A Műfordítók Egyesülete, úgy tűnik, hagyományt teremtett a rendezvénnyel. Tavaly Diósjenőn is több mint százan vettek részt a szakmai víkenden, és idén is ennyien jelezték részvételüket. A MASZRE támogatásának köszönhetően a dobogókői Walden Hotel ad otthont a műfordítói hétvégének.
A Műfordítók Egyesülete, úgy tűnik, hagyományt teremtett a rendezvénnyel. Tavaly Diósjenőn is több mint százan vettek részt a szakmai víkenden, és idén is ennyien jelezték részvételüket. A MASZRE támogatásának köszönhetően a dobogókői Walden Hotel ad otthont a műfordítói hétvégének.
A szakmai hétvégén szemináriumok, előadások, felolvasások várják érdeklődőket, de lesz kerekasztal-beszélgetés, koncert és kirándulás is. A következőkben ismertetjük a tábor programjait.
A péntek délutáni érkezés és regisztráció után az első programok délután négy órakor kezdődnek. Ádám Péter Bevezetés az átváltási műveletekbe címmel ad elő kezdő, franciául tudó műfordítóknak. A workshop lehetőséget nyújt annak gyakorlása, hogyan lehet a forrásnyelv szófaji kereteiből kilépve, azokon felülemelkedve megtalálni a célnyelvi ekvivalenciákat. Emellett szóba kerül még: jelentések összevonása, „dúsítás’, implicit-explicit, a francia igeidők, a tagadás meg az oksági viszony megfeleltetése, egyes szám – többes szám a fordításban, jelző gyenge és erős pozícióban, alany és állítmány (eltérő mondatstratégiák a két nyelvben), a visszaható, illetve a passzív szerkezetek fordítása stb. A példamondatok általában egyszerűek, köznyelviek és nem irodalmi művekből valók.
Ugyanekkor kezd Horváth Viktor (Nyugati középkor mai magyarul 1.) is: Evolúció és kombinatorika – A Nyugat folyóirathoz kötődő műfordító-költő nemzedékek öröksége – a hagyomány folytathatóságának kérdése. Versfordítási gyakorlatok a középkori formaevolúciós modellen alapuló algoritmusokkal – közös rögtönzés Villon Négysorosával.
Pénteken hat órától a magyar műfordítás doyenje, a MEGY tiszteletbeli elnöke, Géher István köszönti az egybegyűlteket (Versfordítás nálunk és más nemzeteknél, egykor és most). Az első este záróakkordja nyolc órától egy kerekasztal-beszélgetés lesz a műfordítás tanításáról. Rácz Péter és Lukácsi Margit a következő témákat fogja érinteni: A színészmesterséghez és más előadóművészetekhez hasonlóan tanítható-e a műfordítás? Melyek a tanítható ismeretek, illetőleg a fejleszthető készségek? Elmélet és gyakorlat, szakfordítói képzettség/gyakorlat és a műfordítás viszonya; műfordítás idegen nyelvről magyarra és/vagy magyarról idegen nyelvre. Kell-e műfordítást tanítani, szükség van-e ilyen képzésre? Oktatási rendszerünkben hol lenne a műfordítóképzés ideális helye – tanfolyamokon vagy a felsőoktatásban: szakszemináriumként, MA-szakként? Érdekelhetővé tehetők-e a kiadók a műfordítóképzésben? Érdekelt-e a Műfordítók Egyesülete mint szakmai szervezet a műfordítóképzésben?
Szombaton fél 10-kor kezdődnek a párhuzamos szemináriumok. Józan Ildikó A történeti hűség kedvéért: bús düledék vagy fellegvár? címmel a fordítói hűségeszmény felfogásának történetét tekinti át. Előadása nem lesz nyelvspecifikus; a hivatkozott idegen nyelvű példák túlnyomórészt angol nyelvűek lesznek. A bibliafordításoktól indulva, óriáslépésekkel a Nyugat időszakáig jutnak el. A nagyobb megállók: a 16. századi bibliafordítások, a 18. század végi nagy viták, a 19. század közepe, majd a 20. század első harmada. Józan Ildikóval egy időben Nádasdy Ádám lesz a másik előadó (A vulgarizmus fordítása). A profi szintet megkövetelő workshopon a következő fordításproblémákat járják körül: A vulgarizmus lehet népi-nyelvjárási, lehet alacsony városi műveletlen, de lehet szándékolt durvaság, trágárság is (akár műveltek szájából). Mennyire tükrözzük? Igaz-e, hogy a fordításnak egy árnyalattal szürkébbnek, visszafogottabbnak kell lennie, mint az eredetinek? (Ahogy a jó tolmács: szürke kiskosztümben áll, fél lépéssel hátrább, és kissé monotonabbul beszél, mint a filmsztár, akit tolmácsol.) Vagy olyan a fordító, mint a szinkronszínész: ugyanúgy kell lihegnie és káromkodnia, mint az eredetinek?
Ebéd előtt Ádám Péter folytatja pénteken elkezdett szemináriumát. Ugyanekkor, 11 órakor kezd Mesterházi Mónika is. Amikor a szereplő szemével látjuk a világot: a 3. személyű narráció című szemináriuma haladó szintet igényel. A disputa mottója a következő: „Mégis azt hiszem, hogy a ház és a környék leírása jöhetne az elejére, és aztán vetülne a fény Mrs. S. alakjára, ahogy jön haza. Igazán megengedhetem magamnak, hogy jó hosszan írjak – részletesen leírjam a fürdőt, a fasort, az embereket és a kertjüket, a May Streeten a fa alatt a kínait. De akkor Mrs. S. nem figyelhet minderre tudatosan. Az baj. Ezeket mind neki kell látnia és éreznie hazafelé menet.” (Katherine Mansfield: Naplók, levelek) A kurzus témái: Bevezetés a narrációról (a mindentudó szerzőtől a belső monológig). Felismerhető problémák. A különböző nemű, 3. személyű szereplők, akár objektív szemszögből. Belső monológ: a szereplő magáról gondolkozik a szövegben, 3. személyben. (Minősített eset: később tudjuk meg a nevét, egyáltalán nem tudjuk meg a nevét). Átmeneti, vitás esetek. A mondatszerkezet: gördülékenység – a szereplő lelkiállapotából (és a szövegből) adódó szaggatottság. Az angol és a magyar mondat eltérő szórendjéből adódó dramaturgiai gondjaink.
Ebéd után három órakor folytatódnak a programok. Szőke Katalin A műfordítások filológiai megalapozása című alapszintet követelő előadása két részből áll majd. Az elméleti részben a műfordításról mint a „filológiai dialógus” egyik fontos formájáról lesz szó, a következő problémákat érintve: beszédmódok hitelessége, stilizáció, szerep és nyelvi maszk, a megszólalás különböző kulturális szintjei („magas kultúra”, szubkultúrák stb). A gyakorlati részben a filológiai ismeretek alkalmazásának fontosságát hangsúlyozza majd. Az egyes szövegrészletekben, bemutatva a hiteles és hiteltelen megszólalás példáit, a tipikus hibákat, érintené az újrafordítások kérdéseit is, valamint a szövegek „felfrissítésére” irányuló jelenlegi kiadói gyakorlatot. Példáit az orosz irodalom magyar fordításaiból veszi, Tolsztoj szövegeitől kezdve napjainkig. Oroszul nem kell tudni az előadás megértéséhez (persze nem baj, ha vannak olyanok is, akik beszélik a nyelvet), mert a példák a műfordítások minőségére általában veszik célba. Ádám Péter harmadik fellépése is három órától lesz Rejtett nyelvi elemek fordítása címmel haladó, franciául tudó műfordítóknak. A témaleírás a következő: A forrásszövegnek gyakran vannak implicit, ki nem fejezett, láthatatlan dimenziói. Ilyenek például a szöveg rejtett kulturális referenciái, a szövegbe szőtt irodalmi (vagy egyéb) célzások, a forrásszöveg valamilyen nyíltan ki nem fejezett (mert abban a közegben magától értetődő) utalása, de ide tartozik az is, amikor a forrásnyelvi mondatot célnyelvben valamilyen mondatértelmező plusz információval kell megtoldani. Ugyancsak itt említendő a szövegkohézió megteremtésének számos eszköze (pl. jelöletlen ellentét a forrásnyelvben, jelölt a célnyelvben stb.), továbbá a forrásszöveg lehetséges többértelműségének problémája. A workshop számba veszi ezeket az eseteket, és példákkal illusztrálja, hogy a fordítónak hol kell ezeket a láthatatlan dimenziókat a célnyelvben láthatóvá tennie.
Öt órakor mutatkozik be Soproni András. Nemek játéka, játék a nemekkel című szemináriumán elsősorban orosz nyelvi példák fognak elhangozni, ezért az orosz nyelv alapos ismerete előnyt jelent. A magyarban az európai nyelvektől eltérően nincsenek grammatikai nemek, ezért az olyan szöveg fordítása, amelyben a grammatikai (és ennek kapcsán a biológiai) nem fontos szerepet játszik, komoly nehézségeket okozhat, mert – egyebek között – arra kényszeríti a fordítót, hogy a szereplő más – pl. szociális, életkori – paramétereit adja meg, amelyek viszont az eredetiben hiányoznak. A magyar – orosz iránynak is megvannak a maga buktatói, például, ha az egyes szám első személyben előadott múltidejű történetben nem derül ki mindjárt az első mondatban a beszélő neme. Hogyan található ki – ha kitalálható – a nem, és nem torzít-e a szerző szándékán, ha a fordításban a nemet konkretizáljuk? Horváth Viktor is öttől jut hatra. A Nyugati középkor mai magyarul második foglalkozása nyelvfüggetlen szeminárium lesz. Az alcím és a terv röviden: „A legnagyobb túlélő — a szonett. Egy Borges szonett közös fordítása.”
Szombat este a műfordítók felolvasása és a Zuboly koncertje teszi fel a képzeletbeli i-re a metaforikus pontot. Az intellektuális after party-ra pedig vasárnap 10 órától kerül sor Nádasdy Ádám Az érthetőség oltárán című előadásával. Mikor és miért kell vagy érdemes eltérni az eredetitől azért, hogy az olvasó/néző értse a helyzetet: pl. hogy mi a kérdéses épület, vagy hogy mit esznek voltaképpen, vagy hogy milyen rokonságban vannak a szereplők? Szabad-e az érthetőség oltárán feláldozni a szöveg szépségét, finomságát, lendületét? No de szabad olyat letenni a magyar olvasó vagy néző elé, amit az biztosan nem fog megérteni (ha az erediben nincs semmi érthetetlen)? A sztároszta három pud scsít küldött a bárisnyának? A sheriff a possét egy Mannlicherrel a haciendába terelte? Mennyiben dolgom nekem, hogy érthetővé tegyem a szöveget? Avagy mossam kezeimet?
A szakmai hétvégéről a Litera részletesen beszámol majd. Fordításra fel!
(litera.hu)
