A november végi hideg hétvégén örömmel készülődtünk Piliscsabára, a Kórházi Lelkigondozói Szolgálat által szervezett őszi konferenciára. Vártuk a találkozást, hogy ismét gazdagodjunk lelkiekben egy különös és érdekes téma által, és vártuk a találkozást azért is, mert jó nekünk ebben a kis csapatban együtt gondolkodni, egymásról tudni, és szolgálatunk tanulságait egymással megosztani.

A november végi hideg hétvégén örömmel készülődtünk Piliscsabára, a Kórházi Lelkigondozói Szolgálat által szervezett őszi konferenciára. Vártuk a találkozást, hogy ismét gazdagodjunk lelkiekben egy különös és érdekes téma által, és vártuk a találkozást azért is, mert jó nekünk ebben a kis csapatban együtt gondolkodni, egymásról tudni, és szolgálatunk tanulságait egymással megosztani.

Az első napról Honti Irén beszámolóját közöljük.

Miskolcról, Szolnokról, Székesfehérvárról, Kiskunhalasról, Békéscsabáról és Budapestről is érkeztek kórházlelkészek, önkéntes lelkigondozók.  A téma, amelyet választottunk és körüljártunk: „A nemek hálójában”  címet kapta.

Az első előadást pénteken délután Molnár József miskolci kórházlelkész, lelkigondozó, lélekgyógyász tartotta: „Férfi és női szerepek a XXI. században címmel. Ez a téma a bemutató előadás szerint bonyolultabb, mint eddig, hiszen posztmodern korunkra a férfi és a női szerepek igen összekuszálódott módon jelentkeznek társadalmunkban. Az előadásban láthattuk, hogyan jelentkeztek ezek a szerepek az ősidőkben elődeinknél, mi az eredeti szerepe a nőnek és mi a férfinak; és láthattuk, hogy mára mi minden változott és torzult e téren. Olyan megdöbbentő tényekkel – kérdésekkel szembesültünk, mint az ön és társismeret hiánya; a házasságok válságának, felbomlásának negatív következményei, hatásai, mint például, ha nem alakul ki az apakép, ennek következtében nincs férfikép. Hallottuk, hogy hiányzik az érzelmi biztonság és a családot összetartó háttér; bepillanthattunk a szingli életforma motivációiba, majd a kapcsolatok kuszaságába.

Ezt követően e sorok írójának, Honti Irén kórházlelkész, logoterapeuta előadása következett, amely „A szerelem, mint igazi emberi jelenség – időn túli” címet viselte.  Az előadásban arról volt szó, hogy az igazi szerelem/szeretet abban nyilvánul meg, hogy a másik emberre vonatkozóan őt magát szeretem, nem csak valamit belőle.  Így az igaz szeretet felülmúlja a testi, és a lelki szeretetet is, mivel azt a másikat szeretem, aki számomra egyszeri és egyedi személy, vagyis pótolhatatlan és kicserélhetetlen. Ezt a szeretetet pedig a halál sem törölheti el, mert ez örök. Az ilyen szeretet mai korunkban, úgy tűnik, magas mércét állít az ember elé, hiszen jellemzője az elköteleződés, a döntés, a felelősség, az odaadás… De igaz az, hogy csak így éri meg szeretni, és kapcsolatot építeni, mert csak az ilyen hozzáállás következménye az igazi boldogság, amelyre Isten teremtett  bennünket.

Az esti program során éjszakába nyúlóan beszélgettünk közös kérdéseinkről, szolgálatunkról. Őszinte hangvételű közösségi alkalom volt, ahol ki-ki megoszthatta saját örömét, bánatát, gondolatait is. Megható volt empatikus figyelemmel jelen lenni egymás számára. Így éltük át, hogy a közöttünk lévő Krisztus megajándékozott örömmel, vidámsággal, nevetéssel is. Azt is, akinek az arca bánatos volt az élet terheinek súlya alatt. Az esti alkalmat is a szeretet Istene tette áldottá.

Beszámoló a kórházi önkéntes segítők őszi konferenciájának 2. napjáról

November végén Piliscsabán gyűltek össze a Kórházi Lelkigondozói Szolgálat által szervezett őszi konferenciáraM iskolcról, Szolnokról, Székesfehérvárról, Kiskunhalasról, Békéscsabáról és Budapestről az evangélikus kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók. A második napról Bajuszné Orodán Krisztina beszámolóját adjuk közre. Szöveg: Bajuszné Orodán Krisztina

Liptákné Gajdács Mária reggeli áhítatában a Józsué könyvéből hozta az igei elmélkedés témáját, fő üzenete: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk”.

Bár sokszor érintkezünk a lélektan kacsán „más jellegű” megközelítésekkel, azért mindig tudjuk, hogy valójában hová is tartozunk, és kinek is vagyunk a szolgái és munkatársai. Ezt mi nem is felejtjük el, és nem is mondunk le róla, de ugyanakkor nem zárkózhatunk el a mai világ súlyos és sürgető kérdései elől, a kihívások elől sem.

Ilyen súlyos kérdésekkel folytatódott a szombati nap is: mint a Gender kérdés, és a család kérdése.

Balogh Éva a Gender kérdésről elmondta: ez egy olyan áramlat, amely a női egyenjogúság és esélyegyenlőség kérdéséből indult ki, és egészen eljut a házasság, a család, a biológiai nemünk megtagadásáig. Sőt egészen eljut odáig is, hogy legyen büntetendő, ha valaki félelemkeltő módon szól „ezekről”. Manapság már nem tanárról, és tanárnőről, hanem: tanerőről beszélnek, és ez a szemléletmód már az óvodai nevelésben is megmutatkozik. A házassághoz a hűség helyett, már elég az „együttműködés” vállalása is. Ezt az áramlatot közvetíti a média, a TV, az Internet, stb.. s hogy milyen következményei vannak mindennek?… azt mindenki láthatja, átélheti.

Bajuszné Orodán Krisztina: Halálos szerepcsere címmel felolvasta dr. Ranschburg Jenő pszichológus írását: „Baj van a felnövekvő generáció idegi – pszichológiai állapotával, de az idős, sőt aktív korosztályhoz tartozók között is egyre több belgyógyászati betegség, pszichés probléma, szív- és érrendszeri betegség hátterében sok minden más tényező mellett a női és férfi szerepekben bekövetkezett változásokat okolják. Sőt elsősorban a férfiak korai halálozásáért is a nemi szerepekben bekövetkezett változásokat teszik felelőssé a társadalomtudósok, szociológusok és pszichológusok. Elgondolkodtató, hogy a nemek társadalomban elfoglalt helyének változása, illetve a nemi szerepek közötti határvonalak elmosódása mind a nők, mind a férfiak számára hatalmas belső feszültséggel járnak.”

Ezek után Heinemann Ildikó a Családról tartott előadást. Mit ad a család? – bizalmat, összetartozás érzést, családi biztonságot ad, érzelmi kapcsolatokat ad, segíti az érett személyiség kibontakozását, segít megtanulni a kommunikációt, azt hogy hogyan érintkezzünk egymással. Megtanuljuk a családi rítusokat és az ünnepeket, megtanuljuk a generációs kapcsolatokat, példaképeket és mintát ad számunkra, megtanuljuk a családi munkamegosztást, a konfliktuskezelést. Nagy probléma az, hogy Hol van ez ma már így egy családban? A „ fogyasztói társadalom” arra törekszik, hogy egyre inkább egyénekké osztódjunk. Mit tehetünk ez ellen? Hogyan segíthetjük családjainkat? Mit tehetünk ebben a helyzetben? Erről folytatódott a beszélgetés, sok jó példával a közösségépítés, a családok összetartozásának bátorító példáival.

Bajuszné Orodán Krisztina összefoglalója után, az úti áldással zártuk a konferenciánkat, de ezek a témák nincsenek lezárva, mert tovább dolgoznak bennünk, amikor szembe találkozunk velük önmagunkban, vagy a lelkigondozói munkánk során.          

(evangelikus.hu)

Kapcsolódó cikkek:
Multifunkcionális termet szenteltek fel a Silóban