Magyarországon a könyvolvasás, a könyvek gyűjtése, a könyvtárak kialakulása a keresztény királyság születéséhez, tehát Szent István királyunk (uralkodott: 997-1038) korára vezethető vissza. Első ismert könyvünknek nevezhetjük az 1020 körül íródott, úgynevezett „Szent István király intelmei Imre herceghez” című művet.
Magyarországon a könyvolvasás, a könyvek gyűjtése, a könyvtárak kialakulása a keresztény királyság születéséhez, tehát Szent István királyunk (uralkodott: 997-1038) korára vezethető vissza. Első ismert könyvünknek nevezhetjük az 1020 körül íródott, úgynevezett „Szent István király intelmei Imre herceghez” című művet.
Árpád-házi I. Kálmán királyunk (uralkodott: 1095-1116) kortársaitól kapott mellékneve a „Könyves” volt, mert ahogyan nagy megdöbbenéssel írták róla, könyvei voltak, amiket olvasott, és amikből imádkozott. Kálmán királyt uralkodása előtt, nagybátyja, Szent László király (uralkodott: 1077-1095) nagyváradi püspökké szerette volna megtenni, ide vezethető vissza a későbbi király átlag feletti iskolázottsága. A következő évszázadokból meg kell még említenünk az Anjou Nagy Lajos király (uralkodott: 1342-1382) által 1358-ban készíttetett „Képes Krónikát” és természetesen a humanista Hunyadi Mátyásunk (uralkodott 1458-1490) Corvináit.
Mindebből kiderül, hogy egészen a 18. századi „felvilágosodásig” a könyv, a könyvtárak és az olvasás az egyháziak kötelessége és az uralkodók kiváltsága volt. A 18. század szellemi és nemzeti „felvilágosodásának” korától pedig a magyar nemesség is felsorakozott a „bibliofilok” táborába. A parasztságnak és a munkásságnak sajnos sem ideje, sem pénze nem volt ekkor a művelődéshez. Az ő kezükben csak a Biblia és a különböző egyházi „Kincses kalendáriumok” forogtak.
Első nemzeti és nyilvános könyvtárunk alapját gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) tette le a haza oltárán, saját magánygyűjteményéből, 1802. november 25-én. Ezt a dátumot tekinthetjük, a mai Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Magyar Nemzeti Múzeum születésnapjának! A magyar népi közkönyvtárak atyjának pedig Szabó Ervint (1877-1918) tekinthetjük, aki a mostani, a nevét viselő, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) munkatársa és később igazgatója volt 1901-től.
A könyvek szellemisége és kereslete, az 1980-as évek végétől visszaesett Magyarországon. Írhatjuk ezt a „szabadság” vívmányainak, az akkor megjelenő videó, számítógép, majd a kábeltévé és az internet rovására. A könyvtárosok nagy örömére azonban szociológiai felmérések bizonyítják, hogy a 2005-ben megrendezett „Nagy Könyv” kampányrendezvény újra a könyv és a fizikális olvasnivalók felé fordította a magyar népet. A „Nagy Könyv” szavazás első helyezettje méltóan, nemzeti nagy eposzunk, Gárdonyi Géza (1863-1922), Egri Csillagok című, 1901-ben elkészült műve lett.
(Radványi Béla – Varkapu.info)
Kapcsolódó cikkek:
Radványi Béla: Április 11., a „Magyar Költészet Napja”
A civileket szállító vonatot is kilőtték Piliscsévnél – Interjú Radványi Bélával
A környék és a magyar történelem kutatója – Interjú Radványi Bélával
