Hogy kerülhet sportpálya vagy lakóház a szigorú védelem alatt álló természeti területre? Törvényesen – sehogy. De meg lehet találni a módját. Olykor nagyon egyszerűen. Például amikor épp az értékeit óvni köteles helyhatóság bűnös mulasztása miatt nyílik ki a megoldáshoz vezető kiskapu. Ahogy Ürömön is történt – a Magyar Hírlap publikációja még választás előttről.
Hogy kerülhet sportpálya vagy lakóház a szigorú védelem alatt álló természeti területre? Törvényesen – sehogy. De meg lehet találni a módját. Olykor nagyon egyszerűen. Például amikor épp az értékeit óvni köteles helyhatóság bűnös mulasztása miatt nyílik ki a megoldáshoz vezető kiskapu. Ahogy Ürömön is történt – a Magyar Hírlap publikációja még választás előttről.
Egy polgármester megválasztásánál mi nyom inkább a latba: a település érdekeinek védelme vagy egy zsák krumpli és hagyma? A fővárosközeli településen ez vasárnap kiderül.
Idézzünk egy harminchat éve kelt dokumentumból, a megyei elöljáróság határozatából: „Üröm község (Budai járás): A Kálvária-domb és környéke mintegy 3 ha nagyságban. A domb és környéke a rajta lévő faállománnyal, növényzettel, valamint az 1800-as évekből való stációkkal felbecsülhetetlen értéket képviselnek.” Ez alapján az akkori megyei tanács ezt a területet, mint kiemelkedő természeti értéket, védetté nyilvánította.
A kis falu nem büszkélkedhet nagy kincsekkel, logikus hát, hogy vezetői óvnak mindent, amit a közösség örökül kapott. Így volt ez sokáig. De jött Laboda Gábor, a „kétlaki” polgármester. (2002-ben még szocialista volt, 2006-ban viszont már független.) Az ő uralkodása második ciklusában a védendő érték egy része „elveszett”. A terület persze megvan, azt nem lehet eltolni, csak éppen nincs már mit védeni rajta. Mert amit óvni kellett volna, tönkretették.
Kapóra jött, hogy 2007-ben a szocialista többségű Országgyűlés elfogadta az úgynevezett deregulációs törvényt. Ennek értelmében többek között az 1989. október 23. előtt védetté nyilvánított természeti értékek védettségét kimondó megyei tanácsi vb-határozatok 2008-tól hatályukat vesztették. A törvény azonban ajánlást tett az önkormányzatoknak 2008. január elsejétől helyi rendelet megalkotására, hogy a természeti kincsek ne pusztuljanak, védettségük megmaradjon. A szakminisztérium ez után folyamatosan tájékoztatta az önkormányzatokat a tennivalókról. Számos önkormányzat a semmittevést választotta. Az ürömi is. A védettség megerősítése tehát elmaradt. A mulasztókat senki sem marasztalta el. (Sőt az ürömi képviselő-testület, amely értékei védelmére rendeletet nem hozott, a mulasztásban leginkább vétkes jegyző fizetésemeléséről döntött…)
Az említett törvény kihirdetése után majdnem másfél évvel a rest polgármester és csapata rendeletet alkotott a védettség fenntartásáról. (Csak hab a tortán: az eredetinél sokkal kisebb területen.) A baj csak az, hogy már nem volt mit fenntartani: a védettség ugyanis a testület késlekedése miatt jóval korábban megszűnt. Az ürömi helyi rendelet tehát értelmetlen és törvénytelen volt. Vagyis semmis. Ha a jegyző, a polgármester és a képviselők ezt nem tudták, akkor alkalmatlanok. Ha tudták, akkor nagyon, nagyon trükkösek… Mert így szabad préda lett az érintett terület. A felbecsülhetetlen értékű Kálvária-domb simára dózerolt részén a fák, virágok, ritka növények helyén ma lakóházak vannak meg focipálya. Kell, hogyne kellene a községnek a sporttelep, Laboda a 2006-os kampányában ígérte – csak nem a védendő területen!
A faluvezetés elkótyavetyélte, Üröm elvesztette az évszázadokig óvott ékességének majdnem a felét. És ki nyert az üzleten? Egyszer tán erre is fény derül.
Jó egy hete egyébként a községházán a falubéli időseknek zsákos krumplit és hagymát osztogattak. Nyilván nem kampánykrumpliról van szó… csak így pörögte ki a naptár.
(Magyar Hírlap – Várkonyi Balázs)
Várkapu megjegyzés: Laboda Gábort 2010. október 3-án újraválasztották Ürömön, így további négy évre a településfüggetlen polgármestere lesz.
