A Chile északi részén fekvő arany- és rézbányában történt szerencsétlenség híre bejárta a világot. Nem kell azonban ennyire messzire mennünk a térben – mindössze az időben -, hogy bányászbalesettel és megmentett vájárokkal „találkozzunk”. Pilisszentivánon 1933-ban történt hasonló szerencsétlenség.
A Chile északi részén, az Atacama-sivatag régiójában fekvő arany- és rézbányában augusztus 5-én történt a szerencsétlenség híre bejárta a világot, így Magyarországot is. Szinte nem volt olyan ember a bolygón, ki ne drukkolt volna a 700 méter mélyen rekedt bányászok megmeneküléséért. Végül a 33 munkás megmenekült!
De nem kell ennyire messzire mennünk a térben – mindössze az időben -, hogy bányászbalesettel és megmentett vájárokkal „találkozzunk”. A pilisi térség sokáig híres volt szénbányáiról, ezeknek emlékeit Solymár, Pilisszentiván, Pilisvörösvár a mai napig őrzi. De nemrégiben létrehoztak egy regionális honlapot is, amely a pilisi szénbányászatnak állít mementót. A sites.google.com/site/pilisibanyaszat oldalon többek között olyan anyagokra is rátalálhatunk, mely megdöbbentő részletességgel meséli el az 1933-as pilisszentiváni bányakatasztrófa alkalmával történteket, mikor az iszapár következtében tizenegy vájár tűnt el a föld alatt.
Remény és reménytelenség
A mentés a honlapon található források szerint majdnem négy napig tartott. A művelet életveszélyes volt, mégis éjt-nappallá téve próbálták kiszabadítani a 184 méter mélyen rekedteket – ha egyáltalán túlélte azt valaki. Az Est című folyóirat 1933-as július 2-i számában ezt olvashatjuk a hétköznapok hőseiről: „A bányatisztviselők mondják el milyen halált megvető bátorsággal dolgoznak. Ők is állandó életveszélyben vannak. Nem tudni melyik fejszecsapásra indul meg ismét a föld, mikor tör elő a víz.”
A bányában rekedt 11 munkásról semmi hír nem volt. A víz a bent rekedtek ruháit, holmijait sodorta ki, közben megtalálták Besendorfer Ferenc vájár széthasadt fejszéjét is. „Kisodródott egy karbidlámpa felsőrésze: nemtudják kié volt. Egy összelapított kulacs, egy vízhatlan bányászkabát ronggyá foszlott ujja és egy nadrág tenyérnyi szövete. Halottak holmijai már ezek.” – írja a korabeli újság. A helyzet súlyosságát, a bizonytalanságot, de a mentést végzőket lelkesítő reményt az alábbi sorok jól szemléltetik: „Ma délben harmadik napja, hogy beomlott az Erzsébet-akna. Emberi számítás szerint: akiket elkerült a víz és az agyag élhetnek még, mert a levegőjük nem fogyott el. Táplálékuk nincs ugyan, hiszen szerdán reggel mindnyájan úgy indultak el hazulról, hogy egy falat kenyeret sem vittek magukkal, de a bányászszervezet erős.”
Elvesztik szeretteiket?
Az Est fentebb említett cikkében néhány család helyzetét is bemutatják a bányakatasztrófa idejéből. A Szlávik família például igazi bányászcsalád volt. A nagyapa Sopronban kezdte, az apa a szentiváni bánya megnyitása óta a település közelében fejtette a szenet. 21 éves fia, Szlávik Mihály a föld alatt rekedt. „Szerdán reggel félhatkor ment el, apjával már nem találkozott, mert Szlávik Ferenc hat óra után tért haza. Egymást váltották. Amikor az öreg Szlávik megtudta mi történt, mindenáron a mentőcsapatokkal akart menni, de nem engedték.” – olvasható a beszámolóban. A bent rekedt fiú apja tehát nem, de fivére és sógora is segített a mentésben – kik ugyancsak a bányában dolgoztak.
Ennél is megrendítőbb esettel találkozunk a cikk következő néhány sorában. A négygyermekes, 34 éves Marloch István is a bányában rekedt. Családja hiába várta haza, pedig felesége áldott állapotban volt, ráadásul a cikk tanúsága szerint az egyik gyermek, a 12 esztendős Jóska süketnémán született.
Szombat esti csoda
A megfeszített munka, az önzetlenség és a bajtársiasság végül meghozta gyümölcsét, és a június 4-i Friss Újság már arról számol be, hogy kilenc vájárt ki tudtak szabadítani, mintegy 85 óra eltelte után. A csoda szombaton nem sokkal éjfél előtt érte el a pilisszentiváni aknát. A tizenegy eltűnt közül mindössze Cserni Ignácot és Besendorfer Ferencet nem találták meg, a többieket a szent János kórházba szállították.
A Friss Újság így számolt be a vájárok megmentéséről:
„Tizenegy órakor a lift felhozta a fáradt mentőcsapatot és levitte a váltást. Guzsik József öreg bányász vezette a kis mentőcsapatot, amelynek tagjai: Hoffer Károly, Malatinszki János, Fekte István, Vakán Károly, Pintér, Kolonics, Fitz és Albrecht vájárok voltak. Velük szállt le a bányába Kovács Sándor és Szabó Ernő bányamérnök is. Egy hatalmas, kemény torlasz lebontásán kellett dolgozniuk. Guzsik és Malatinszki elől haladtak a munkában. Közeledtek az ötös fékpálya felé, melynek üregében sejtették a munkásokat. De fogalmuk sem volt arról, hogy élve vagy halva találják meg őket. A két ember csákánnyal és baltával igyekezett a salaktömböket eltávolítani. Egyszerre alig hallható, fáradt hang ütötte meg a fülüket: -Segítséég…! Élüünk…!- Malatinszkinak és Guzsiknak kiesett a csákány a kezéből. Jól hallották vajon, vagy csak a szívük zakatolása vert a fülükbe földöntúli hangokat? De nem, a nyöszörgés ismétlődik… -Hahó emberek!- szakadt fel Guzsik öreg vájár melléből a kiáltás -ide mind hozzám!- És nekiestek a salaktömbnek. Egyetlen rántással elemelték a helyéről. Léghuzat támadt és eloltotta a karbidlámpákat. -Jó szerencsét- hallatszott a fáradt hang, valahonnét jobbról egy fekete üregből. A mentőcsapat közül valaki hirtelen meggyújtotta a lámpáját és a karbid sárgás fényében egy elgyötört, szakállas arc meredt rájuk, Maráczi István arca aki a sötét üregből rájuk tekintett.”
Marlok István, Richolm János, Albrecht Vencel, Drevenka Pál, Szlávik Mihály, Szőcs János, Triznya Gáspár, Patta Ottó és Maráczi István tehát csodával határos módon megmenekült. A két eltűntet azonban a szemtanúk szerint oldalról kapta el a járatba zúduló víz… Egy korabeli híradó tanúsága szerint a kilenc vájár megmentése azért is szenzáció, mert a legoptimálisabb gondolatok szerint is csak hét embernek volt esélye a túlélésre.
Emlékek
A pilisi bányászattal foglalkozó honlapon egy olyan korabeli cikket is találunk, melyben Szlávik Mihály meséli el élményeit.
„Szerdán reggel hat órakor indultam a bányába. Csillés vagyok, az volt a dolgom, hogy a kötőpályán a féket kezeljem. Dél felé gyanús zörgést hallottam, s a levegő hirtelen megsűrűsödött. Első gondolatom: szólni a többieknek! Szaladtam a pajtásaimhoz. Először hármat találtam meg, később heten voltunk, végül egy siklófék alatt kilencen. Akkor már tudtuk, hogy szegény Besendorfer Feri és Cserni sohasem jut fel élve a felszínre. A föld megindult, a víz zuhogott, mi a fék alatt vártuk, hogy elmúljon a veszedelem. Aztán elindultunk. Mehettünk talán 120 métert. Találtunk egy ajtót, ami be volt szorulva. Utat csináltunk a vízhez. Aztán egy siklóra jutottunk, de akkor már mindnyájan nagyon ki voltunk merülve, ezért leültünk pihenni. Az volt a baj, hogy mindenünket elvitte a víz, nem volt elemózsiánk. Mondtam a pajtásaimnak, feküdjünk le aludni. Nem is tudom mennyit aludtunk. Felébredés után megint dolgoztunk. Utat csináltunk és közben imádkoztunk.” -Éhesek voltak?- „Nem éreztük. Sokat gondoltunk a szabadulásra. Összetartottunk, elkeseredve nem volt senki. Tudtuk, hogy fent dolgoznak a megmentésünkön, nem hagynak elpusztulni a pajtásaink. az nagyon szomorú volt, hogy a pihenőnél mindenki a családjáról beszélt. Szülők, feleség, gyerekek…” Az elemekkel való négynapos küzdelmüket tőmondatokban idézi fel Szlávik Miska: „Elaludt a lámpánk. Nem tudtuk mikor van nappal, mikor éjszaka. Nem láttuk az óránkat sem. Azt sem tudtuk, mennyi ideje vagyunk lent. Egyszerre csak azt mondja a Patta Ottó: „Pajtások, jön a mentőcsapat!” Valaki nevetve válaszolt: Bárcsak jönne! De a hír igaz volt.”
Nem egyedüli eset
Amíg hazánkban fontos szerepe volt a bányászatnak, gyakran történtek hasonló balesetek országszerte. A korabeli forrásokban találkozhatunk borzasztó tragédiákkal, de szerencsés kimenetelű balesetekkel is. Az egyik ilyen nagyban hasonlít például a chilei bányászok megmentéséhez. A különbség leginkább csak évtizedekben mérhető. Erről készített összefoglalót a napokban az RTL Klub is.
A pilisi szénbányászatról és a balesetről további információt, beszámolót és érdekességet IDE kattintva talál.
(Gribek Dániel – Varkapu.info)
