Rövid betegség után 2022. augusztus 2-án reggel, életének 72. évében elhunyt Blazsek Vilmos, a Pilisvörösvári Nagyboldogasszony plébánia és a Pilisvörösvár-Bányatelepi Szent Borbála plébánia világi lelkipásztori munkatársa. Temetése 2022. augusztus 12-én (pénteken) délután 17 órakor lesz a pilisvörösvári temetőben. Erről a Vörösvári Közéleti Egyesület számolt be hivatalos Facebook oldalán.
Blazsek Vilmos a pilisvörösvári katolikus egyházközség mindenki által szeretett és nagyra becsült tagja volt. Gyermekkorától kezdve egész életében, minden időben buzgón járt a templomba, lelkesen vett részt az ünnepi és a hétköznapi szentmiséken és egyéb liturgikus eseményeken.
Negyven éves kora táján (1990 körül), a Bányatelepen, Verőcei Gábor atya adminisztrátorsága idején kezdett cselekvő szerepet vállalni a szentmiséken, mint lektor (felolvasó). Érces hangja, ünnepélyes, jól hallható, átélt, nyugodt tempójú felolvasása, szép hangsúlyozása, a szentélyben való fegyelmezett és összeszedett mozgása hamar elnyerte a hívek tetszését.
A Nagyboldogasszony plébánia életében Boros Zoltán plébános úr idején, 1994-től vállalt aktív szerepet. Az 1994. évi pünkösdi Erdei kápolnai búcsúszentmisén perselyezett, majd hamarosan felnőtt ministráns és felolvasó lett. Kenyérkereső munkája és családfenntartói kötelességeinek maradéktalan ellátása mellett szinte minden szabadidejét a templomban töltötte. Olykor egy napon több szentmisén is ministrált. Szeretett az oltár körül lenni, szerette a szép egyházi énekeket és imádságokat, pontosan ismerte a liturgikus cselekmények jelképes értelmét, jelentőségét, és örömmel, szinte élvezettel gyakorolta azokat.
2009-től liturgikus szolgálata új szintre emelkedett. Az elsők között végezte el a Székesfehérvári egyházmegyében a világi lelkipásztori kisegítők tanfolyamát. Az egyéves tanfolyam elvégzése után Spányi Antal püspök atya hivatalosan is megbízta a világi lelkipásztori kisegítői teendők ellátásával, mindkét vörösvári plébánián. Ettől kezdve már nemcsak ministrált és felolvasott, hanem áldoztatott is, keresztutakat, litániákat, szentségimádásokat vezetett, igeliturgiákat tartott mind a Bányatelepen, mind a Nagytemplomban. Szükség esetén temetett is.
Munkáját minvégig teljesen ingyen, Isten és az Egyház iránti szeretetből végezte, mindig megbízhatóan, felelősségteljesen, teljes odaadással. Szolgálataira előre gondosan felkészült. Ha közlekedési akadályok miatt munkából jövet nehezen ért haza Budapestről a busszal, gyakran egyenest a templomba ment. Minden körülmények között lehetett rá számítani, biztos pont volt családjában, munkahelyén és az egyházközségben egyaránt.
Blazsek Vilmos közel három évtizeden át szolgálta a pilisvörösvári egyházközséget szerényen, alázattal, teljes hűséggel. A földi életéből való távozása nehezen betölthető űrt hagy maga után – nemcsak egyházközségünk templomi istentiszteletein, hanem a vörösvári hívek szívében is.
Vilmos, Vili bácsi, „Vili atya”, köszönjük szolgálatodat! A Jóisten jutalmazzon meg érte ezerszeresen!
(Vörösvárért Közéleti Egyesület)