Az elmúlt egy-két hétben túrázni, de a kertben pihenni, utcákon sétálni sem lehetett úgy, hogy ne lásson az ember legalább egyet vagy inkább egy tucatot abból az apró rovarból, ami fekete szárnyaival ide-oda repked a levegőben. Ez a lepke nem más, mint a fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea).
Múlthéten a Nagy-Kevélyen jártunk, a legutóbbi hétvégén pedig a Pilis-tetőn és a Rám-szakadéknál kirándultunk – ezeken a helyszíneken tömegesen fordulnak elő ezek az apró rovarok. Ha a menetelés közben egy percre megáll az ember, biztosan rászáll egy-két példány a pettyes lepkéből.
Mit is kell tudni a Pilisben is szép számmal megjelenő rovarról?
1. Teste feltűnően karcsú, hosszú, viszont szárnyai kicsinyek. Ahogy azt az elnevezése is mutatja, kéken irizáló fekete szárnyain fehér pettyek találhatók, míg potrohán két sárga gyűrű látható.
A Kevélyhegyi Levendulamező bokrain is szép számmal vannak jelen
2. A lepkehatározó is megerősíti tapasztalatainkat, miszerint „hazánkban elterjedt, sőt gyakori, időnként tömegesen fordul elő.” Június-július táján leggyakrabban az erdei ösvények mellett növő virágokon csüng, vagy épp réteken, mezőkön találkozhatunk vele, ahogy épp nektárt szívogat.
3. Alacsonyan, lassan és kacskaringózva repülnek, így nem meglepő, ha út közben a kirándulóknak ütköznek, vagy egyenesen rájuk szállnak.
Hétvégén a Pilis ösvényein is lépten-nyomon találkozhattak vele a kirándulók
4. Tömeges megjelenésükből is következtethetünk arra a tényre, hogy a 34-40 mm méretű rovarok hazánkban nem sorolhatók a védett fajok közé.
5. A nőstény nagyobb csoportokban rakja le petéit a tápnövény leveleinek fonákjára (ilyen tápnövény a gyermekláncfű, az útifű- és az árvácska-fajok, stb). Hernyóként telel: dús, barna szőrzettel rendelkezik, feje és lábai sötétpirosak.
Ha a következő hetekben kirándultok a Pilisben, még biztosan látni fogjátok a fehér pettyes lepkéket.
A pilisborosjenői egri vár makett közelében, a virágos réten is tucatjával megfigyelhetők
(Varkapu.info)
