A vörösvári Kultúrház – akarom mondani a Művészetek Háza – melletti új buszmegállóban állva egy különös jelenségre lettem figyelmes tegnap. Éppen az esztergomi buszra vártam többedmagammal, miközben egy idős bácsi kijött a buszmegálló mögötti kapuból, s elkezdett fel-alá járkálni.
A vörösvári Kultúrház – akarom mondani a Művészetek Háza – melletti új buszmegállóban állva egy különös jelenségre lettem figyelmes tegnap. Éppen az esztergomi buszra vártam többedmagammal, miközben egy idős bácsi kijött a buszmegálló mögötti kapuból, s elkezdett fel-alá járkálni.
Először csak ide-oda pakolászta az építkezéshez használt utcaköveket, majd hóna alá csapott ötöt-hatot és bevonult a kertjébe.
Ez többször is megismétlődött. Általában messzebbről, az Iskola utca sarkától hozta a köveket, melyek éjszakára őrizetlenül maradtak. Nap közben a munkások precíz, vagy kevésbé precíz munkával rakják le ezeket az elemeket, aztán hazamennek, sok esetben még le sem takarják a köveket, és ekkor az élelmes – csúnyábban fogalmazva gátlástalan – lakosok magukévá teszik a köz tulajdonát. Azt az utcakövet, melyet az adóinkból vásároltak, melyet saját lábaink fognak koptatni. Azaz mi már azt a pár tucatot biztos nem koptatjuk…
Ráadásul az ilyen emberek többsége tipikusan úgy tesz ilyet, hogy a legtöbb esetben kifejezetten nincs is szüksége az eltulajdonított holmikra. Nem hiszem, hogy ekképpen történt a dolog:
„Hmm, de szép kövek vannak itt a ház előtt. Ráadásul senki nem vigyáz rá. Éppen ilyeneket akartam venni a Praktikerben, így legalább olcsóbban kijövök.”
Inkább a következőre tippelnék:
„Hmm, de szép kövek vannak itt a ház előtt. Ráadásul senki nem vigyáz rá. Mire is használjam fel őket? Mondjuk körbe rakhatnám a kertemet velük, vagy lekövezhetném a kis utat a hátsó kertben. Nem is tudom. Majd csak kezdek velük valamit, elvégre ingyen van!”
Ugye? Mennyivel valószínűbb a második eset. Persze nem ismerem a bácsikát, ki tudja mi zajlott le benne. Talán így akar bosszút állni valamiért az önkormányzaton, az államon. Talán a sok kellemetlenségért így kompenzálja magát? Vagy csak minden „tiszta” ok nélkül saját érdekében teszi, amit tesz.
A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy bár túlzás azt mondani, hogy fényes nappal, hiszen télen, őszvégen 18 órakor már sötét van, de a buszmegállóban várakozók szeme láttára hurcolta otthonába a Fő utcára szánt járóköveket.
Persze egy ilyen esetben a másik oldalt is meg kell nézni. Az önkormányzat és a kivitelező valóban őrizetlenül hagyja az útszélen a köveket. Nem kell sok hozzá, hogy bárki elvigyen magával egy teraszra valót belőlük. Ahogy a munkások hazamennek – akik egyébként jó szokás szerint sokszor csak ásójukat támasztják – szabaddá válik a terület. Ha az ember éppen az építkezés közelében lakik, végtelenül egyszerű a dolga. Ki-be, és kész. Ha távolabb, akkor már kocsiba kell rakni az anyagot, de az éjszaka leple alatt ez sem nagy ördöngösség.
Megdöbbentő volt egyébként a bácsikát figyelni, és őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy sem én, sem mások nem szóltak rá. Talán éppen azért, mert meglepő volt, és mindannyian azt kutattuk magunkba, hogy milyen logikus oka lehet a cselekednek.
Minden bizonnyal a bácsi csak éjszakára vitte be a köveket a kertbe, nehogy valaki ellophassa azokat…
Egy vörösvári lakos
(Varkapu.info)
Kapcsolódó cikkek:
Célegyenesben a Fő utca – Interjú Bándi Gáborral
Minden egy helyen a Fő utca programról
Új szavazást indítottunk: Ön szerint megéri a sok kellemetlenség, ami a vörösvári Fő utca felújításával jár?
A Fő utca látványtervei
Hamarosan befejeződik a vörösvári útépítés
Olvasói levél: Hogyan lopják a Fő utca köveit?
