A Szent Jakab Segélyező Alapítvány gyermekrajz pályázatot írt ki a Szent Koronával kapcsolatban. A pályamunkák beküldési határideje október 30. Részletek alább!
A Szent Jakab Segélyező Alapítvány gyermekrajz pályázatot írt ki a Szent Koronával kapcsolatban. A pályamunkák beküldési határideje október 30. Részletek alább!
SZENT KORONA GYERMEKRAJZ PÁLYÁZAT
MEGHIRDETVE: 2010 SZEPTEMBER 18.-ÁN
Kiíró: Szent Jakab Segélyező Alapítvány
Beadási határidő: 2010. október 30.
Cél: A magyar Szent Korona, magyarságtudat fontos része, hosszú évszázadokon át meghatározója történelmünknek és társadalompolitikánknak. A szentkorona megtartó ereje, csakis akkor tud érvényesülni, ha annak minden rezdülete, lelkisége már kisgyermek korban beépül érzelmi világunkba. Pályázatunk pontosan ennek az érzésvilágnak kialakulását kívánja elősegíteni.
Eszközök: Fontos, hogy a gyermekek saját szemükkel láthassák a magyar Szent Koronát. Lehetőleg az eredetit, de ezt kívánta elősegíteni ez év trianoni megemlékezésén felállított korona másolat bemutatása is.
A másik gyermeki fantáziát elindító eszköz, az alábbi mese, melynek célja, hogy elolvasása után, a Szent Koronával kapcsolatos lelki képiség könnyebben kialakulhasson.
Feladat: 5 korcsoportban, szabad stílusban elkészíthető művészeti alkotások, az alábbi fő csoportokban:
1. Rajzok és festmények
2. Textil munkák és hímzések
Minden jelentkező, csak egy kategóriában indulhat.
Korcsoportok:
1. korcsoport (7-10 évesek)
2. korcsoport (11-14 évesek)
3. korcsoport (15-18 évesek)
4. művészeti tagozatos tanulók és felnőttek
5. csökkent képességű tanulók és felnőttek
Díjazások: Minden korcsoportban az első, második és harmadik helyezett tárgyjutalomban, többiek oklevélben részesülnek. Az összes munkából, társadalmi szavazással az „abszolút győztes” pénzjutalomban is részesül.
Zsűrizés: piliscsabai rajztanárok és művészek által Szabadon szervezett. Ezen kívül meghívni kívánjuk V.Molnár Józsefet és Pertubai Pető Imrét, valamint minden támogató által delegált egy személyt.
Eredményhirdetés: Később meghatározott időpontban.
Kiállítás: Később meghatározott időpontban.
Kiadvány: A kiállítási helyezettek, valamint a további legjobb munkákból színes kiadvány tervezünk készíteni, mely megvásárolható.
Nevezési díj: Első és hatodik korcsoport kivételével, minden indulónak 1000 Ft. A nevezési összeg felhasználása a díjazásra és a kiállítási kiadványra kerül felhasználásra.
MESE A SZENT KORONA SZÜLETÉSÉRŐL
Hát arról meg hallottatok-e, hogy miképpen is született meg a Világ Szent Koronája?
Azaz egyedül álló, egyetlen egy és az Ég által küldött varázs korona, melynek őrzőjéül bennünket, a Kárpát-medence ősi népközösségét jelölte ki a világ jó Istene.
Így hát nekünk kell a Világ Szent Koronáját, őrizni, megvédeni és szívünkbe zárni, kiknek egyszer volt ősei az égi Szent Korona oltalmazása alatt, kiáradtak keletre, majd bejárva hosszú vándorútjukat Sumériában és Ordosz vidékén, folyamatosan Hunként meg Magyarként tértek vissza Kárpát hazájukba.
No…., mert az úgy vót, hogy egyszer, amikor éppen megpihenhetett Usten Atyánk, az Ő Nagyboldogasszony feles-Egével,….. (mert, hogy az Ő végtelen királyságában éppen rend és egyensúly vala.) az jutott az Ő eszibe, hogy milyen jó is lenne, ha néki, a királyok Királyának is lenn egy gyönyörű szép díszes koronája! Mint aminőt földi teremtményi találtak ki maguknak.
Bár nem mondta ki, de csavargatta a gondolatit így is, úgy is, meg, amúgy is, ….szóval, hogy milyen szép is lehetne egy ilyen égi korona, meg minden…, de hát aztán, el is hessegette magától ezeket a gondolat felhőket. Elhessegette, mert hát, minek is kéne Néki ilyen földi hívság, még ha az, itt fönn az Égben, éppen az Ő fején díszelkedne is!
No, hát így aztán, ebbe is maradt magával!
De, mégis, időnként csak eszébe ötlött a dolog. Aztán meg, egyre többször és többször jelent meg az Ő lelkének szemei előtt, ez az Égi korona! Látta fényeskedni az égen, látta benne egész teremtett világának ragyogását, szinte érezte, hogyan sugárzik belőle az erő és a szeretet!
Meg azt is gondolá, hogy már igen-igen megöregedett és a munka nem hogy kevesebb, de még több lett. Oszt, jó volna már Neki is, meg feles-Egének is egy kis pihenés. Ha lenne egy ilyen égi csuda-koronája, akkor abba is belélehelve lelküket, élővé teremtenék és az bizony, nagy könnyebbségük lenne. Azért lenne könnyebbség, mert akkor az a csuda varázs korona sok dolgot elintézhetne helyettük, de az ő nevükben és szándékukra.
El is határozta, lesz, ami lesz, mégis csak elkészíti ezt a varázskoronát, de nem ám magának, hanem az Ő Nagyboldogasszonyának ajándékul! Mert hát, mégiscsak úgy illik, hogy egy ilyen gyönyörűség, az Ő feles-Egét díszítse!
No, így is lett!
De hát, hol is készülhetne egy ilyen varázslatos darab? Nem máshol bizony, mint ott fenn az égi palotában.
Hát, erről is mondanom kell néhány szót! Biztosan emlékeztek arra, mikor az Öreg Király hét tornyú palotájáról meséltem. Arról az égi palotáról, ami az üveghegyek legmagosabbikán csillagokból rakott kacsalábon forog!
Ám de azt a titkot már nem árultam el akkor, hogy mi is okozza igazándiból, ezt a nagy csillogást és ragyogást. Most azért is kell erről mesélnem, hogy megértsétek ennek a varázs koronának csudáját, meg fontosságát!
Ez meg úgy van, hogy az Öreg Király legkedvesebb időtöltése, amióta a Világ, Világ, nem más vót, mint a kovácsmesterség mívelése. Be is rendezett magának még Úrságának elejibe egy csodálatos kovácsműhelyt! A vén kovácsfújtatót még Jó Szelek Fúvásának ükük öregapja készítette. A kemencében pedig -képzeljétek- szén helyett, gyémánt rögök izzottak, amit Göncöl szekéren hordtak be a Tündér kovácsok. Meleget pedig, honnan is vehettek máshunnan, mint a Nap tüzéből. Itt dolgoznak azóta is, minden éjjel és minden nappal a tündér kovácsok. Érthető dolog ez mindenki számára, mert hogy ugye, ekkora irdatlan birodalomban, mint az Öreg Király Úrsága, temérdek tenni és alkotni való, meg javítani való es lehet, hiszen itt minden mozog, forog, feszül, gurul. Úgy, hogy örökösen van mit javítani, szerelni, de főleg kovácsolni. Olyanokra is gondolok, mint amikor példának okáért, ha megakar döcceni a göncöl szekér kereke, oszt új tengöly kel belé. Meg gyakorta köll, a táltos lovakat is patkóni. Meg vót már az is, hogy beragdt a palota kacsaláb forgója! No, hisz lett is rögvest nagy ridalom, hogy most mi lesz! Még jó, hogy a tudós táltosok az okát kifejtették, oszt már csattogott is az üllőn a kalapács. Így aztán rendbe es hozták a dolgot.
No, szóval azt tudjátok, hogy mikor ütik az izzó vasat, röpködnek ám akkor a szikrák! Így röpködnek ott is, az égi kovácsok pörölye alól a csillag-szikrák is. A csudálatos kovácsműhelynek vakító szikra-fényei meg áthatolnak az üveghegy csillám kristályain, meg ezerszerezve azok világát és szétszórva, azt a szivárvány minden színében. Nohát ugye, innen az a nagy fényösség!
De hogy igaz, amit mondák, győződjetek meg magatok is róla. Röppögésüket még ma is nézhetitök, ha aratás havának éjjelén az égre figyelmeztek. Mert bizony ott, a csillagszikrák ezernyi hullását láthatjátok akkoron!
Szóval, térjünk csak vissza, a csuda korona dolgára. No hát, ide járogatott az Öreg Király dolgozni, az Ő gyönyörűségére. Aztán amit Tündér kovácsainak segédletével megkovácsolt, meg is mutatta feles-Egének, hogy néki is gyönyörűsége telhessen abba. Aztán meg, ahogyan ott a tenyerükben fogták munkájikat, egymás szemébe nézve, szerelmetes leheletükkel lelket is töltöttek beléjük. Így aztán ÉL-ővé varázsolván azokat óvatosan leeresztették legkedvesebb Em-Ber gyermekikhez, oszt Nékik ajándékozták! Imígyen született a fokos, az eke, a kosár, no meg még ezernyi minden az emberek életének segítésére, meg csínosítására is! Azok meg a mai napig is jó barátságban nyűvik egymás életét.
Szóval, szép titokban, hogy meglepetést szerezzen királyi párjának, nekilátott isteni ajándékának, az égi csuda korona elkészítéséhez. Mindig akkor munkálkodott rajta, amikor az Ő Istenasszonya éppen álruhát öltve alászállt, hogy Földanyaként saját testéből táplálhassa legkedvesebb gyermekeit. Erről is sokat meséltem már nektek! No, ekkor indult be igazán csak a munka. Sürgölődtek a Tündér-kovácsok, hordták a sok gyémántot, taposták a fújtatót, izzott szinte az egész kovácsműhely. Zengett a kalapács, csikorgott az acél, nyikorgott a fogó. Az Öreg Király le, s fel járt úgy irányította a munkát. Sokszor, a fontos daraboknál, maga vette kézbe a kalapácsot és forgatta alatta az jó szívének, lelkének üzenetét, amit beléje akart sulykolni. Így ment a munka éjjel, nappal hosszú égi évekig.
Először a korona gerincét építették fel, a legkeményebb vas-acélból mívesre faragva, hogy soha, senki előtt meg ne görbüljön. Így született meg a csodakorona karikája és a keresztpántja, amit azért jól átfont a szabadság ezüst szálaival is. Majd birodalmának legtisztább aranyát hozatta, hogy azzal kovácsolja egybe. Addig ütötték, gyúrták az anyagot, mígnem teljesen eggyé váltak. Ilyen csudát, még a tapasztalt tündér-kovácsok sem, de még az égi tudós Táltosok sem láttak!
Nézi Teremtő atyánk, nézi jobbrull, nézi balrul, mög felüről, mög alulról is! Csóválgatja az ő fejét, hogy jó az, amit csinált, de mégis valami hiányzik! Pedig belévarázsolá birodalmának méreteit, számait, meg a mindentudást, meg mindent, ami kell egy Királyi Urság irányításához. Valami mégis kimaradt belőle! Aztán gondola egyet, leakasztotta a piciri kis kovácskoppantójat, -azt, amivl a karácsonyi csegnegettyükbe szokta belépöcögtetni áldását- és azzal, birodalma legszebb hegyeinek, meg völgyeinek emlékeit rajzolta bele. Különös szeretettel véste bele a Kárpátok csipkéit, de tán még könyüje is kicsordult, mikoron a pilisi hegyeket domborítotá. Aztán, egy gyönyörű vörös ékességgel, szépen megjelölve azon Égi Párja szíve dobogását jelző kő helyét. Ugyan így belevert más hegyeket, dombokat, völgyeket, no, meg a Dunát, Tiszát, Marost és az egész kedvenc szkítia világát. Így már néki s igencsak tetszett minden. Boldogan forgatta körbe, aztán megpihent egy keveset. Us-Teni álmában még egyszer jól meggondolta ajándékának minden kis porcikáját. Tetszett is néki nagyon. Ahogy így újból nézegeti csillogó remekművét, Óvatosan megérinti vállát a legöregebb táltos Tudósa.
– Uram Királyom! Életem, s halálom, a kezedbe ajánlom! Bocsáss meg, hogy elmélkedésed megzavarom, de fontos dolgot szeretnék mondani neked!
Az Öreg Király, intett, hogy beszéljen csak nyugodtan. A Táltos meg imígyen szólt:
– Teremtő Atyám! Csuda koronádba minden tudásodat és minden érzésedet, szíved és lelked akaratát belékovácsoltuk, de mégis csak lemaradt egy dolog. Ezt szeretnénk Tündér Kovácsainkkal helyrehozni. Ez pedig arról szóla, hogy mikor Nagyboldogasszony Anyánk földi gyermekeid gondviselőjeként éppen távol van, akkor ott, messze lenn azon a kék színű sárgolyón, az idő változása bizony érdekes dolgokat mível!
Erre már király Urunk is felpattant szendergéséből!
– Nem értem a dolgot! –mondja.
– Hát az úgy van -mondja vén kovács táltos-, hogy van, amikor tiszta egy fehérség a föld egyik fele és igen-igen hidög van ott akkoron. De ugyanakkor a másik felén meg virulnak a virágok, meg minden! Feles égi Társad jól tudja ezt, de koronád most mit sem tud erről! Ezért hát engedelmeddel megkovácsoltuk az évszakok változásának tudását is. Amíg az üllőn alakult ez a dolog észrevettük, hogy az évszakok változásának jelképe igen csak hasonlít, a Birodalmadat fenntartó királyi szellemiséged lényegére! Arra gondolok, hogy a kereszt, melynek szárai egyenlőek, éppen úgy mutatják a kör osztását, mint az évszakok változását annak égi körívén! Igaz, ez utóbbi kicsit ferdén áll! Ezért, most Us-Teni engedelmeddel, megmutatom Neked, hogy miképpen es kovácsoltuk ezt a tudást, koronádra! – Ezzel elővett egy egyenlő szárú keresztet, aminek végein kis gömbök voltak láthatóak.
– Nézd hát Teremtő Uram! –mondta- a kereszt középpontja jelenti fény-magodat! Szárainak méreti lényegét már beépítettük koronádba! A gömbök, meg akár jelölhetik Dél keresztjét is, de ha figyelembe vesszük bolygóid működést, akkor a föld bolygó évszak változásait ugyan úgy! Igaz kissé ferdén kellene akkor elrendezni azt koronádon!
Nagyon megtetszett az Öreg Királynak táltosa okfejtése, ezért megkérte, hogy megkovácsolt jelképét ennek a tudásnak megfelelően, ragassza már rá, csuda koronájának tetejére!
Úgy is lett, amint Ő kívánta!
Most már mindenki számára látható volt, hogy ilyen csuda varázs korona, -tetején a ferde egyenlő szárú napkereszttel, közepében meg a fénymag sugárzó gondolatával, benne minden világok tudásával, no, meg Földanyánkként is tisztelt Nagyboldogaszonyunk minden szépségével-, emberemlékezet óta először és utoljára is készült.
Ahogy így megállapítá az Öreg Király, hogy amit tett, az, jó, teljes megnyugvással és boldog érzésekkel hajtotta fejét nyugovóra!
Mihelyst szundikálni kezdék, furcsa távoli hang ütötte meg a fülét. Kedves női hang volt ez, szolid, de ugyanakkor igen határozott es. Ezt mondta:
– Én jó Us-Tenen, Uram Királyom! Engedd meg, hogy kérésemmel forduljak hozzád! Érzem, hogy csudálatos ajándékot kovácsolsz, Te az én jóságos Us-Ten Anyámnak, akit én mindenkinél jobban szeretek! Egyetlen kívánságom, hogy őt szolgálhassam, s ha kell, akaratod szerint, az Ő gondolatit -majd ha az szükséges- legkisebb gyermekeid számárai is hallhatóvá tegyem! Kérlek engedd meg, hogy csuda varázs koronád ékes boglárkája lehessek!
Hallgatja az Öreg Király, hallgatja, és nem tudja hová tenni a dolgot. Ki kérheti ilyenre, no és hol lehet, hogy ilyen távoli a hangja? Így hát, azonnal tündér vadászokat küldött keresésére. Pedig nem is kellett keresni, csak menni a hívó hang után. A Vadászok rá is akadtak az üveghegy legmélyebb kristály járatában, egy csodaszép Zafír drágakőre. Finoman átölelve vitték is rögvest az Öreg Király elé. A Teremtő, mikor meglátta, nagy szeretettel köszöntötte, mert egyből eszibe jutott annak emléke, mikor a kis csúnyácska kékeszöld kristálycsepp évek millióinak ezelőtte, arra kérte, hogy ha már ő nem is lehet olyan gyönyörű szép és áttetsző fehér, mint testvérei, itt az üveghegy belsejében, legalább magyarul mondhassa el gondolatait. Ki is nevették ezért a többiek, szolid csúfondárossággal, de ő csak szorgalmasan imádkozott Istenéhez. Addig-addig ment ez így, míg valóban, egyszer az Öreg király fülébe is eljutott annak hangja. Megsajnálta hát szegényt a Teremtő és meg is ajándékozta kérésével. Így a drágakő ezentúl, emberi hangon tudta kifejezni gondolatait.
Us-Ten Atyánk, mivel réges-rég megfeledkezék erről a dologról, most ezért is szívét melengette, ezen kedves történés.
Nos, hát, emígyen fogadá az Öreg Király kedves kis teremtményét:
– Édes gyermekem! Emlékezem még a régi időre, mikor égi törvényeim ellenére, Téged megajándékoztalak kéréseddel. Kedves és szép nap volt az számomra! Kérésed kedvemre van most is, hát legyen az, valóság! Téged teszlek meg akaratomnak, koronámon keresztül való, legfőbb követének!
– Köszönöm Teremtő Uram Királyom –válaszolt a drágakő- ígérem, meghálálom munkámmal azt, akaratod szerint!
Így aztán a beszélő drágakövet finom arany fogantyúk közé béillesztették vala, és boglárnak tűzték a csuda korona homlokára, hogy ő légyen a Teremtő
Us-Teni, akarat földi közvetítője, az emberek szívbéli fülhallására.
No, hát ezek után az Öreg Király is elgondolkodott, hogy mit is tehetne még azért, hogy csuda varázs koronájából semmi se hiányozzon! Mert hiába gondolja újra és újra végig munkáját, a végén, mégis csak, mindig hiányzik valami belőle! Ezért, hát összehívta tudós tündér táltosait és imígyen szóla hozzájuk:
– Szeretett tudós teremtményeim! Égi koronánk szinte mindenben hiánytalan. Már mindent jól átgondoltunk, mégis mindig kimarad belőle valami. Ezért kérlek benneteket, hogy körültekintően jól nézzétek meg, hogy még mi hiányozhat belőle!
Így is történt! A Tündér-kovácsok, így jól meg is vizsgálták a kérdést és semmi hiányt nem találtak. Éppen jelenteni akarták ezt Égi Uruknak, mikoron, a legöregebb Tündér Táltos ímígyen szóla:
– Us-Ten Anyánk koronája már-már tökéletes. Benne van minden tudásunk, szeretetünk, kedvenc hegyeink, völgyeink és vizeink! Benne van az univerzum minden fontos mérete! Benne van az idő és a tér összefüggése a végtelen Úrság magyarázata szint úgy! De nem gondoltunk Us-Ten szülék legkisebb gyermekeinek lelkére! Így hát javaslom, hogy a korona tartalmazza és felügyelje a legfontosabb emberi tulajdonságokat. Ezért feltétlen be kell építenünk:
a szeretet, az álhatatosság, a jóra való küzdés, isteni akaratbó való úrság, megértés, a hit, a gyógyítás, az ősök tisztelete, lélek és szív bátorsága, a remény, a kitartás, és az erő, lelki és szívbéli erényeit, mert ezek nélkül egy hatalom, -még a csuda korona is- önző érdekek martaléka lesz. Minden tudós Táltos és tündér kovács, helyeslően bólogatott. Meg is egyeztek abban, hogy haladéktalanul, közös ima erejével fogják ezeket az értékeket a koronába tölteni. Úgy is lett!
Nahát, így készült el a Világ Szent koronája, Az-Jo-Us-Ten akaratából az Ő Nagyboldogsszonyának szeretet ajándokául! De azért még egy kis csínosítás is várt erre a varázskoronára, mert ahogy egyszer éppen gyönyörködék, Égi Atyánk az Ő munkájában, megszólalt a rajta lévő boglár:
– Érzem Atyám, hogy nagy tudású, fenséges és csudálatos koronát alkottál! De mégis csak női ékességnek szántad azt! Ahhoz meg mindenféle díszek ékkövek és gyöngyök kellenek. Gondold meg, minő szépséges díszeket tudnál Te hozzátenni ehhez?
Teremtő Királyunk bizony, igen helyeslően bólogatott! Így hát máris szólt Tündérvadászainak, hogy azonnal menjenek és keressék meg az Ó-per-N-szí-ás Ten-Gar vén kagyló őrzőit és kérjenek tőle igazgyöngyöket Égi édesanyjuk ajándékának elkészítéséhez. A vén kagylók örömmel adakoztak és boldogok voltak, hogy ilyen megtiszteltetésben van részük. Így a vadászok nagy zsák igazgyönggyel tértek haza.
Közben Égatyánk színaranyból, gyönyörű égetett-köves pártát kovácsolt a korona homlokzatára. Aztán kiválogatta legszebb, legékesebb gyöngyöket és annak sorát kerítette körbe a korona alsó és felső peremén. De ez még mind semmi! Gondolt egyet, majd leszakított egy darabot az idő fonalából és abból láncot kovácsolva függőként akasztotta csuda varázs koronája két oldalára. Aztán, Kiválogatta a legszebb ékköveket és azokat is szépen beültette.
Így készült el az a csodálatos égi, varázs korona, amit Us-Ten atyánk, az Őr-ég király, készített az Ő Feles-Egénak, ajándékba. Ami most már nem csak erős, nagy tudású, igazságos, meg ékes szólású volt, hanem gyönyörű szépségével valódi Us-Ten anyai díszesség is lett. No, aztán, míg az Ő Nagyaboldog Asszonya a földben járt, ki is rakta az égre, had ragyogjon! Had szívja magába a nap éltető sugarait!
Amint imígyen gyönyörködik égi koronájában, kedves gondolat jutott az Ő eszibe. Ha meglepetés, akkor legyen meglepetés! És még abban a minutumban Tündér leányainak segítségével Feles-Ege szívének dobogását jelző kő fölé helyezte égi koronáját! Az egész Pilis fényárban úszott! Földanyánkat is melegség öntötte el és érezte, hogy valami nagydolog van készülőben, odafönn. Rögvest szólt a szépséges Tápiónak, hogy vigyázza az erdőket, mezőket míg vissza nem tér, mert most srgős dolga akadt. Letette hát az ásót, kapát harmat vizet, levetette földszínű álruháját és homlokán holddal ékes, gyönyörű Istenasszonyként emelkedett az ég felé. Ekkor látta meg, Égi Urának szívbéli ajándékát. Határtalan boldogság öntöttel szívét és a végtelen égi magasságban egyé vált vele. A földön álmélkodó emberek mindebből, csak a korona tündöklését látták, érezték. No, meg fülük hallásával hallották, az égi seregek harsonáit.
Így történt ez bizony! Eztán pedig az Us-Ten szülék már Úrságukat ezzel a koronával kerítették bé és rajta keresztül irányították az egész Óperenciás birodalmat.
Telt, múlt az idő, változtak a dolgok! Hol javultak az emberek, hol pedig rosszabbak lettek, gyakorta okozva Égi szüléiknek hol örömet, hol szomorúságot!
Égi Atyánk és Anyánk, pedig sokat is törték a fejüket, hogy miképpen lehetne az isteni egyensúlyt megtartva boldogságra ítélni az embereket. De, hát ez nem volt egyszerű, mert mihelyst egy ember a többiek fölé emelkedett, azonnal belesett az önzés és hatalomvágy, meg földi kincsek hajszolásának bűnébe, oszt onnantól kezdve semmi sem szólt többet a szeretetről, egyensúlyról, Istenről. Ezért, sok ember életébe került egy-egy hatalmaskodó, kiskirály országlása.
Egyszer, egy ilyen nehéz földi időszakban gondolták ki az Us-Ten szülék, hogy nincs más megoldás, az Ő koronájukat kell az embereknek eljuttatni, hogy az abba belesűrített égi törvények és égi igazságok érvényesüljenek közöttük is. No, de nem volt ez olyan egyszerű feladat, mint ahogyan azt elgondolták, mert az Ő birodalmuk mégis csak a végtelen, míg az embereké meg véges, még ha határtalan is. Így hát az égi anyag, a földön az emberek által nem látható és nem is fogható meg! Csak is a szív és a lélek értelmén és érzésein keresztül látható! Ezért, hát nem elegendő ez így az ember gyermekeiknek, mert aki viszont elzárja a szívét és lelkét az égi energiák elől, annak földi szemeivel kell látni a koronát. Amint ezen morfondírozának, a beszélő boglár kért engedélyt szólásra:
– Édes, drága Us-Ten szülék! Van nekem egy gondolatom! Kérlek figyelmezzetek rám. Talán ez a megoldás, bánatotok gyógyírja lehet! Arra gondolák, hogy a Ti csodálatos égi koronátok tudását, szerelmét, igazságát, szabadságát és minden lényegét töltsétek át, földi gyermekeitek néhány táltos tudós – aranymíves kovácsába! Ez, mint isteni sugallat, bennük meggyökerezék és gondolataikban éled újjá. Gondolataik virága, pedig nem más, mint kezük munkája által elkészült parányi kis földi korona lesz! Én meg, ha megengeditek, az Ő koronájukban is el fogom látni Us-Ten szüléim akarat közvetítését!
– Hát, igen! -Válaszolt az Öreg Király! -Igen! Ez talán megoldást hozhat gondjainkra!
Oszt hozzá is fogtak rögvest, az üzenet szív-posta által való küldéséhez! A hír szállítására a Kisebbik Fény papját kérték meg, amit akkor, csak Tur-Ul-nak mondtak. Tur-Ul, pedig sólyomszárnyon vitte a gondolatot, az általa kiválasztott Táltos-míveseknek.
Persze, előtte meg jól meg kellett választani azokat a míveseket, akik alkalmasak a Tur-Ul üzenetet fogadására. Meg is kérték Szép Mezők Szárnyát, meg Jó Szelek Fúvását, és Szép Tüzek Lángját, hogy javasoljanak már nékik megfelelő kovács míveseket. Így aztán meg is találták a megfelelő embereket a feladatra.
Azok meg csodálatos álmot láttak, amit felébredve, nem bírának feledni. Életük során, csak mindig eszükbe jutott a korona Gondolata. Addig-addig ment ez így, míg egyszer ezek a míves kovácsok, Jó Szelek fúvásának áldásos munkája által egymásra találtak. Azonos álmuk meglepte őket és megegyeztek abban, hogy Us-Ten szívbéli üzenetét bizony megkovácsolják. Táltos tudósokkal vették körbe magukat és a Pilis egyik rejtett barlang zugában, felállították titkos kovácsműhelyüket. Munkájukat a fehér barátok ősei vigyázták! Azok, akiket sok-sok évezredek után, a rossz emberek üldöztetéséből szent Özséb szervezett hitbéli egységbe. De, majd erről később mesélek nektek!
Nagyon nehéz és embert próbáló munka volt, az égi korona földi másának elkészítése! Gyémánt helyett csak jóféle kőszén került a kovácsok fújtatójába! Az érc és nemes fém is gyengébb volt az éginél! Drágakövek is fiatalabbak voltak,… no, meg még megannyi probléma adódott! De, hát a táltosok sem azért voltak táltosok, hogy mind ez kifogjon rajtuk! Dolgoztak, imádkoztak, elmélkedtek, és a végén megalkották az égi korona földi mását!
Hiszitek, vagy sem, ez a földi korona ugyan olyan gyönyörűségesre sikeredett, mint az égi szülék koronája! Persze akadtak közben gondok, mert a lélek tulajdonságait (szeretet, bátorság, hit, erő, bölcsesség, stb), ugye fenn könnyű volt az Öreg Királynak belé lehelni a koronába, de itt lenn, hogyan lehet ezt megalkotni? Így aztán kénytelenek voltak ezek megjelenítésére olyan földi személyeket választani, akik életükkel kiérdemelték, ezen lelki tulajdonságokat. Ezek képmását és írott nevét kovácsolták bele a földi koronába.
Dolgoztak a táltos kovács mívesek, hosszú évekig, míg a korona teljes szépségében elkészült. Közben imáik által kaptak égi áldást, hogy munkájuk valóban helyes és az eredeti égi korona pontos mása lehessen.
Azt az üzenetet is megkapták, hogy amint elkészül, a kovács-barlangból vigyék ki a Pilis hegyekbe és ott Dobogókő fölé helyezzék, hiszen ez az a hely, ahol a földi emberek is érezhetik Us-Ten anyánk szívének dobogását. Így is tettek! Nagy titokban, a fényhordozó tudó táltos papok által védve, elvitték a földi koronát istenanyánk szívének dobogásához. Ott lerakták, helyére. S uram fia, azonnal teljes pompájában megjelent fölötte az égen, annak eredeti égi mintája. Fantasztikus pillanat volt ez! Óriási fényesség kerekedett! Szinte az egész Óperenciás tenger beleremegett! Szivárványszínű villámok cikáztak. Az emberek félelemmel teli boldogsággal nézek az égre! Szívükbe örökre belevésődött az isteni urság minden törvénye, amit számukra, immár szenté avatott korona hivatott megvalósítani! Szent volt bizony ez a Korona ettől kezdve, minden földi ember számára, mert a földi világ egyetlen igazi kapcsolatát teremtette meg az Égi világgal, Isten akaratából.
A korona őrzőjéül pedig a Mag népet jelölték ki az égiek! A korona boglár, pedig mindig híven közvetítette Istenünk akaratát, ha viselője kérdezte Őt.
Így aztán ettől az időtől kezdve, már csak a Szent korona Őfelsége lett a földi Úrságok legfőbb királyi méltósága. Mindazon által persze továbbra is kellett ember királyokat választani, de ezek tiszte, már csak a korona szellemének földi törvényekbe és rendeletekbe való leírása volt!
Szép világ kerekedett így Us-Ten földi Urságaiból! Úgy is nevezték ezt az időt, hogy Arany Kor!
Sajnos idővel, a sötét lelkűek újra megkaparintották a hatalom székét és mindent elkövettek, hogy az égi rendet széthányják! Első tettük volt, hogy a koronát ellopják és azt, mint az égiek akaratának közvetítőjét elrontsák! Így átalakítva azt megfosszák minden égi kapcsolatától. Ezért, össze-vissza kalapálták, alakították. Még néhány lélek-zománcképet is kicseréltek! Persze óvatosan hogy az avatott lelkek se vegyék észre.
Ma is ott van a földi Urság házában, üveg kalickába börtönözve, minden igazi mély –csak a lélek által hallható- tulajdonságában börtönbe zárva.
Nagy baj is kerekedett, a Magok kicsiny hazájában, mert az emberek gondolatai egyre jobban elszakad az Ő Nagyboldogasszonyától és égi Atyjától, teret adva sötétség ragájának. Így uraik is mindinkább, a Sötétlelkűek szolgálatába állottak. Csak a Jo-Us-Ten tudja megmondani mi lesz ennek a vége.
Azért remény mindig van, mert mindig lesznek a Magvaknak is Magvai, akik az égi fényt újból győzelemre viszik! Ilyenek voltak a régi Pálos szerzetesek is, akikat mindenki csak Fehér barátoknak tisztelt.
No meg, soha se feledjük, hogy az égi csuda-varázs Koronát soha, senki sem tudja tönkre tenni! Nincs az a sötétség, ami hozzá felérhetne! Ezért az eredeti égi korona mindig kitudja javítani, földi másolatában tett károkat, helyreállítva így az égi törvénykezés igaz földi rendjét!
Segítsünk Neki, mindannyian, mert ez nem MESE!
Írta: Ugrin András
csodaboga
