekik egy családi házat . Csak nehezen fogadta bizalmába a „jótékonykodó” pilisszentiváni vállalkozó az MTI tudósítóját.
Egy pilisszentiváni vállalkozó többedmagával az iszapkatasztrófa egyik háromgyerekes családjának nyújt segítséget, úgy hogy Kolontáron felépít nekik egy családi házat . Csak nehezen fogadta bizalmába a „jótékonykodó” pilisszentiváni vállalkozó az MTI tudósítóját. Nem kérdi ugyan, honnan tudják a nevét, a telefonszámát, és mást sem kérdez, válaszai is a lehető legszűkszavúbbak. Nem az a fontos, hogy ki segít a bajbajutottakon, hanem az, hogy muszáj segíteni – ismételgeti, de a nevét jó ideig nem árulja el.
Azt is szinte harapófogóval húzza ki belőle a MTI munkatársai, hogy egy kolontári család házát készül – többedmagával – felépíteni. – Nem szeretnének médiafelhajtást, kérem, ne írja le, kikről van szó! Legyen elég annyi, hogy egy többgyermekes házaspárnak ajánlottam fel: karácsonyra ismét fedél lesz a fejük felett.
– Mekkora ház épül, és milyen körülmények között?
– Hamarosan leülünk, megbeszéljük, hogy milyen otthontól fosztotta meg a családot a vörösiszap, aztán hozzálátunk a kijelölt telken egy hasonló méretű könnyűszerkezetes épület felhúzásának. Már megszerveztem a csapatot Az egyik vállalkozó ismerősöm az alapot csinálja meg, a másik a könnyűszerkezetes elemeket biztosítja, a harmadik az anyagszállítást intézi, ki mit tud. Jómagam az építés koordinálását vállaltam magamra, és persze anyagiakkal is beszállok, hogy tényleg meglegyen az ünnepre az „ajándék”.
– Ha jól értem, egy üres új házat kap majd a kolontári család a régi berendezett helyett?
– Dehogy! Szinte minden szükséges berendezési tárgyat megszerzünk, máris bőven vannak felajánlások. Ülőgarnitúrát, szekrényt, ágyat, polcot, miegyebet ígértek többen, és tudom, hogy állni fogják a szavukat.
– Nagyon titokzatos! Többes számban beszél, de nem említ neveket. Mintha bújnának a nyilvánosság elől, ahelyett, hogy megmutatnák magukat, és azt mondanák: igen, 6 millióból mi építjük meg a szerencsétlenül járt család házát, majd be is rendezzük azt.
– Nem tartom annyira fontosnak, hogy egy budapesti marketinges cég vezetőjeként mozgósítani tudtam cégvezető ismerőseimet e nemes feladat érdekében. Az a fontos, hogy akinek módjában áll, az segítsen a példátlan katasztrófa nyomán mindenüket elvesztett embereknek.
– Miért éppen ezt a családot választotta?
– Mert nekem is három gyermekem van, át tudom érezni a helyzetüket. Annyira lesújtott a kolontári tragédia, hogy szinte gondolkodás nélkül szervezni kezdtem a segítséget.
– Hadd találgassak! Ön a Pest megyei Pilisszentivánon lakik, ott, ahol – tudomásom szerint – egy vállalkozó nemrégiben arra kérte a születésnapján őt ünneplőket, hogy ajándékok helyett azok ellenértékét adják oda, mert adakozni fog a pénzből. Ugye, Ön az a vállalkozó?
– Igen. A 40. születésnapomon történt a dolog. Hamar híre ment a környéken a szokatlan „bulinak”, amelyből az önkormányzat közreműködésével igazi falunap, a „pilisszentiváni összefogás napja” kerekedett ezer adakozó részvételével. Az összegyűjtött 2 millió forintot a Peter Cerny Alapítvány koraszülött mentőszolgálatának juttattuk el.
– Emlékszem, a szokatlan szülinapról még riportfilm is készült. Ha már akkor és ott megmutatta magát névvel, arccal, most sem kellene tovább titkolóznia.
– No jó, hát legyen: Kocsis Zoltán vagyok. De csak akkor írja le a nevemet, ha melléírja Radnai Tamás barátom nevét is, aki építőipari vállalkozó, és a kolontári ház generálkivitelezői feladatait „viszi” majd. No és ne felejtse megemlíteni a pilisszentiváni önkormányzatot se! Csakúgy, mint a szülinapon-falunapon, most is kiveszik a részüket a segítő akcióból – 300 ezer forinttal járulnak hozzá a Kolontáron épülő ház költségeihez.
(hirado.hu/MTI )
