A Vörösvári Újság májusi számában „Kézilabdacsarnok Vörösváron” címmel egy hamis, a félrevezető állításoktól hemzsegő cikk jelent meg „Szirmayné Schirling Zsuzsanna FIDESZ” aláírással. Az alábbiakban a sportcsarnokkal kapcsolatos hamis állításokat kívánom cáfolni, és a valós tényekről tájékoztatást adni.
—————————–
Kapcsolódó cikkek a Varkapu.info portálon:
—————————–
A „Kézilabdacsarnok Vörösváron” című cikk minden lényeges állítása hamis. Már a címével is baj van, hiszen a Pilisvörösvári Kézilabda Sportkör által, TAO-pályázati támogatásból, a Búcsú téren megépítendő sportcsarnok nem „kézilabda-csarnok” lesz (ha lesz), hanem egy kis méretű városi sportcsarnok („C” típusú tornaterem), ami nemcsak a kézilabdások számára, hanem több más pilisvörösvári sport- és szabadidő-egyesület számára is biztosíthatja az edzési és versenyzési lehetőséget, kiegészítheti az iskolák hiányos tornatermi kapacitását, és városi rendezvényeknek a megtartására is alkalmas lesz.
A cikk második bekezdésében a szerző „vállalkozói körök példás összefogásá”-ról beszél a tervezett sportcsarnok ügyében, ami ebben a pillanatban egy minden alapot nélkülöző, légből kapott kijelentés, ugyanis a kézilabda-egyesület által benyújtott TAO-pályázatot még el sem bírálták. Az Egyesület egyelőre a pályázat pozitív elbírálását várja, amelyben a Magyar Kézilabda Szövetség engedélyezi a sportcsarnok megépítéshez szüksége TAO-pénzek összegyűjtését az egyesület számára. Ha ez a pozitív döntés megszületik, akkor lehet majd tárgyalásokat kezdeni olyan vállalkozásokkal, akiknek van akkora összegű társasági adójuk, amelyből a nagyságrendileg fél milliárdos összeg összejön.
A cikk harmadik bekezdésében a szerző a sportcsarnoknak a Búcsú térre gyakorolt hatását a Vörösvári Napoknak a Búcsú térre gyakorolt hatásával próbálja azonosítani, s ennek érdekében megpróbál egy korábbi, a Vörösvári Napokról szóló polgármesteri nyilatkozatot a sportcsarnokra alkalmazni. Csakhogy a nagyságrendileg átlag napi 1.000 látogatót vonzó Vörösvári Napoknak semmi köze a maximálisan 270 főt befogadni tudó sportcsarnokhoz. (A Búcsú térre tervezett csarnok mérete egyötöde annak az 1.500 fős sportcsarnoknak, amit másfél évtizeddel ezelőtt a sportcentrum területére terveztek.) A most tervezett sportcsarnok által a Búcsú térre vonzott forgalom még egy általános iskola által generált forgalomnál is jóval kisebb (a Templom téri iskolába jelenleg közel 700 gyermek, a Vásár téri iskolába több mint 400 gyermek, a Schiller Gimnáziumba több mint 600 gyermek jár).
A cikk ötödik bekezdésében a szerző a Búcsú teret „egy viszonylag kis területű, belvárosi közpark”-nak nevezi. A valóságban Búcsú tér nem park, hanem egy Vt-4 építési övezetben elhelyezkedő, 7433 négyzetméteres, üres építési telek (40%-os beépítési lehetőséggel), ami soha nem volt parkként kialakítva – egykor futballpályaként, majd évtizedeken át a körhintás búcsú helyszíneként szolgált. Jelenleg egy gyepes felület, amelyen nincs semmilyen telepített növényzet (a telekhatáron lévő fasorok ettől függetlenek), sem padok, sem sétautak, sem semmi olyasmi, ami egy parkban lenni szokott.
Szintén az ötödik bekezdésben a cikk írója a Szakorvosi Rendelőintézet „máris, de a jövőben még inkább szükséges bővítéséről” szól. – A valóság az, hogy a rendelő bővítésére jelenleg fel sem merül, arra pillanatnyilag semmilyen reális lehetőség nincsen. Az egészségügyi ellátási rendszer országos átszervezése keretében az elmúlt években még az is kérdésessé vált, hogy megőrizhetők-e helyben a szakrendelések, vagy szép lassan áttelepítik őket valamelyik budapesti kórházba, rendelőbe. Ha bármikor mégis olyan helyzet állna elő, hogy kialakulnának a rendelő bővítésének szakmai és gazdasági feltételei, akkor a rendelő bővítésére a rendelő saját telkén (intézményi övezetben elhelyezkedő, 50 %-os beépítési lehetőséggel bíró telek) még bőven van rá hely. A rendelő telkének jelenlegi beépítése ugyanis hozzávetőleg 25 %, tehát a rendelő a saját telkén még akár duplájára is bővíthető.
Az olvasói levél utolsó (hatodik) bekezdése betetőzi a korábbiakat, hemzseg a hamis, félrevezető állításoktól. „Pillanatnyi érdekek”-ről és „egyéni ambíciók”-ról beszél, de nem mondja meg, hogy kinek a pillanatnyi érdekeire és milyen egyéni ambíciókra gondol. Azért nem mondja meg, mert nincsenek ilyenek. Éppen ellenkezőleg: egy tucatnyi ember évek óta önzetlenül és áldozatosan dolgozik azon, hogy kihasználva a TAO-pályázatok adta történelmi lehetőséget, forrást szerezzen egy harmincéves vörösvári álom megvalósuláshoz: egy pilisvörösvári sportcsarnok megépítéséhez. Mindezt olyan módon, hogy az önkormányzatnak egy forintjába sem kerül.
A fenti rágalmak után a szerző azt állítja, hogy „a sportpálya mögött rendelkezésre áll csodás természeti környezetben az a 15 éve már rekreációs központ céljára kisajátított terület…, amely lehetőség szerint pl. tanuszodával és egyebekkel bővítve idővel valódi sport- és rekreációs központtá fejleszthető a környéken lakó fiatal családok örömére”. – Ez a mondat is minden elemében hamis.
Előszőr is azért, mert a sportcentrum területét soha senki nem sajátította ki, annak döntő része ma is magántulajdonosok kezében van. Az önkormányzat vásárolt telkeket a sportcentrum területén azoktól a tulajdonosoktól, akik a telküket önként eladták. A felvásárolt területek hosszú mezőgazdasági parcellákból állnak, amelyek egyes részeken összefüggő területet alkotnak ugyan, de az összefüggő területeket több helyen egymástól elválasztják olyan ingatlanok, amelyet a tulajdonosuk nem kíván eladni. Vannak továbbá olyan osztatlan közös tulajdonú telek, amelyekben az önkormányzat csak résztulajdonos. Az önkormányzat tulajdonában lévő területek beépítésének egyik feltétele, hogy az összefüggően egymás mellett lévő telkek csoportja telekalakítási eljárás során egy helyrajzi szám alá kerüljön, majd megtörténjen a terület művelésből való kivonása és a földvédelmi járulék megfizetése. – A fenti előkészítő lépések finanszírozása a jelenlegi TAO-pályázatba nem fér bele.
Hamis a mondat azért is, mert a „tanuszoda” és a „sport- és rekreációs központ” álomképének megvillantásával azt a látszatot kelti, mintha jelen pillanatban ezek konkrét, megvalósítható projektek lennének, mintha ezeknek a létesítményeknek a megépítésére és fenntartására lennének konkrét tervek, és lenne pénz. Az igazság ezzel szemben az, hogy az utóbbi években az egyetlen valamire való ilyen terv a három évvel ezelőtt meghirdetett „Nemzeti köznevelési infrastruktúra-fejlesztési program” volt. Ennek keretében az állam összesen 24 településen épít tanuszodát, ezek között három Pest megyei település van: Dunakeszi, Szob és Gyál. Arról, hogy a program keretében megépülő tanuszodákat ki fogja fenntartani, ill. hogy a fenntartás mennyibe fog kerülni az adott település önkormányzatának, nagyon keveset lehet tudni. Az eddig ismert példák alapján nagyon valószínű, hogy még a leggazdaságosabb működtetés mellett is évente 100-120 millió forintot kell majd hozzátenniük a működtetéshez azon önkormányzatoknak, amelyeknek a területén ilyen uszoda létesül.
Utolsó mondatában a cikk szerzője végképp elveti a sulykot, és ezt írja: „Az a beruházás, ami az egyik helyen átok, a másik helyen áldás, és józan megfontolások alapján rentábilisan működtethető.” Hogy átok-e egy sportcsarnok megépítése a Búcsú téren, azt ítélje meg a kedves Olvasó. Hogy egy sportcsarnok a sportcentrum területén mennyire lenne rentábilisan működtethető, az sok mindentől függ – például attól, hogy honnan, kitől és milyen kiegészítő tevékenységekkel próbálnának a fenntartói bevételt szerezni. Ezekről a szerző nem beszél. A kézilabda egyesület viszont – akinek a pályázati kiírás alapján 15 éven át működtetnie kell a csarnokot – világosan beszél: az a terve, hogy megállapodást köt KLIK-kel arról, hogy a két általános iskola délelőttönként ott tartsa a tornaóráinak egy részét. Ezzel a megoldással egyrészt megoldódna városunkban a mindennapos testnevelés problémája, másrészt az egésznapos kihasználatlanságból adódóan a csarnok fenntartása sokkal könnyebb lenne itt, mint a sportcentrum területén, ahova – annak távolsága miatt – a gyerekek az óraközi szünetekben nem tudnának eljutni.
Teljességgel hamis az a beállítás is, miszerint a sportcsarnoknak a Búcsú téren való megépítése csökkentené a szakorvosi rendelő parkolási lehetőségeit, vagy akadályozná a Rendelőintézet esetleges későbbi bővítését. A rendelő parkolási lehetősége ugyanis a sportcsarnok megépítésével éppenséggel nem csökken, hanem bővül, 57 db új szilárd burkolatú parkolóval. A sportcsarnok terveit ugyanis úgy készíttette el az egyesület, hogy a parkolók pontosan arra a részre essenek, ahol a rendelő parkolási igényei jelentkeznek. Így a parkolót nap közben a rendelőbe érkező dolgozók és betegek használhatnák, esténként és hétvégeken pedig a sportcsarnok vendégei.
Összefoglalva: A cikk mindenféle mondvacsinált, légből kapott indokkal hisztériát akar kelteni a sportcsarnoknak a Búcsú téren való megépítése ellen. A szerző folytatja azt a megtévesztési munkát, amit egyik elődje 2013-ban egy képviselői beadványában elkezdett, amikor a Búcsú téri sportcsarnok elleni egyik érvként azt hozta fel, hogy „a mentőhelikopteres mentésnek is vége (ami a napokban is működött több alkalommal)”. Az igazság az, hogy az elmúlt 5-6 évben egyszer szállt le Pilisvörösvár belterületén mentőhelikopter – amikor a Deák Ferenc utca és a Hujny köz sarkán elütöttek egy motorost –, s akkor sem a Búcsú téren, hanem a Szamos Marcipán parkolójában. Azok a modern Eurocopter EC135-ös helikopterek, amiket a légimentők használnak, a 10 méteres rotorátmérőjüknek köszönhetően nagyon kis helyen le tudnak szállni, és leszállási célpontjuk nem a járóbeteg-szakellátást biztosító orvosi rendelő, hanem a baleset helyszíne. (A rendelőnél csak akkor szállna le a helikopter, ha éppen ott történne a baleset. )
A mostani és a korábbi hisztériakeltés a sportcsarnok megépítését súlyosan veszélyezteti, hiszen jelenleg a Búcsú téren kívül nincsen más olyan telek az Önkormányzat tulajdonában, ahol a sportcsarnok egy-két éven belül megépíthető lenne. A más helyszínt emlegetők azt az egyszeri, történelmi lehetőséget veszélyeztetik, hogy állami támogatással, társasági adókedvezményből megépüljön a városközpontban egy olyan sportcsarnok, ami otthont adna a több évtizede kiemelkedő eredményeket elérő vörösvári kézilabdásoknak, s egyben megoldaná az általános iskolák tornatermi kapacitáshiányát, kiszolgálná a felnőttek szabadidős sportolási igényeit, és gyarapítaná a város vagyonát. Ez a lehetőség ma karnyújtásnyi közelségre van.
Pilisvörösvár, 2017. május 26.
Gromon István
polgármester
(pilisvorosvar.hu)