2012. december 3-án olvastam a Piliscsabai Polgár decemberi számának 10. oldalán, egy a csabai temetőben lévő orosz katonai sírok felújításáról szóló cikket. Az íráshoz járuló egyik fénykép azonnal megdöbbentett. Az azóta eltelt két napon ezen a fényképen gondolkodtam.

Amit azóta is érzek, az mélységes felháborodás és elkeseredett fájdalom, az egyik fénykép ugyanis a piliscsabai temetőben lévő „ruszki” sírok egyikét ábrázolja, rajta a frissen felújított felirattal: „Itt nyugszanak a szovjet hadsereg katonái, akik életüket áldozták a magyar nép felszabadításáért 1945-ben.” Lehet, hogy én vagyok a hibás, de ez a tábla engem a rendszerváltás előtti sírfeliratra emlékeztet, amely tábla 1991 környékén lekerült a temető, ravatalozó mellőli orosz katonai sírjáról a vörös csillaggal együtt. Most viszont 2012. november 8-án (november 7?) visszakerült a felírat. (A csabai sírokban fekvő orosz katonákról egy köztiszteletben álló tanárember írt a Piliscsabai Polgár 2000. évi májusi számában a 9. oldalon.) Nem  mennék most bele a ruszki Vörös Hadsereg 1944/45-ös magyarországi tevékenységébe részletesen, mert azzal minden becsületes magyar ember tisztában van. De azok alapján semmiféle „felszabadítás” nem történt itt, sőt a magyarság történelmének legborzasztóbb apokalipszisén kellett átesnie szüleinknek, nagyszüleinknek, dédszüleinknek. (Erős idegzetűeknek ajánlani tudom Sára Sándor megtörtént eseményekről szóló 1996-os, A vád című filmjét.) Vagy a magyar honvédként harcoló apáink német bajtársaikkal együtt azért haltak meg ezerszámra, hogy megakadályozzák szeretteik „felszaba-dúlását” egy ellenséges hatalom hordái ellen?! Orwell 1984 című művében, vagy Huxley Szép új világában élünk 2012-ben is?!

 Sokan napjainkban is elcsodálkoznak azon, hogy 1956-ban miért, főleg 16-18-20 éves fiatalok harcoltak a ruszkik ellen halálukig. Mert azok a fiatalok nézték végig, hogy mit művel egy század „felszaba-dúló” vörös katona a védtelen családjukkal! Akár napi rendszerességgel is. S most ugyan ott tartunk, mint 1991 előtt, amikor vörös csillagos katonák mászkáltak naponta Piliscsaba utcáin is? Eddig tartott, ha egyáltalán megtörtént a rendszerváltás? Az oroszok már újból a spájzban vannak?

 Köztudott, hogy a földgáz számlákon megerősödött Orosz Birodalom nagyhatalommá vált újra. Mint ahogyan az is, hogy Magyarország területén egyre másra újulnak meg a régi megalázó, provokatív feliratokkal a ruszki katonai sírok és emlékművek. (Néhány hete érdekes riportot közölt erről a HírTv Célpont című műsora!) És ez ellen semmit sem teszünk, mert félünk a nemzetközi nyomástól és az orosz földgázcsap elzárásától. De ettől a kis baltikumi népek, az észtek, a lettek, a litvánok miért nem félnek?! Vagy a lengyelek?! Igaz, 2010-ben Katynnál lezuhant Lech Kaczynski (1949-2010) lengyel elnök repülőgépe… Ha ennyire félünk mindentől, akkor esetleg jövőre már október 23-át is visszaminősítsük ellenforradalommá? Hogy a földgáz ára ne emelkedjen? Akkor hivatalosan újból fasiszta csőcselék fog rohangálni Budapesten az utcán 1956-ban, mint ahogyan 2006-ban is? Napjaink Magyarországán szinte már divattá vált rettegni valamitől. Én ettől a régi-új felszaba-dúlástól féltem a családomat. Mert a magyar férfiember, ha úgy alakul, elmegy Csaba királyfi csillagösvényén, de a védtelen családra csak a szenvedés és a felszaba-dúlás marad!.. A fentebb idézett cikkben viszont örömmel olvastam, hogy a csabai temetőben (számomra sajnos ismeretlen helyen) lévő három német katona sírja is felújításra kerül majd. Gondolom az orosz katonai sír alapján, a feliratuk ez lesz majd: „Itt nyugszanak a német hadsereg katonái, akik életüket áldozták a magyar nép felszabadításáért 1945-ben.” Mert az én magyar népemet ők védték a felszaba-dúlástól…

Radványi Béla, 2012. december 5.