Van, aki a perzselő nap melegét szereti érezni a bőrén, van, aki egész évben arra vár, hogy a hópelyheket számolhassa az ablakból és van, aki a kikeletet csodálja meg. Bár az ősz a felhőtlen nyári hónapok elmúlását hozza magával, sokan a legszebb évszaknak tartják számon. A bordó és a sárga minden árnyalatában játszó lombkoronák, a talpunk alatt zizegő száraz falevelek, a lágy napsütés, mindez varázslatossá teszi a természetben töltött időt. Nekünk, akik a Pilisben élünk, hatalmas szerencsénk van, hogy mindezt már az ablakból kinézve is csodálhatjuk, a kapun kilépve pedig számos hegycsúcsot hódíthatunk meg.
Ha szeretnéd megcsodálni az erdő színkavalkádját, most érdemes útnak indulni a természetbe, ráadásul az utóbbi hetek csapadékos időjárásának köszönhetően gombafajok tucatját fedezhetitek fel a mohákkal borított törzsek között.
Hárs László: Levél az erdőből
Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.
A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
„Téli szünet van, zárva.”
(Varkapu.info, fotó: Gribek Tímea)
