Miért van szükség a reklámrendeletre Vörösváron? Milyen nehézségekbe ütközik a Házasságkötő Terem kialakítása? Mire jut pénz és mire nem az idei költségvetésben? Ezekre a kérdésekre Gromon István, a város polgármestere válaszolt a Varkapu.info-nak.

Miért van szükség a reklámrendeletre Vörösváron? Milyen nehézségekbe ütközik a Házasságkötő Terem kialakítása? Mire jut pénz és mire nem az idei költségvetésben? Ezekre a kérdésekre Gromon István, a város polgármestere válaszolt a Varkapu.info-nak.

Varkapu.info: Egy elég mozgalmas időszak van a pilisvörösváriak mögött, és szerencsére előttük is. Kezdjük talán a múlttal. Decemberben átadták a Fő utcát. Ebben a projektben még épület-felújítások folynak, de először is beszéljünk arról, hogy egy polgármesternek mit jelent egy ilyen nagyléptékű fejlesztés?

Gromon István: Nem nehéz kitalálni; elsősorban örömet jelent. Szerintem egy ilyen fejlesztés a polgármesterek álma. Személyesen nekem, mint vörösvári embernek is – nemcsak mint a város polgármesterének – évtizedes vágyam és álmom volt, hogy egyszer a mi Fő utcánk is emberi módon, kulturáltan, esztétikailag is elfogadhatóan nézzen ki, normális járdáink legyenek és lehessen parkolni. Amikor az első polgármesteri kampányom volt, akkor a programomba is felvettem, hogy mindent meg akarok tenni azért, hogy ez megvalósuljon. Persze akkor még nem tudhattam, hogy lesz olyan uniós pályázat, hogy városközpont-felújítás, és azon majd tényleg sikerül nyerni. Csak a szándékot tudtam kommunikálni. Ez nekem egyszerű polgárként nagy boldogság; polgármesterként pedig nagy sikernek tartom. Ez az örömrésze a dolognak.

Másodsorban persze rettenetesen sok munkát is jelentett a Fő utca-felújítás. Azt tudni kell, hogy ha az önkormányzatoknak lenne elég forrásuk a fejlesztésekhez, akkor ez nem volna olyan nagy dolog. A probléma azonban ott van, hogy az önkormányzatok többségének, így a vörösvári önkormányzatnak sincs pénze ilyen nagyságrendű fejlesztésekre. A pénz megszerzése, a pénzzel való elszámolás az, ami rettenetesen megsokszorozza a munkát. Pályázni kell, ahhoz mindenféle előzetes tanulmányokat kell készíteni – nagyon messziről kell indulni. Itt is volt ugye az Integrált Városfejlesztési Stratégia, aztán mérhetetlen sok tervezés. Utána mindent közbeszereztetni kell: már a közbeszerzési tanácsadót is, majd az összes tervezőt, kivitelezőt. A pályázatot meg kell írni, menedzselni kell, meg kell nyerni több fordulóban is. Miután ez mind megvan és van kivitelező, van pénz, akkor jön az, ami normális esetben alap dolog volna: hogy csináljuk meg a Fő utcát. De ekkor még mindig nincs vége! Éveken keresztül nagy nehezen a beígért pénzeket lehívni – részletekben -, addig előfinanszírozni, kifizetni az előfinanszírozás kamatait, az összes ellenőrzést sikerrel abszolválni. A pénztelenség, az önkormányzatok forráshiánya az, ami ilyen heroikus küzdelemmé tesz egy ilyen felújítást.

Tehát az első az öröm, a második a sok munka, a harmadik pedig a sok konfliktus. Egy ilyen felújítás nagyon sokféle érdeket sérthet, vagy mondjuk inkább úgy, hogy sok embert érint. Alapvetően érinti az egész város lakosságát, mert mindenkinek el kell szenvednie a vele járó nehézségeket, amíg tart az építkezés. Mindenkinek van róla véleménye, mint a futballról; hogyan kellene és hogyan nem kellene, hogyan lehetett volna jobban. Aztán a Fő utcán van sok ingatlantulajdonos, mindegyiknek különféle vágya, érdeke, igénye van, s ezek sokszor ütköznek a közérdekkel. Egy Fő utcán lévő üzlettulajdonosnak az álma általában az lenne, hogy az üzlete előtt lehetőleg semmi más ne legyen, csak parkoló, s hogy a járdára kipakolhasson mindent, amit szeretne. Mindenki más hozzá alkalmazkodjon. Csakhogy a Fő utca az közterület: a járda is közterület, a parkoló is az. A közterületen pedig a közérdeknek van elsőbbsége. Persze, a közérdeket lehetőség szerint össze kell hangolni az ingatlantulajdonosok magánérdekeivel.

A végszót minden beruházásról az utókor mondja ki. Én bízom abban, hogy összességében egy értékes Fő utca készült, s hogy Vörösvár számára egy új minőségi lépcsőfok ez, amit most elértünk. Akik keresztülutaznak városunkon, azoknak egészen más képük lesz mostantól a városról. Nekünk pedig, akik naponta használjuk a Fő utcát, úgy gondolom, a mindennapi életünkben könnyebbséget jelent – esztétikai látványát és használhatóságát tekintve is.

Varkapu.info: Ha már itt konfliktusokról beszéltünk, akkor ugye a Fő utcához kapcsolódik az új reklámrendelet is. Ez mennyi konfliktust szült eddig?

Gromon István: Eddig még nem sokat, hiszen még életbe sem lépett. Hogy mi lesz az életbe lépése után, majd meglátjuk a jövőben. Én azt gondolom, hogy az Önkormányzat részéről ez egy tudatos építkezésnek a következő lépése a Fő utca felújítás után. Személy szerint nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy először csináljunk rendet a Fő utcán infrastrukturális szempontból, és utána lépjünk egyet városképi szempontból is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a reklámok kihelyezésének szabályozása szerves folytatása legyen a Fő utca felújításának. Sok más településen, akik nálunk előrébb járnak a fejlődésben, már régóta van ilyen reklámrendelet. Van, akiknek még nincs és még évekig nem is lesz – ki hol tart a fejlődésben ezen a téren. Úgy gondolom, Vörösvárnak ez most egy újabb nagy lépés, hogy próbálunk felzárkózni ilyen téren is a nálunk előrébb járókhoz. Ahhoz, hogy a Fő utcán kellemesen érezzük magunkat, ahhoz kell a vizuális kultúrában is egy szintet garantálni. A közterületek látványát ugyanis a korlátozás nélkül elburjánzó vagy elszaporodó cégtáblák, hirdetések nagyon el tudják rontani, ha dzsungelszerűen, szabályozatlan módon sokasodnak. A reklámrendelet ezek szabályozására született. Az a szándéka, hogy szakmailag átgondolt, esztétikailag elfogadható mederbe tereljük a közterületen látható reklámfelületeket.

Varkapu.info: Picit kanyarodjunk vissza a tényleges Fő utca programhoz. Hol állnak most az építések? Itt, a Polgármesteri Hivatal udvara, de a könyvtár is fel lesz újítva, és készül az új épület is a Posta mellett.

Gromon István: Kezdjük a Hivatallal! Az első emeleten lesz egy vizesblokk-felújítás, bekerül az épületbe a kémény, amit korszerűsítenek, és megtörténik végre az udvarfelújítás. Ez a Fő utcai középület-felújítási projektnek a legkisebb része, mert a hivatalépületre nem sok pénz maradt a könyvtár ill. a Városi Ügyfélszolgálat és a Házasságkötő terem mellett. A hivatalépület homlokzatán van még egy óra, ami miatt nagyon sok beázás történt, úgyhogy azt megszüntetjük. Amúgy is eljárt az idő felette, hiszen ma már mindenkinek legalább 2-3 óra van a karján vagy a zsebében, telefonján, s az épületet stílusához sem illett a háromszögbe zárt óra. Lesz kisebb tetőjavítás, új kerítés épül, és teljesen megújul a külső homlokzat. Jelenleg potyognak ugyanis a gipszdíszek, amik körbefutnak az épületen, ezeket leszedjük és vakolatdísz lesz helyette. A végén újraszínezik az egész épületet.

Ennél komolyabb nagyságrendű munka a könyvtárépület felújítása. Azzal kezdte a kivitelező ősszel a munkákat, így az nagyon előrehaladott állapotban van. A szerkezeti részek készen vannak, most a nyílászárók cseréje következik: új ablakok kerülnek az utcafrontra. A belső falak, aljzatok nyers része megvan. Hamarosan következnek majd a belső gépészeti elemek, a fűtés, világítás, majd végül a vakolás és a színezés, és az udvar felújítása.

Az igazi „nagy dobás” a Városi Ügyfélszolgálat és a Házasságkötő terem megépítése. Ez utóbbinak még a végső elnevezésén gondolkodunk, mert azt a fantázianevet adtuk neki, hogy „Házasságkötő terem”, de azért egy kicsit szélesebb funkcióval képzeljük el. Lehet, hogy „Városi díszterem”lesz a végső neve. Alapvetően azért épül, hogy legyen egy méltó házasságkötő terme a városnak, mert ami itt van a mostani hivatalépületben, az egyrészt nem túl nagy, másrészt többfunkciós terem, és az esküvők előtt mindig gondot okoz, hogy ki kell pakolni az amúgy ott lévő berendezést. Alapvetően két funkciója van ugyanis ennek a teremnek: a képviselőtestületi ülések, illetve az egész hivatali épületben ez az egyetlen tárgyalóterem, ami hétvégeken házasságkötő teremmé alakul át. Ez nem valami korszerű megoldás. Amikor tárgyalok különböző multinacionális cégeknél vagy minálunk gazdagabb önkormányzatoknál, mindig irigykedve látom, hogy ott minden szinten több tárgyalóterem is van. Nem azt mondom, hogy ez az ideál, vagy az elérendő célunk, de mégis nagy baj az, hogy például a Gyámhivatalnak vagy az Adócsoportnak nálunk nincs egy tárgyalószobája. Összesen ez az egy tanácstermünk van, és ez így nagyon kevés. Csak a folyosóra tudjuk kipakolni a bútorokat egy-egy esküvő előtt, ez pedig esztétikailag is elfogadhatatlan. Ennek az állapotnak fog véget vetni az, ha lesz egy állandó házasságkötő terem. A jelenlegit pedig attól kezdve kizárólag a Polgármesteri Hivatal céljaira tudjuk majd használni.

Aki arra jár, az láthatja, hogy a falak ott is állnak már, bár az alapozásával sajnos elég sok gondunk volt. Nagyon rossz, feltöltött talaj van azon a területen, és már a tervezéskor kiderült, hogy egy nagyon drága alapozási technológiát, a kútalapos technikát kell alkalmazni, ami önmagában egy 60 milliós tétel. De ez még nem volt elég… Amikor ugyanis a kivitelező azt a kútalapot el akarta készíteni, azt tapasztalta, hogy lent, 4-5 méteres mélységben is olyan folyóhomokos talaj van, ami az alapok elkészítése közben állandóan elmozdul, kifolyik a helyéből. Emiatt mindkét szomszédos épület, a sportbolt és a postaépület is megrepedt. A sportbolt helyzete azóta úgy tűnik, hogy véglegesen megoldódott, hónapok óta nem süllyed tovább, és jelentősebb kár nem keletkezett benne. A posta nem ilyen egyszerű. Ott a tervező, meg a kivitelező még mindig keresi azt a végső befejezését az alapozásnak, ami kockázatmentes és nem veszélyezteti a jövőben a posta épületét. Sajnos, ez úgy néz ki, hogy nagyon költséges, több millió forintos megoldás lesz. A talajt mélyen injektálni kell egy speciális műanyagalapú szerrel, ami ezt a folyós homokot összeragasztja annak érdekében, hogy lehessen munkákat végezni a területen. Folyamatos egyeztetés van a posta, a tervező és a kivitelező között. Szerencsére ez a talaj-megerősítés nem az önkormányzat költsége, hanem a vállalkozói szerződés értelmében a kivitelezőé. De annyiból mégis kellemetlen számunkra, hogy elég sok időt elvitt már, és az önkormányzat részéről döntő, hogy az uniós pályázatnak van egy végső befejezési határideje, ami minket súlyosan köt, abból nem csúszhatunk ki. Hiába tudnánk kötbért érvényesíteni a kivitelező felé, rossz esetben a támogatószervezet megtehetné, hogy bizonyos összegeket a késés miatt nem fizet ki, és az a város számára nagyon nagy veszteség volna. Erre gondolni sem akarok. Szerencsére az épület nagyobbik része így is megépíthető, csak közvetlenül a posta melletti fal az, amivel egyelőre csúszásba vagyunk.

Varkapu.info: Minden év elején egy fontos kérdés a költségvetés. Miben lesz más az idei, mint ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk? Jobb, rosszabb? Valamire több jut, valamire kevesebb?

Gromon István: Nagyon nem különbözik a lényegét tekintve az idei költségvetés az utóbbi évekétől. Bár nem olyan drasztikusan, mint az előző években, de tovább folytatódik az állami támogatás csökkenése. Tavaly, 2009-ről 2010-re az állami támogatás 88 millió forinttal volt kevesebb, mint az előtt. Most, 2010-ről 2011-re további 9,1 millió a csökkenés. Ezt azért mondom így, mert azok a hiányok, amiket a támogatás csökkentése okoz, minden évben halmozódnak. Tehát ez nem egyszeri, hanem folyamatosan ismétlődő mínusz, ami még növekedett is az idén. Bár általában az állami normatívák az idén névértékben a tavalyiak maradtak, tehát látszólag csak az inflációt vesztettük – ami azért nem kevés, hiszen 4,9% – vannak még normatívacsökkenések – igaz, néhány emelkedés is. Azonban a normatíva éppen olyan területeken növekedett – mint például az általános iskolai oktatás – ahol közben a gyereklétszám csökken, így végeredményben nem nyertünk vele semmit, sőt összegét tekintve a támogatás csökkent. Vörösváron is van ugyanis gyermeklétszám-csökkenés. Nem jelentős, és messze nem olyan nagy, mint az országos átlag, de például a Templom téri iskolában úgy néz ki, hogy egyel, kevesebb osztályt tudunk csak indítani az eddiginél. Ennek következtében kevesebb normatíva, de továbbra is majdnem ugyanannyi tanárt kell fizetni és az épületet ugyanúgy kell fűteni, világítani, mint eddig. Így a mi fajlagos költségünk növekszik.

További csökkenés az, hogy eltörölték az építmények után kivethető helyi idegenforgalmi adót, amely körülbelül 4 millió forintos kiesés nekünk. Nagyon fontos kiesés – kb. 20 millió forint -, hogy van egy olyan törvény, hogy ha egy önkormányzatnak az iparűzési adóbevétele nőtt, akkor az SZJA-visszatérítés csökken. Ezt még az előző kormány vezette be. Azzal magyarázták, hogy az önkormányzatok közt valamiféle kiegyenlítést akarnak csinálni, amit én ilyen módszerrel igazságtalannak tartok. Mi például azzal növeltük az iparűzési adóbevételünket 2009-ben, hogy másik két helyi adót eltöröltünk. Úgy számoltuk, hogy ez jobb a vállalkozóknak, mivel így kevesebb fajta adót kell bevallaniuk, kevesebb adminisztrációjuk van, egyszerűbb számukra az adózás. Úgy gondoltuk, hogy ami ott kiesik – durván 30 millió Ft –, annyival megemeljük az iparűzési adó százalékot, hogy az visszajöjjön az önkormányzatnak. Ezt el is találtuk, be is jött a pénz. Igen ám, de az állam megbüntet minket azzal, hogy az SZJA-ból – amiből egyébként is csak 8% jár az önkormányzatoknak (amikor először képviselő lettem 20 évvel ezelőtt, akkor ez 50% volt) –, nem kapjuk meg a teljes összeget.

Hasonlít az előző évekhez a költségvetésünk abban, hogy fejleszteni továbbra is csak hitelből tudunk. Gyakorlatilag az állami normatíva nem elegendő az intézményeink fenntartására. Általában 40-50, olykor 60%-ot kell hozzátenni ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani az intézményeinket. Az is évek óta tartó folyamat, hogy a városüzemeltetés messze nem tud annyi pénzt költeni olyan dolgokra, ami az emberek mindennapi életét érinti, mint amennyit kellene. Tehát, hogy a kátyúk be legyenek tömve, az árkok ki legyenek tisztítva, az összetört közterületi berendezések pótolva legyenek. Például, mikor a mostani költségvetés összeállításakor a műszaki osztállyal összeírattam, hogy az előző évi igények, lakossági panaszok, saját észrevételeink alapján mennyi kéne oda, kijött 41 millió forint, mint mindenképpen szükséges városüzemeltetési kiadást. Végül a költségvetésből 18 milliót tudtunk odatenni, és ez évek óta tart. Itt van a magyarázata annak, hogy a jogos lakossági igényeket miért nem tudjuk kielégíteni. Tartanunk kell a hátunkat, az arcunkat. Mindenki minket szid, holott mi heroikus erőfeszítéseket teszünk, hogy valahogy működőképes legyen a város. Folyamatosan ki kell fizetni azt, amit az emberek természetesnek vesznek: a hó el legyen takarítva, a szemét el legyen szállítva, az utcák söprése el legyen végezve, a szelektív szigetekről a szemét el legyen tüntetve stb. Ugyanakkor kellene utat meg járdát építeni, de egyszerűen nem megy. Az intézmények épületeit is karban kell tartani. Az óvodáink az elmúlt 10 évben viszonylag rendbe lettek téve, a gimnázium nagyjából rendben van, de a két általános iskolában bőven lenne mit csinálni, főleg a Templom téri iskolában. Arra most intézményi felújítási keretből 5 millió forint van beállítva, de hitelből valószínűleg a következő években egy 10-15 milliót rá kell költeni, hogy a későbbi nagyobb károkat elkerüljük. A tetőt a plébánia felőli szárnyon ki kéne javítani, és belülről is felújítani, mert száz éve gyakorlatilag a plébánia felőli szárnyban nem volt felújítás. Nagyon sok hasonló dolog van, igyekszünk takarékoskodni.

Azt talán érdemes megemlíteni, hogy az idén néhány nagyon jelentős tételben tudunk takarékoskodni. Ami egyrészt nem öröm, hogy a gyereklétszám csökken, de ott meg tudunk spórolni egy-két pedagógusállást, annak bérét, járulékait. Igyekszünk a hatékonyságot növelni; itt a hivatalban is egy fél státuszt elvontunk, és a Művészetek Házában is. Törekszünk arra, hogy ne csak 100%-os munkaképességű embereket alkalmazzunk. Van egy olyan jogszabály évek óta, hogy a közintézményekben foglalkoztatni kell minden 20. dolgozó után legalább egy félstátuszú, csökkent munkaképességű embert. Ha ilyet nem alkalmazunk, akkor büntető díjat kell befizetni. Ez az utóbbi években vörösvári szinten tízmilliós nagyságrendű büntetés volt, amit kezdéskor a költségvetésből mindig be kellett fizetni. Most nagyon rámentem az idén a jegyzőasszonnyal arra, hogy rávegyük a vezetőket az iskolákban, óvodákban, itt a hivatalban arra, hogy ilyen személyeket alkalmazzunk. Sikerült a háziorvosokkal együttműködve felkutatni ilyen embereket, akik szívesen vállalnának is munkát, és tudjuk őket alkalmazni. Ezzel fogunk spórolni az idén körülbelül 5 millió forintot.

Hónapok óta számomra egy nagyon lelkesítő projekt, hogy sikerült új munkaerő bevonásával az adóbehajtásunkat egészen új pályára állítani. Kiderült, hogy Vörösváron több százra tehető az olyan vállalkozások száma, akik eddig nem fizettek iparűzési adót, amit én az igazságosság szempontjából is nagyon sérelmesnek tartok. Másrészt ez egy olyan pluszbevétel lehet az önkormányzatnak, ami nem jelent adóemelést, újabb terheket, hanem az eddigi adózás alól kibúvóknak a megfogását. Itt nagyon biztató jelek vannak. Már a december-január hónapban jó pár millió forinttal megugrott a behajtásunk, és remélem, hogy ez idén több tíz millió forintot is elérhet. Az állami veszteségeket ezzel talán sikerül pótolni.

Próbálunk minden módon bevételt is növelni. Több befektetési tanácsadóval is tárgyalok, akikkel ötleteket gyártunk arra, hogyan lehetne Vörösvár bevételeit úgy növelni, hogy közbe ne adjuk el magunkat. Tehát ne menjünk el olyan irányba, ami a lakosság számára a végeredményt tekintve inkább kellemetlen, mint jó. Nem akarok lakóparkokat hozni Vörösvárra, vagy környezetszennyező ipart, de keressük azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek olyan befektetőket vonzanának ide, ami végeredményét tekintve akár induláskor, akár később az iparűzési adón keresztül növelné a bevételeinket.

Egy másik ilyen lehetőség, hogy például az iparterületen belül megnöveljük a beépíthetőségi százalékot. Ez egy tavalyi döntés, de az idén fut ki a folyamat. Ez egy példa lesz arra, hogy egy olyan településfejlesztési szerződést kötünk az érintett és érdekelt ingatlan tulajdonosokkal, akik elsősorban a hasznot húzzák, hogy tőlük tudunk olyan pénzeket elkérni a szabályozási terv módosításáért, amiből aztán a városban más fejlesztéseket tudunk végrehajtani. Sokféle módon próbálkozunk, de ezek mind nehéz és időigényes folyamatok.

Varkapu.info: Tehát nem könnyű a helyzet, de olyan rosszul sem áll Pilisvörösvár?

Gromon István: Én úgy gondolom, hogy ahogy az előző években is a gazdálkodásunk stabil volt, a nadrágszíjat továbbra is szorosan tartjuk, de eddig minden évben teljesíteni tudtuk a költségvetési célokat. Én reménykedem abban, hogy országos szinten jelentős válság vagy katasztrófa nem következik be, és el tudjuk érni az idei évben kitűzötteket. Ez azt jelenti, hogy a Fő utca programját be tudjuk fejezni, megépül a házasságkötő terem, a könyvtár és a hivatal rekonstrukció megtörténik, és ha a szennyvíz rekonstrukciót el tudjuk kezdeni, akkor a 2011-es év az uniós pályázatokkal együttvéve még így is jelentős fejlesztéseket tartalmaz. Igaz, hogy ezekhez az önrészt hitelből tesszük hozzá, de az intézményeink biztonságos működése az idén is megoldható.

Gromon Istvánnal, Pilisvörösvár polgármesterével a szennyvíztelep felújításáról, a pilisvörösvári Üdülőtelep helyzetéről, a vasútrekonstrukcióról és más érdekes témákról is beszélgettünk. Ezekről interjúsorozatunk következő részeiben olvashatnak!

(Gribek Dániel – Varkapu.info)

Kapcsolódó cikkek:
Mindent a Fő utca felújításáról
Megkezdődött a vörösvári Polgármesteri Hivatal felújítása
Mégis lesz kétszintű vasúti csomópont Vörösváron
Reklámszabályozás Vörösváron
Becsüljék meg a vörösváriak! – Átadták a Fő utcát (+KÉPEK)