December 26-án, a piliscsabai hagyományoknak megfelelően, ismét karácsonyi koncertet rendeztünk a klotildligeti plébániatemplomban. Visszatért a csikorgó hideg, recsegve nyúltak a jégcsapok, hófehér pelyhekben hullott az áldás a magyar karácsonyi éjszakába. – Rendezőként, mégis gyermekien kíváncsi látogatóként érkeztem a meghitt hangulatú templomtérre.

December 26-án, a piliscsabai hagyományoknak megfelelően, ismét karácsonyi koncertet rendeztünk a klotildligeti plébániatemplomban. Visszatért a csikorgó hideg, recsegve nyúltak a jégcsapok, hófehér pelyhekben hullott az áldás a magyar karácsonyi éjszakába. – Rendezőként, mégis gyermekien kíváncsi látogatóként érkeztem a meghitt hangulatú templomtérre.

A templom mögötti tisztáson kis fakuckóban világlott a betlehemi jászol, benne szénaillatú, meleg, a szeretetteljes puritán keresztényi érzés hívogatta a járókelőket. Itt-ott autók küzdöttek a magasodó friss hóval, lassan mindenki megérkezett a Jézus Szentséges Szívéről nevezett Klotildligeti Római Katolikus Egyházközség templomába.

A karácsonyi dallam megremegtette a gyertyák fényét, minden szempár Krisztusi fénybe révedt. A sok kisgyermek tekintete stációról stációra kalandozott, néha egy-egy tüsszentést visszhangzott valahol, egy aprócska torok, Bindes atya hangján áthajolva. A szentmise misztériuma betöltötte a szívek legmélyebb zugait, miközben a száműzött Jézus példázata szólt hozzánk a szentírás soraiból. Isten fia már gyermekként üldöztetett, száműzetett. Az ismert dallam sorai lassan fölemelkedtek a padsorok közül:

„Ó gyönyörűszép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.” Elcsendesedett a világ, a padsorokban várakozók körbepillantottak, kik jöttek el, kik maradtak? Csiky Gábor hangja törte meg a csendet, illő módon köszöntötte a megjelent közösséget, nagy részletességgel bemutatta a fellépő vendégeket. A beharangozóban megjelent sor jócskán kiegészült az est folyamán Gulyás Dénes operaénekes, Baráth Emőke szoprán, Somogyi-Tóth Dániel orgona művészetét megtapasztalva.

A szervező átadta a szót Gulyás Dénesnek, aki nem mindennapi narrációval lepte meg a hallgatóságot. A koncert első műsorszámaként Somogyi-Tóth Dániel orgonajátéka csendült fel. Az orgonaművész a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, ifjú karnagya. A lenyűgöző kezdés egyfajta értelmezéseként Gulyás Dénes Márai Sándor: Füveskönyvéből idézte fel a muzsikára vonatkozó csodálatos gondolatokat:

„Tolsztojnak igaza volt, a zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk – olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene: támadás. Az ember, aki életét a megismerésre, a fegyelemre és a valóságra tette föl, védekezzen a zene ellen, fogja be fülét. Zene nélkül sokkal szegényebb az élet. De emberibb, keményebb, szomorúbb és értelmesebb.”

Néhány pillanatnyi merengésünket egy csodálatos szoprán női hang törte át. Baráth Emőke előadásában hallhattuk a protestáns énekeskönyvek gyakran énekelt

„Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél” kezdetű sorait – most németül szólalt meg J. S. Bach (Lipcse, 1736) szerzeménye. A kiválóan válogatott koncert darabok barokk, klasszikus zeneköltészet kiválóságait felvonultatva rendkívüli élményt nyújtottak a hallgatóság számára. A keresztény egyházzene remekei sorra bevonultak a templom falai közé, mindig a legstílusosabban megválasztott bevezető idézet, gondolat, irodalmi részlet folytatásaként. Felcsendült Charles Gounod közkedvelt műve: a Bach C-dúr prelúdiumára írt Ave Maria, melyet Baráth Emőke és Somogyi-Tóth Dániel adott elő. Ezt követően duettként orgonakísérettel is hallhattunk egy Ave Maria feldolgozást. A csodálatos tenorban szárnyaló koloratúr szoprán egy bravúros orgonajáték gondoláján hajózott a zene hullámain. Sajnos a hétköznapok celeb-média világában nem találhatunk ehhez a 2010-es emlékezetes karácsonyi koncerthez fogható művészeti élményt. A közízlés tenyészistállóiban belterjesség, igénytelenség agóniája zajlik, az elhasznált alomszagú kulturális nihil nélkülözi az efféle zenei, irodalmi csemegét, melyben valódi világklasszisok nyilatkoznak meg Isten dicsőségére.

A koncerten átívelő narrációban egy társadalomkritikai aktualitást adva az ünnepkörnek Weöres Sándor szavait idézte meg Gulyás Dénes operaénekes, tanár, rendező, országgyűlési képviselő, (nem utolsó sorban színművész). Végezetül, stílusosan a zenetörténet talán legismertebb költeménye, J. S. Bach: D-mol Toccata und Fuge (BWV 565) fergeteges futamai záporoztak egy valódi orgonavirtuóz, Somogyi-Tóth Dániel karnagy interpretációjában – a szerző lelkének és a hallgatóság szívének gyönyörűségére.

Bár a templomok már illendőségből sem számíthatók a tapsviharos színfalak közé, most minden konvenciót felrúgva zajongó ösztönné nőtt bennünk művészet iránti szeretetünk, a művészeknek joggal kijáró tiszteletünk. Gazdagodtunk. 2010 karácsonyán, december 26-án, páratlan élménnyel lelkünkben, szakadó hóesésben térhettünk haza szeretteink körébe.

(piliscsaba.hu)