A Just Four zenekarról még Tóth Gergő, a Blind Myself énekese mondta azt egy közös szegedi koncertjükön, hogy hentes-thrasht játszanak. Azt, hogy ez mennyire illik rájuk, mindenki döntse el a piliscsabai székhelyű négyes ingyenesen letölthető kislemeze, vagy koncertje alapján. Az est.hu interjúja!
A Just Four zenekarról még Tóth Gergő, a Blind Myself énekese mondta azt egy közös szegedi koncertjükön, hogy hentes-thrasht játszanak. Azt, hogy ez mennyire illik rájuk, mindenki döntse el a piliscsabai székhelyű négyes ingyenesen letölthető kislemeze, vagy koncertje alapján. Az est.hu interjúja!
De előtte olvassa el a saját magát modern thrash metálként definiáló együttessel készült interjút, mert megtudhatja, hogy hogyan lesz egy egy alkalomra összeállt bandából egy külföldi kiadó figyelmét is felkeltő zenekar. A srácok háromnegyedét sikerült elkapnom egy kis csevejre – Attilát (ének), Áront (dob) és Kristófot (gitár).
– Mennyire értetek egyet a Gergő-féle hentes-thrash dologgal?
Áron: Abszolút egyetértünk vele. Másképpen nem lehet megfogalmazni azt a vérengzést, amit a színpadon csapatunk – gondolok itt a zenére és előadásmódra. Ezt nem szeretni, hanem túlélni kell!
Kristóf: A hentes-thrash mint „stílus” leginkább a zenénk dinamikájában nyilvánul meg. Egyik számunk sem mondható éppen balladának, de persze nem zárkózunk el az ilyen daloktól. Ahogy Áron is célzott rá, nem szeretünk egyhelyben állni és nézni ki a fejünkből. Azt hiszem, mindenki nevében beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy illúzióromboló, amikor egy metálzenekar fejletépős riffek alatt csak egyhelyben áll és várja a csodát.
– Mióta működik a zenekar, mik voltak eddig a fontosabb dolgok a banda életében?
Á.: A banda 2008 tavaszán alakult, kezdetben csak egy iskolai tehetségkutatón szerettünk volna Misfits, Pantera és Metallica feldolgozásokat eljátszani. „Csak” különdíjat kaptunk, mert igazságtalan lett volna, ha „egy ilyen profi banda nyeri meg a tehetségkutatót”, de annyira tetszett a dolog, hogy folytattuk. Utána jöttek a saját számok meg a koncertek.
K.: Nekem 2008 decemberében volt az első fellépésem a bandával és így együtt körülbelül ötven koncerten vagyunk túl. 2010 őszén turnéztunk a Wackorral, 2011-ben a Blind Myself és a Cadaveres közös turnéját kísértük, aminek most májusban lett vége.
Hangzóanyagok tekintetében még nem állunk olyan fényesen, 2010 januárjában megjelent a Sunset című demónk, ami után rögtön történt egy énekescsere. Ekkor érkezett Attila a bandába. Már vele csináltuk a Goddess kislemezt, kb. négy tálca sör árából. Ez ingyen letölthető a Myspace és a Facebook oldalunkról. Egy osztrák kiadónak ezzel az anyaggal sikerült felkelteni a figyelmét és el is jutottunk 1-2 tárgyalási fázisig, de végül elvetettük a dolgot, az apró betűs részek miatt.
Attila: Amióta a zenekarban vagyok, úthenger lendületével nyomjuk a koncerteket. Ebben sokat segített Ádám barátunk, aki a koncerteket szervezi. Nagyon komoly bulikat hozott nekünk össze többek között a Blinddal, a Cadaveressel, a Wackorral és az RKH-val.
– Kiknek a hatása érződhet a zenéteken, vagy akár a koncerteken?
A.: Az előbb említett zenekarok nekem teljesen favoritok nagyon régóta szívem csücskei. Én rengeteget tanultam tőlük és, hogy is tudnád kifejezni azt, amikor puszipajtás leszel olyan srácokkal, akiknek a zenéjükre évek óta headbangelsz a szobádban vagy az első sorban?
K.: Teljesen egyetértek Attilával, amellett, hogy rám a legnagyobb hatással Dimebag Darrell és Dave Mustaine játéka volt. De ez a két név csak a jéghegy csúcsa, mert rengeteg zenét hallgatok, a teljes lista szinte végtelen lenne.
Á.: A dob főleg Pantera, Metallica, Parkway Drive, Hatebreed irányba megy, néha megbolondítva egy kis As I Lay Dyinggal.
– Mi a véleményetek a magyar undergroundról, mennyire vagytok benne?
A.: Ha súlyos metált tolsz itt, akkor biztos underground vagy. Nem tudom, mennyire mélyen vagyunk benne, szerintem kérdezd meg a többi under-arcot. Egy biztos, mászunk bele, amennyire csak lehet és kell. Rendben van, hogy mindig is küszködős volt az underground, de röhej, hogy manapság a legtöbb ember beül a tv elé és inkább rendel egy pizzát, ahelyett, hogy lemenne a legközelebbi klubba mulatni egy jót. Emiatt szerintem nagyon sok banda vérzik el, de pont ezért van nagy szükség arra, hogy minél durvábban nyomuljunk.
– Hol lehet a legdurvábban?
K.: Esztergom és környéke nagyon tudja, hogyan kell oltári nagy bulit csapni. De minden bulit élvezünk, ahol jó a közönség, legyen akár 5-10 ember. Persze az sem árt, ha a többi banda és a „vendéglátó” is jó arc, de ez majdnem mindig alap.
– Külföldre próbálkoztatok már kijutni, tervbe van véve?
A.: Mindenhova szeretnénk eljutni. Minél több embernek akarjuk csapatni a zenénket, akárhol, bárhol ahol jönnek az arcok zúzni. Ha világméretekben gondolkozunk, akkor annyi lehetőségünk is van, csak meg kell ezeket találni és élni kell velük.
– Ha már a terveknél tartunk, mire lehet számítani tőletek a jövőben?
K.: Felveszünk egy 10 számos nagylemezt a következő évben. A jelenleg megírt számok mellé 3 újat próbálunk és van egy vödörnyi félkész témánk, tehát válogatni lesz miből. Most 2 koncert van leszervezve, és egy mandulaműtét az Attilának. Ha ezeken túlvagyunk, akkor szeretnénk elkezdeni felkészülni a stúdiózásra. Meg koncertezés ezerrel és igyekszünk mindenhova eljutni ahol még nem voltunk.
– Mi lenne az, amivel megpróbálnátok meggyőzni, mondjuk a Metallicát, hogy vigyen magával titeket turnézni?
Á.: Csak annyit kérnénk, hogy nézzék meg egy koncertünket, utána biztosan nem tudnának nemet mondani.
(est.hu)
Kapcsolódó cikkek:
Megállni Tilos! – 23-án újra koncertezik a vörösvári banda (Interjú)
Dübörgött a rock a Villa körül
Különleges hangzás – Ezüst-Patak Pilisborosjenőn (Interjú)
Három dallal mutatkozott be az m1-en a SantovSKA (+Videó!)
