A Richter-skála a földrengés erősségének (nagyságának) mérése szolgáló logaritmikus alapú skála, elméletileg tetszőleges (pozitív vagy negatív) értéket felvehet. A földrengések méretét, ún. magnitúdóját határozza meg. A skála 0 és 9 közötti számokkal írja le a rengés erejét.

A Richter-skála a földrengés erősségének (nagyságának) mérése szolgáló logaritmikus alapú skála, elméletileg tetszőleges (pozitív vagy negatív) értéket felvehet. A földrengések méretét, ún. magnitúdóját határozza meg. A skála 0 és 9 közötti számokkal írja le a rengés erejét.

A skála tovább is folytatódik, de mióta az 1930-as években használni kezdték, szerencsére nem fordult elő 9.1-nél erősebb rengés. A földrengés magnitúdóját megkapjuk, ha a földrengés epicentrumától 100 km-re lévő szabvány szeizmográfon felvett szeizmogramban megmérjük a műszer által jelzett legnagyobb kitérést mikronban (10-6 m), s annak tízes alapú logaritmusát vesszük.

Egy 4-es magnitúdójú rengés tehát 1 cm-es kitéréseket eredményez az előbb említett szabvány szeizmográfon, míg a 3-as magnitúdójú rengés esetében a kitérés 1 mm. Ezek alapján kiszámítható, hogy a vizsgált kitérés egy feles magnitúdó esetén az alatta lévő egész magnitúdó gyök(10)-szerese, azaz durván 3,2-szeres. Mivel a rezgések magnitúdója közelítőleg egyenesen arányos a rengésben felszabaduló energia tízes alapú logaritmusával, a feles rengésekben durván 3,2-szer annyi energia szabadul fel, mint a Richter-skálán alattuk lévő legközelebbi egész magnitúdójú rengésben. A 8,0 magnitúdós földrengés során egymilliószor akkora energia szabadul fel, mint a 2,0-s erősségűnél. A skálán 0 erősségű rengés amplitúdója: 1 mikron.

A Richter-skála a hosszanti és kereszthullámok különbségeit nem veszi figyelembe, és sok egyszerűsítő feltevést tartalmaz (nem veszi figyelembe a közeg inhomogenitását, az obszervatóriumok altalajának eltéréseit és a mérőműszerek különbözőségét sem).

Bevezetése óta a legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint 2004. december 26-án, a Szunda-árok északi része alatti (Szumátra) epicentrumban volt: 9,1-es erősségű.

Az eljárás kidolgozója Charles Francis Richter (1900. április 26. – 1985. szeptember 30.), amerikai szeizmológus az ohiói Hamiltonban született. Igazán híressé a Richter-skála kifejlesztése tette. Először 1935-ben használták a metódust.

Kisebb, mint 2,0 mikrorengés:
csak műszerekkel érzékelhető

2,0‑2,9 rendkívül gyenge:
a legtöbb ember még nem érzékeli

3,0‑3,9 nagyon gyenge:
általában érzékelhető, károkat még nem okoz

4,0‑4,9 gyenge:
a csillárok kilengenek, morajlás hallatszik, károk csak ritkán keletkeznek (Pl. 1985. Berhida M4.9)

5,0‑5,9 közepes:
a szerkezetileg gyenge épületekben komoly károk is keletkezhetnek

6,0‑6,9 erős:
erősebb épületek is megrongálódnak az epicentrumtól 50‑80 km távolságban is (Pl. Irán 2003. M6.6)

7,0‑7,9 igen erős:
súlyos károk: házak és a hidak összeomlása, utak, vasúti sínek deformációja évente (Pl. Japán 1923. M7.9, Kína 2008. M7.9)

8,0‑8,9 nagyon erős
súlyos károk több száz kilométeres körzetben, többméteres lezökkenések, hegyomlások (Pl. 1556. Kína M8.0)

9,0‑9,9 rendkívüli erejű rengés:
rendkívüli pusztítás, megváltozik a táj, átlagosan 20 évente fordul elő (Pl. Szumátra 2005. M9.1)

nagyobb mint 10 globális katasztrófa:
eddig még nem tapasztalt rengés

(katasztrofak.abbcenter.com)

Kapcsolódó cikkek:
Földrengés rázta meg a környéket is! (Folyamatosan frissítve!)
Amit a földrengésről tudni kell