Ha gyakran rád sütik, hogy tisztaságmániás vagy, esetleg te érzed úgy, hogy az életed nagyrészt a takarítás körül forog, akkor érdemes feltenned a kérdést: csak szereted magad körül a tisztaságot, vagy átléptél egy határt? Van-e egyáltalán olyan betegség, hogy tisztaságmánia?

Először is, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolnod. Lehet, hogy egyszerűen szereted a tisztaságot, vagy magát a takarítást. Noha a legtöbb háziasszony a lakás tisztán tartását a nemszeretem teendők közé sorolja, sok nő és férfi bizonyos takarítási munkálatokat kifejezetten kedvel. Van, aki imád mosogatni, mások a vasalást tartják megnyugtatónak, és van, aki az ablakpucolásban leli örömét.

Ha szereted a házimunkát, azzal nincs semmi baj. Sőt! A kellemest kombinálhatod a hasznossal, mivel a munkapiacon mindig nagy a kereslet az apartman takarítás iránt, de bejárónőként sem nehéz elhelyezkedni.

Egészen más a helyzet, ha a takarítás semmilyen örömmel vagy elégedettséggel sem jár, mégis szűnni nem akaró kényszerré válik.

A kényszerbetegség

A kényszerbetegséget hivatalosan obszesszív-kompulzív zavarnak hívják. Angol rövidítése OCD (Obsessive Compulsive Disorder) – ebben a formában is gyakran találkozhatsz vele a neten. A takarításmániát és a vele gyakran összefonódó rendmániát is a kényszerbetegségek közé sorolják. A kényszerbetegség megdöbbentően gyakori. A pszichiátriai betegségek között a depresszió áll az első helyen, ám ezután rögtön a kényszerbetegségek következnek. Úgy becsülik, hogy hazánkban több mint 200 ezer ember szenved valamilyen kényszerbetegségben, ami nagyon magas szám!

A kényszerbetegség két eleme a kényszergondolat(ok) és a kényszercselekvés(ek). Néha csak a kényszergondolatok vannak jelen: a beteg ilyenkor képtelen megszabadulni a fejében zakatoló fenyegető vagy ijesztő gondolatoktól. 10-ből kilencszer azonban nemcsak az elme válik megszállottá, hanem a test is, vagyis megjelennek bizonyos cselekedetek is. Ezeket a kényszerbeteg újra és újra végrehajtja, ha kell, naponta százszor, azzal az illúzióval, hogy a cselekedetekkel véget vethet a szorongató gondolatoknak, vagy éppen ezekkel bizonyíthat/cáfolhat valamit. A kényszercselekvés tehát a szorongás egyik tünete.

  • „Ha félóránként kezet mosok, nem fogok elkapni semmilyen betegséget!”
  • „Ha nem makulátlanul tiszta az egész lakás, az azt jelenti, hogy rossz feleség vagyok/nem vagyok alkalmas semmire/rossz anya vagyok, mert veszélyeztetem a gyerekeim egészségét.”
  • „Minden könyvet egyesével törlök le minden portörlésnél, mert addig sem gondolok a megromlott párkapcsolatomra/ezzel is bebizonyítom, hogy mennyivel értékesebb ember vagyok, mint ő stb.”

Takarítási kényszer: mikortól kóros?

A sok takarítás vagy a tisztaság szeretete önmagában nem beteges. Hétköznapi értelemben gyakran használjuk a tisztaságmániás szót olyanokra, akik nálunk több időt vagy energiát szánnak a takarításra, vagy náluk több minden belefér a napi vagy heti rutinmunkákba.

  • „Jesszus, te a mikrót is mindennap áttörlöd? Nekem jó, ha félévente eszembe jut.”
  • „Fertőtlenítő permettel takarítod a polcokat? Nem túlzás az? Én csak sima szappanos vizet használok.”

Vagyis egy laikus számára a takarításmánia egyszerűen annyit jelent, hogy valaki nála nagyobb hangsúlyt helyez a tisztaságra. A normális és kóros közötti határt nehéz meghúzni. A beteges takarítás azt jelenti, hogy a tisztaságteremtés gondolata és az ehhez kapcsolódó cselekvések (takarítás) célja már több, mint a kosztól való megszabadulás. A takarítás ilyenkor nyomasztó terhet jelent, amelytől nem lehet megszabadulni. A kényszeres takarító nem dől hátra elégedetten, miután órákat töltött a takarítással, nem tölti el örömmel a tisztaság látványa, nem érez sikerélményt, hogy „na, érdemes volt annyit gürcölni!”. A megszállott tisztaságmániás legfeljebb pillanatnyi megkönnyebbülést érez.

Egy másik jel, hogy a takarítás lassan, de biztosan felkúszik a fontossági lista első helyére.

  • Ha munkából hazaérve azonnal takarítani kezdesz,
  • ha a karácsonyról a nagytakarítás jut eszedbe,
  • ha életedet az határozza meg, hogy mi jár kevesebb maszatolással, például nem főzöl, hogy ne koszold össze a konyhát,
  • ha nem szívesen hívod át a barátaidat, mert nem a velük töltött időnek örülnél, hanem folyton az zakatolna a fejedben, hogy mennyit kell majd utánuk takarítani,

az gyanús! Különösen akkor, ha sikerül azonosítanod néhány gyakran felmerülő negatív gondolatot, amelyek kapcsolatba hozhatók a gyakori, kényszeres takarítással. Például ilyeneket:

  • „Ha nem mosok fel, férjem azt fogja gondolni, hogy trehány vagyok.”
  • „Jellemző, hogy elfelejtettem letörölni a szekrény tetejét. Mindig mindent elbaltázok.”
  • „Nem vagyok jó semmire, legfeljebb takarításra.”

Mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy te vagy valamelyik barátod, családtagod átlépte ezt a határt?

A pszichiátriai betegségek rákfenéje, hogy sok ember még magának sem ismeri be, hogy baj van. Ha te eljutsz a beismerésig, akkor mindenképpen fordulj pszichológushoz vagy pszichiáterhez! A kényszerbetegségek nagyon megkeseríthetik az ember és szerettei életét. Ha kórosan tisztaságmániás vagy, biztos lehetsz benne, hogy ettől nemcsak te, hanem a körülötted élők is szenvednek. Lehet, hogy a tisztaságnak örülnek, de annak biztos nem, hogy az idődet nem velük, hanem sikálással töltöd. A szakszerű orvosi segítség épp ezért elengedhetetlen!