A Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása, és a környékbeli vasúti közlekedés megindításának 115 éves évfordulója kapcsán kaptunk olvasói levelet Nyágai Lászlótól. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásában részletezi a felújítási terv több pontját és felhívja a figyelmet értékeink megmentésére!
A Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása, és a környékbeli vasúti közlekedés megindításának 115 éves évfordulója kapcsán kaptunk olvasói levelet Nyágai Lászlótól. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásában részletezi a felújítási terv több pontját és felhívja a figyelmet értékeink megmentésére!
A cikk rövidített változatát a Vörösvári Újság 2010. évi áprilisi számában közölték.
Féltve őrzött emlékeink!
Örömmel értesültem a Vörösvári Újság februári számában, hogy az esztergomi vasútvonal hatósági engedélyezési eljárása elkezdődött.
Korábban interneten, újságokban olvastam az átépítés terveiről. Sok embert érint aki naponta ingázik Budapest és lakóhelye között. A tervismertetőből megtudtam, hogy a vonal átépítését három szakaszra osztják. Bennünket, vörösváriakat a harmadik , azaz a Solymár-Pemü megállóhelytől Piliscsabáig terjedő szakasz érint leginkább.
Ez egy 12 kilométer hosszú dombvidéki szakasz. A vasúti pálya töltéseken és bevágásokon épült hajdanán, sok kanyarral. A vasútvonalat 1895 november 15-én adták át. Az 1893-as Országgyűlés Gr. Zichy Nándor országgyűlési képviselő és érdektársai részére engedélyezte a vasút megépítését.
A vasútvonalon 200-nál több műtárgyat, alagutat, hidat, aluljárót, felüljárót, vasúti átjárót építettek. Megépült a teljes vasútvonalon 14 állomás és 7 megállóhely. Az állomásokon felvételi épületeket, raktárakat, nyílt rakodókat és 22 őrházat építettek.
1996-ban nagy változást jelentett a Pázmáneum új vasúti megálló átadása. Végre valami történt az elővárosi vasúttá válás útján. Majd 2001 decemberében új megállóhelyet avattak Pilisvörösvár Szabadságliget városrészben. 2002 őszén peticióval fordultak az utasok és a környék Önkormányzatai a MÁV-hoz,melyben követelték a szolgáltatások javítását.
2003 őszén Siemens Desiró motorkocsikat állítottak üzembe, 2003 végén pedig Aquincum felső megállót áthelyezték a Szentendrei út mellé. Az elöregedett Északi Duna hídszerkezet cseréjét 2007-2008-ban hajtották végre. 2007-ben lecserélték Pilisvörösvár állomás tetőszerkezetét.
A fent említett tervismertetőből – melyet a MÁVTI Kft. készített – megtudjuk,hogy Pilisvörösvár vasútállomás és környéke alapvetően megváltozik, a meglévő műtárgyak szinte kivétel nélkül átépülnek. Ha Solymár-Pemü megállótól haladunk kifelé , Pilisvörösvár és Pilisszentiván határánál Mátyás király utca néven új megállóhely létesül (azóta a Mátyás király utcai megálló neve megváltozott – a szerk.). Ez az útátjáró így meg fog szünni, helyette a Klapka és a Ponty utca között nyitnak új.
A pálya itt még két vágányú, a peronok egymással szemben lesznek, a megálló közelében személygépkocsi parkoló épül. A legnagyobb átépítés Pilisvörösvár vasútállomáson lesz. A 10-es számú főút jelenlegi átjárója megszünik, itt közúti aluljáró épül.
Két széles peron köti majd össze az aluljárót a vasútállomás épületével és Gyalogos felüljáró épül majd a pálya felett. Ezen kívül a vasútállomás előterét is rendezik. A vasútállomás mögött autóbusz forduló és megálló, kerékpár tároló és P+R parkoló épül.
Ha már ilyen nagy tervekről lehet olvasni, ne feledkezzünk meg féltve őrzött emlékeinkről!
A 115 éve épült műtárgyakat, hidakat átépítik a tervismertető szerint. Ezek már műemléknek számítanak, amiket meg kellene menteni az utókornak. Renoválásuk, remélhetőleg eredeti stílusban történő felújításuk talán nemcsak műemlékvédelem szempontjából lenne célszerű és előnyös. Ehhez civil kezdeményezésre a lakosság bevonásával lenne szükség!
Vasút Baráti Kört kellene létrehozni – ilyen már több helyen létezik. Ez a baráti kör fogná össze a még aktív és a nyugdíjas MÁV alkalmazottakat és célja lenne a műszaki emlékek DVD-n való megörökítése, tárgyi emlékek begyűjtése: korabeli és jelenlegi vasutas egyenruhák , rangjelzések, kitüntetések, karszalagok, sípok, lyukasztók, tolatásjelző zászlók, fékező saruk, mozdony- és kocsi táblák, vasúti menetrendek, térképek, oklevelek, vasutat bemutató kiadványok, képeslapok, fényképek, stb. Az összegyűjtött anyagokból egy kiállítást is létre lehetne hozni.
Az állomás resti helyisége jelenleg üresen áll, kiadó. Ebben lehetne klubszobát, kiállító helyiséget kialakítani. Az országban több helyen, igy Kazincbarcikán, Dombóváron, Fertőszéplakon, Kaposváron létezik ilyen vasúttörténeti gyűjtemény. A kiállítási tárgyak a települések lakóinak féltve őrzött emléktárgyaiból gyűlt össze, így az mindenki által megtekinthető, méltó helyre került.
Nagyobb állomásainkon a múlt emlékeit idézi egy-egy gőzmozdony kiállított példánya. A MÁVAG legelterjedtebb mellékvonali gőzmozdonya a 375-ös sorozatú. Első példányát 1907-ben helyezték üzembe, és 1959-ig több mint 500 darabot gyártottak belőle. Az 560 lóerős jármű akár 75 km/ó sebességre is képes volt. Megmaradt példányaiból látható egy-egy darab többek között a Kelenföldi pályaudvaron, Kiskunhalason, Mezőhegyesen, Csopakon, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Békéscsabán, és a Magyar Vasúttörténeti Parkban. Az ország közel harminc település vasútállomásán állítottak ki gőzmozdonyt. Esztergomi vonal állomásai korábban kimaradtak a mozdony kiállításából.
Korábban Dorogon és a mai Vasúttörténeti Park területén működött fűtőház. Tíz éve, 2000 július 14-én nyitotta meg kapuit a Magyar Vasúttörténeti Park, ahol száznál is több vasúti járművet gyűjtöttek, illetve állítottak ki.
Nem lenne szabad megfeledkezni a 115-ik évforduló kapcsán térségünkről! Hiánypótlásnak ebből a készletből Pilisvörösvár vasútállomásra egy 375-ös sorozatú gőzmozdonyt kellene elhelyezni az állomás környékének rendezésével egyidőben. Ezen a vasútvonalon is emléket állítanának a vasút aranykorának.
A vasúttörténeti kiállítás szabadtéri érdekessége lehetne az az üzemképtelen A 21 069 pályaszámú diesel tolató mozdony, amit meg kellene menteni a vasgyűjtők elől is. Némi felújítással átfestéssel meg lehetne menteni (Azóta ez a levél írója szerint megtörtént – a szerk.).
Jómagam Vasútgépész Technikusként végeztem középiskolát. Apám mozdonykazánkovácsént, apósom mozdonyvezetőként, én pedig pár évig diesel mozdony szerelőként dolgoztam a MÁV-nál. A fent leírtakat figyelemfelkeltésnek szántam, részemről csupán ötletet kívánok adni az illetékeseknek, városunk lokálpatriotáinknak, a vasút fanatikusainak.
A Vörösvári Újság 2009 márciusi száma leközölte „Beszéld el nekem a múltat” írásomat. Ebben szorgalmazom egy helytörténeti gyűjtemény kiállítás, létrehozását, több köztéri szobor állítását. A mai napig a leírtakból semmi nem valósult meg. Vannak hagyományőrző egyesületeink, van egy Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítványunk.
Remélem felkeltettem néhány lokálpatrióta érdeklődését,mert hiszem a Remény hal meg utoljára!
Nyágai László
(Varkapu.info)
Kapcsolódó cikkek:
115 éve indult az első vonat a térségbe
Gyorsulhat a vasúti forgalom Piliscsaba és Vörösvár között
