Balázs Andris édesanyjaként írom ezt a levelet mindenkinek, aki az elmúlt két hónapban gondolt ránk és segített nekünk. Először egy rövid összefoglalás fiam jelenlegi állapotáról: Mint azt sokan tudják, jól sikerült a külföldön végzett gerincműtét, melynek során a lábidegeit nyomó és a lábakat teljesen megbénító gerincvelői daganatot eltávolították.
Balázs Andris édesanyjaként írom ezt a levelet mindenkinek, aki az elmúlt két hónapban gondolt ránk és segített nekünk. Először egy rövid összefoglalás fiam jelenlegi állapotáról: Mint azt sokan tudják, jól sikerült a külföldön végzett gerincműtét, melynek során a lábidegeit nyomó és a lábakat teljesen megbénító gerincvelői daganatot eltávolították.
A jobb láb mozgása teljesen helyreállt. A bal lábat beidegző idegek sajnos sérültek, és a műtét után bal lábát nem tudta mozgatni, de a helyzet már jelenleg is nagyon sokat javult, és várható, hogy mozgása helyreáll. A komolyabb problémát a gerincben még jelenlévő további daganatgócok adják, mely miatt hosszadalmas további kezelés vár Dudusra, melyet a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán már el is kezdtek.
Ez a jelenlegi álláspont szerint egy 43 hétig tartó kemoterápiás és sugárterápiás kezelést jelent, melynek végén csontvelő átültetést is végeznek. Jelenleg túl vagyunk az első kemoterápiás kezelésen, és most hat hétig naponta sugárterápiára járunk a Kék Golyó utcai Onkológiai Intézetbe, ahol kezelőorvosa a szintén Pilisborosjenőn lakó dr. Lövey József.
Ezenkívül hetente egyszer még egy kemoterápiás infúziót is kap. Bár jelenleg ágyhoz kötött, a fiam lelkileg is nagyon jól tűri a betegséggel járó összes testi és lelki megpróbáltatást. Úgy érzem, a körülményekhez képest kiegyensúlyozott és derűs, türelmesen várja, hogy meggyógyuljon. Látogatót csak nagyon keveset merünk fogadni. A kezelések miatt lecsökkent ellenálló képessége miatt minden fertőzés súlyos szövődményeket okozhat. Az iskolával és barátaival számítógépen tartja a kapcsolatot. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki anyagilag és lelkileg támogatott minket: Azt hiszem mindenki úgy van vele, ahogy én is: az ember mindig azt gondolja, ilyen borzasztó helyzet vagy csak filmekben van, vagy mással történik meg, s azt hiszem ilyenre nem is lehet felkészülni.
Mikor a betegség elkezdődött, a diagnózis kiderült, és a fiam állapota napról napra rosszabbodott, lelkileg olyan helyzetbe kerültem, hogy szinte fel sem fogtam az eseményeket. Egyik óráról a másikra kellett döntenünk a gyerek sorsa felett, hogy belemegyünk-e egy anyagilag felmérhetetlenül sokba kerülő, de reményt adó külföldi műtétbe, vagy várunk, de akkor beletörődünk abba, hogy visszavonhatatlanul megbénulnak a lábai még akkor is, ha a daganatot utóbb kezelni tudják.
Mivel saját felelősségünkre mentünk ki, tudtuk, hogy nem biztos, hogy a magyar egészségügyi rendszer fogja-e egyáltalán támogatni a külföldi operációt. Míg mi külföldön voltunk, azalatt történt a faluban az a hihetetlen összefogás, amiről mi ott először csak hírből értesültünk, s amit igazán még ma is alig tudunk elhinni. Csányi Márta, az iskola pedagógusai, a barátok, szülők, a gyógyszertár, az egyház összefogásával annyi segítséget kaptunk, hogy felsorolni is nehéz: pénzadományt, fizikai segítséget, hazatértünkkor naponta meleg ételt, süteményt, gyümölcsöt, szállítást, látogatást, ajándékot.
S hogy ez mennyire nem hétköznapi és mennyire különleges, ezt onnan tudtam lemérni, hogy mikor a magyar kórházban jött a pszichológus és a szociális munkás, és kérdezték, hogy milyen a hátterünk, van-e segítségünk, és elmondtam, hogy mi az amit már eddig is megtettek értünk, azt mondták, hogy ilyen mértékű összefogásról ők még nem hallottak. Közben újabb jó hírünk is érkezett: Dudus apukája hosszú hetek utánjárásával, rengeteg szakértői vélemény begyűjtésével elérte, hogy az Országos Egészségpénztár kifizesse a külföldi műtét költségeit, így hatalmas teher szakadt le rólunk.
Szeretnénk megköszönni mindenkinek minden anyagi és lelki segítséget, ránk gondolást, támogatást, melyre a továbbiakban is szükségünk lesz, hiszen a gyógyuláshoz vezető útnak még csak az elején járunk.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldog, és értékelje azt, amije van, azokat a boldog, szürke hétköznapokat, amire mi is annyira vágyunk.
Gelencsér Zsuzsa
A Varkapu.info mielőbbi gyógyulást kíván Dudusnak, és természetesen továbbra is várjuk a híreket róla!
(Ürömiek és Pilisborosjenőiek Lapja)
Kapcsolódó cikkek:
Jótékonysági előadás Pátyon egy borosjenői fiú megsegítésére!
Segítsünk egy borosjenői gyermeknek
