Ilyenkor, év vége táján megállunk egy kicsit, elcsendesedünk és visszatekintünk az elmúlt évre. Számvetést készítünk, mérlegre tesszük dolgainkat. Mérlegünk egyik serpenyőjébe helyezzük azt, amire büszkék lehetünk, amivel gyarapodtunk lélekben, szellemben, anyagiakban, másik serpenyőjébe pedig azokat a dolgokat, melyek nehézséget jelentettek, gátoltak a fejlődésben, a hibákat, melyeket elkövettünk.
Ilyenkor, év vége táján megállunk egy kicsit, elcsendesedünk és visszatekintünk az elmúlt évre. Számvetést készítünk, mérlegre tesszük dolgainkat. Mérlegünk egyik serpenyőjébe helyezzük azt, amire büszkék lehetünk, amivel gyarapodtunk lélekben, szellemben, anyagiakban, másik serpenyőjébe pedig azokat a dolgokat, melyek nehézséget jelentettek, gátoltak a fejlődésben, a hibákat, melyeket elkövettünk.
Ezt teszem most én is intézményvezetőként a Napsugár Óvoda vonatkozásában.
A 2010-es év egyik nagy nehézségét az a sok továbbképzés jelentette, melyre kötelezettséget vállaltunk. Három óvodapedagógusunk vett részt átlagosan 150 óra továbbképzésben.
Komoly lelki terhet rótt ránk az, hogy akkori fenntartónk februártól nem segítette vezetői munkámat, sőt olyan eszközökhöz nyúlt, melyeket én magam okos, intelligens emberekhez méltatlannak tartok.
A számtalan tértivevényes ajánlott levélben érkező azonnali határidős utasítás attól a szakmai munkától vonta el a figyelmemet, melynek teljesítésére kötelezettséget vállaltam. Ugyanakkor éppen ezek a finom kis módszerek (már egy egyszerű tájékoztató levél is tértivevényes ajánlott formában érkezett) munkatársaimban is feszültséget keltettek.
Sajnos elestünk 100.000.-Ft támogatástól, melyet a szakvizsgára készülő kolléganő költségtérítésére kaphattunk volna.
Sok-sok kérdőjellel kezdtük a nyári szabadságolást is. Fogalmunk sem volt arról, hogyan alakul a vezető – választás (emiatt a kollégáim sokat aggódtak), arról sem, hogy mikor és hogyan költözhetünk az új óvodába, egyáltalán kié lesz az új óvoda? (Hiszen felmerült, hogy egyházi ovi lesz majd).
A vezetőválasztás eljárása számomra teljességgel megalázó volt. A zárt ülés (ez már önmagában nem hétköznapi), az ott elhangzott kérdések, végül az eredmény, nem csupán emberileg sértő, hanem jogsértő is.
A költözésünk egyik épületből a másikba szintén fenntartói segítség nélkül zajlott. Megoldottuk egyedül, önerőből, szülői segítséggel. A szülők adományoztak, amikor bútorra gyűjtöttünk, a szülők jöttek és pakolták az óvodát, a szülők segítettek fuvarozni. A szülők és a Klotildligeti Óvodából néhány munkatárs (pedig akkor már külön óvoda voltunk).
Mégis elkezdődött az év szeptemberben, bár nem tudtunk még minden gyermeket fogadni, mert nem készültek el a bútoraink, sokáig nem alhattak a gyermekek az óvodában, mert az ágyakra 3 hetet kellett várni. Ebben az időszakban is a szülők türelmét kértük – és kaptuk!
Lassan kialakult az életünk az új helyen, amikor az első szerencsétlen „baleset” bekövetkezet: csőtörés felettünk. Szerencsére néhány nap alatt rendeződött minden, azonban az elmúlt héten egy nagyobb szerencsétlenség ért minket.
A csőtörés most nálunk volt, hétvégén és ennek következtében alaposan eláztatott két csoportot, stb. Most is a szülők segítségét és türelmét kértük – és természetesen most is kaptuk.
Ez lett volna talán a mérlegem egyik serpenyője, nézzük most a másikat:
Ami nehézségként jelentkezett, az egyben örömet is jelentett, hiszen mindenképpen előrelépés, fejlődés az, hogy pedagógusaink akkreditált képzéseken vehettek részt.
Eszközzel is gyarapodtunk tavasszal, megvásároltuk a kompetencia alapú programcsomagot és a meseládát, sőt maradt pénzünk és homok-víz asztalokkal, terepasztallal, rollerekkel és egyéb kisebb hasznos eszközzel gyarapodhattunk.
Tavasszal felvehettük a kapcsolatot egy másik óvodával, ahonnan szakmai segítséget kaptunk, helyet adtak a hospitálásra, így óvodánk a horizontális tanulás útjára lépett.
Kidolgoztuk jó gyakorlatunkat és saját innovációnkat, majd feltöltöttük az Educatio Kft. szolgáltatói kosarába, ezzel eleget tettünk vállalásainknak a TÁMOP 3.1.4-ben. Megtartottuk a 3 hetes projektet és a témahetet.
Megszerkesztettük újszerű csoportnaplónkat, komoly műhelymunkát végeztünk Helyi Nevelési Programunk átdolgozásakor. Nekünk ezt is kétszer kellett elkészíteni a kompetencia alapú program miatt. Időközben pályáztunk az integrációs támogatásra, vállalva ezzel a többlet munkát, mely a megvalósítás során jelentkezik.
Egy óvodapedagógusunk felvételizett a német nemzetiségi óvodapedagógia szakra kitűnő eredménnyel.
A szülők anyagilag is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy hiánytalanul rendelkezésünkre álljanak az óvoda eszközei, bútorai. Adományokból és hulladékgyűjtésből több mint 240.000.-Ft gyűlt össze júliustól! (részletes elszámolás az óvodában található)
Októberben, miután a fenntartónk (Piliscsaba Nagyközség Önkormányzata) megváltozott, azt tapasztaltuk, hogy nyugodtabbá váltak a napjaink. Polgármesterünk, a képviselő hölgyek és urak megszólítanak minket, párbeszédet folytatnak velünk és segítik, támogatják munkánkat!
Novemberben érkezett a hír, hogy nyertünk az IPR-es pályázatunkon. Nagyon örültünk és az első részlet (szeptembertől decemberig terjedő időszakos támogatás) már az önkormányzat számláján van, mi pedig még idén elkezdjük a felhasználását.
Intézményünk nevelőtestülete úgy döntött, hogy szolgáltatóvá szeretne válni. Az a mennyiségű tudás és tapasztalat, mely mögöttünk és bennünk van, nem maradhat kiaknázatlanul, szívesen megosztjuk másokkal is. Ezért kidolgoztunk két olyan jó gyakorlatot, melyeket már évek óta csinálunk és időt, fáradságot nem sajnálva összes egyéb anyagunkkal együtt feltöltöttük a szolgáltatói kosárba. Ez tulajdonképpen egy újabb pályázat arra vonatkozóan, hogy referencia intézménnyé válhassunk. Pillanatnyilag a formai előminősítésnél tartunk, aztán következik a helyszíni ellenőrzés, ahol a minisztérium és az Educatio szakemberei személyesen jönnek el és győződnek meg arról, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy szolgáltató óvodává váljunk.
Mindeközben 3-an folytatunk tanulmányokat jelenleg is, mindhárman szakvizsgára készülünk. A német szakos kolléganő már lezárta az első félévet kitűnő eredménnyel! Büszke vagyok rá és többi munkatársamra is, akikre mindig számíthattam, akik nélkül azt a szakmai fejlődést, melyet most intézményünk felmutat, nem tudtam volna megvalósítani!
Köszönettel tartozom a Szülőknek is, akik munkával, pénzzel, eszközökkel és türelmükkel segítettek és segítenek most is, hogy a gyermekekkel olyan programokon is részt vehessünk, melyek egyébként drágák lennének és óvodai költségvetésből megfizethetetlenek, vagy éppen anyagot, eszközt vásároljunk, amire éppen szükségünk van.
Végül szeretnék köszönetet mondani Piliscsaba Nagyközség jelenlegi Önkormányzatának és a Polgármesteri Hivatal azon dolgozóinak, akik munkámat soha nem akadályozták, hanem legjobb tudásuk szerint segítették.
Azt hiszem, a mérlegem semmiképpen nem billen a nehézségek oldalára. Mindenképpen kiegyenlítődik, de inkább a siker, a fejlődés nagyobb súllyal jelenik meg!
Szívemből szól az alábbi idézet:
„Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.”
Minden kedves piliscsabai Polgárnak Békés, Áldott Karácsonyt és Kitartásban, Erőben, Egészségben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok a Napsugár Óvoda gyermeki és alkalmazotti közössége nevében!
Punka Lászlóné
óvodavezető, közoktatási szakértő
