Nehéz szavakba foglalni, hogy mit érez az ember, amikor városa olimpikonjai integetnek le a Városháza erkélyéről, és százak fogadják őket vastapssal. Nehéz szavakba foglalni, pedig muszáj, hiszen ez a dolgom.

Nehéz szavakba foglalni, hogy mit érez az ember, amikor városa olimpikonjai integetnek le a Városháza erkélyéről, és százak fogadják őket vastapssal. Nehéz szavakba foglalni, pedig muszáj, hiszen ez a dolgom.

Már akkor is könnyekkel küszködtem, mikor Szilágyi Áron megnyerte az első aranyérmünket. Igen, bár Ő nyerte, a sajátomnak is éreztem. Nem én dolgoztam érte évekig, de éreztem, hogy az enyém is. Talán nem haragszik meg érte senki. Óriási büszkeséggel töltött el, hogy van olyan magyar versenyző, mint Joó Abigél cselgáncsozó, aki sérülten is győzni tudott, és vállalta a versenyt. Állva szurkoltam végig a kézimeccseket, a vízilabda válogatottjaink küzdelmeit. Üvöltve drukkoltam, mikor a női kajak négyes -benne Fazekas Krisztina pilisvörösvári versenyzővel – győzni tudott. És semmihez sem fogható érzéseim voltak, mikor a hegyi kerékpárosok legfiatalabbja, a szintén pilisvörösvári Benkó Barbi váltóhiba után is 27. lett.

Próbálhat ebbe az örömbe és büszkeségbe bárki belerondítani, ahogy nem egy szerző és médium megpróbálta az elmúlt hetekben. A Népszabadságtól kezdve  Tóta W. Árpádig… De az, hogy a magyar olimpikonok mekkora csodát vittek véghez, azt nem jelzi jobban más, mint az a néhány száz ember, aki a pilisvörösvári Fő téren gyülekezett szerda este, hogy lássa a két helyi olimpikont; Benkó Barbit és Fazekas Krisztinát.

Teltek-múltak a percek, már jócskán eltelt fél hét, de a Városháza mélyén még folyt a képviselő-testület ülése. Közben az emberek találgattak – ki jól, ki rosszul. „Krisztina meg fogja kapni a díszpolgári címet” – mondták egyik oldalról. Igazuk lett. „- Örülök, hogy szóltál, hogy lesz ez. – Gondoltam, hogy érdekel, én is a Varkapu.info-n olvastam.” – hangzott egy másik párbeszéd, amely különösen jó érzéssel töltött el.

Aztán elérkezett a várva várt perc. Nyílt a Városháza erkélyének ajtaja, és kilépett rajta Benkó Barbara és Fazekas Krisztina. Barbi, aki 27. lett a Londoni Olimpián, és Krisztina, aki a kajak négyesünk tagjaként aranyérmes lett. És bizony, az a fényes, arannyal körbe futatott ezüst korong ott volt a kezében. Az az érem, amit eddig csak a TV képernyőjén keresztül láttam – nem is egyszer. És vastaps. Óriási vastaps, integetés, és egy hangos „köszönöm” a két versenyző szájából.

Aztán lejöttek a Városháza elé, és elkezdődött a hivatalos ceremónia. Barbi és Krisztina a dobogó legfelső fokára közösen álltak Pilisvörösváron. „Úgy hiszem, hogy bár Barbi most nem nyert, egyszer be fogja érni Krisztinát” – mondta Gromon István, a város polgármestere, majd újabb tapsorkán és integetés után felcsendült a Magyar Himnusz. Igen, csupa nagybetűvel. Az a Magyar Himnusz, amit Fazekas Krisztina Londonban is hallhatott. És előkerült néhány piros-fehér-zöld zászló is.

Aztán Gromon István kihirdette a képviselő-testület döntését, miszerint Benkó Barbara egy díszoklevelet és egy kristálytálat kap a londoni olimpián elért eredményéért. A polgármester ezt azzal magyarázta, hogy a vörösvári sportoló még fiatal, és reméli, legközelebb éremmel tér haza. Ha pedig most díszpolgárrá avatnák, akkor nem lenne mit adni a kerékpárosnak később, aki már így is büszkélkedhet a Pilisvörösvári Emlékéremmel. Őszinte leszek, véleményem szerint Barbi már most megérdemli a díszpolgári címet, hiszen kijutott, és rossz váltóval végigment a londoni pályán pilisvörösváriként. De biztos vagyok abban, hogy tényleg lesz még alkalom, amikor a fiatal lánynak integethetünk a Fő téren, és akkor megkaphatja a díszpolgári címet.

Fazekas Krisztinát megérdemelten díszpolgári címmel ajándékozták meg. Jó érzés volt látni a meghatódottságot a már hosszú ideje Amerikában élő kajakosunk szemében. Később el is mondta; mindig jó érzéssel tölti el, ha a városba látogat, ahol szülei élnek. Nagymamája oda is ment hozzá egy csokor virággal a műsor végéhez közeledve. Megható pillanat volt az ölelkezés.

Aztán élménybeszámolók következtek. A két sportoló elmondta, hogyan készült az olimpiára. Ezekről majd egy későbbi cikkben lehet olvasni a Varkapu.info-n. Barbival biztosan lesz interjúnk is, reményeink szerint Krisztinával is.

Végül aztán a gyerekek ellepték a Városháza előtti területet, és megindult az aláírás-kérés. Barbi még nagyon sokáig írt zászlóra, papírra, poszterre. Krisztinának tovább kellett mennie, mert máshol is várták aranyérmével. Még néhány fotó készült – családostól, zenekarostól, és lassan véget ért az olimpikonok köszöntése.

Véget ért, de az öröm és a büszkeség még sokáig itt lesz bennünk. „Örülök, hogy vörösvári lehetek” – mondta Benkó Barbi, és én is örülök, hogy ebben a városban élhetek. És mindennél jobban örülök, hogy magyar vagyok, és hogy minden nehézség ellenére is mindig van minek örülni ebben az országban.

Lányok, köszönjük nektek! És nem csak nektek, hanem minden olimpikonunknak, aki ott volt Londonban – bármilyen helyen is végzett. Olyat adtatok ennek a nemzetnek, amit régen kaptunk bárhonnan is!

(Gribek Dániel – Varkapu.info)

Kapcsolódó cikkek:
Szerdán Pilisvörösváron köszöntik Fazekas Krisztinát és Benkó Barbarát
Benkó Barbi a 27. helyen végzett Londonban
Megvan az első pilisvörösvári arany! – Londonban győzött női kajak négyesünk!