Tíz év egy ember életében is hosszú idő, így nem csoda, hogy a Pilisszentiváni Sportegyesület túraszakosztályának tagjai tele vannak élménnyel, emlékkel – és persze a lábuk kilométerekkel. A 2007-ben alakult csapat egész évben járja az országot, gyakran pedig Ausztriába, Erdélybe is ellátogatnak. Erről a mozgalmas 10 évről Gátas Tamással, a szakosztály vezetőjével beszélgettem.

Idén 10 éve, hogy megkezdte működését a Pilisszentiváni Sportegyesület túra szakosztálya. Hogyan kezdődött ez a rövidnek semmiképp sem mondható történet?

2007-ben két új szakosztállyal bővült az egyesület, a túrázókkal és a kerékpárosokkal. Én ez utóbbinak lettem a vezetője, aminek az előzménye az volt, hogy egy biciklis csapattal nagyon sokat jártuk a környéket. A kirándulókat akkoriban ifj. Hegyeshalmi Ferenc és felesége, Richolm Hajni vezette, ők alapították a társaságot. Két hónap múlva azonban elszakadt az Achilles-ínam, és talán ez is közrejátszott abban, hogy a kezdeti lelkesedést követően a kerékpáros szakosztály szép csendben megszűnt. A túrázókhoz már a kezdetekkor csatlakoztam, és amikor az élet úgy hozta, hogy Hajni és Feri nem tudta folytatni a megkezdett munkát, én vettem át annak irányítását. A gyakorlatban viszont egy kis csapat vezeti a szakosztályt, szervezi a túrákat. Metzger Rezsővel és Mázas Janival időről időre összeülünk, hogy megszervezzük az útjainkat fél-egy évre előre.

Csapatfotó a Zemplénben, az Országos Kéktúra 0. kilométerénél

Hány embert tudtok megmozgatni a túráitok alkalmával?

Éppen a közelmúltban számoltuk össze, hogy 10 év alatt több mint 120 embert regisztráltunk már túráinkon. Úgy gondolom, hogy ez országos viszonylatban is kiemelkedő létszám. Sokan vannak, akik eljönnek hozzánk egy kirándulásra, és utána belépnek, gyakori az, hogy a tagok ismerősei is elkísérnek bennünket egy-egy helyre. Akinek megtetszik a közösség, az csatlakozhat hozzánk, és a csapat „hivatalos” tagja lehet. Megszabtunk ugyan egy tagdíjat, amit be kell fizetni, de igazából csak egy jelképes összegről van szó, amit aztán vissza is forgatunk, például térképeket vásárolunk belőle. Visszatérve a létszámra, évről évre van 50-70 fő, akik eljönnek velünk valahová. Akad olyan túránk, amelyen 15-en vesznek részt, de olyan is, amelyre 60-an, 70-en megyünk.

A korosztály elég vegyes lehet.

A kisgyerekektől a 80 éves idősekig mindenki járja velünk a természetet. De nemcsak kor, hanem foglalkozás vagy akár világnézet tekintetében is nagyon vegyes a társaság, de ez sosem okozott gondot, hiszen a szakosztály nem erről szól. Itt a természet, a túrázás szeretete mindent felülír, ez áll a középpontban, és a különböző emberek is megtalálják egymásban a közös pontot. A legtöbb túrázónk egyébként természetesen szentiváni, de Solymárról, Pilisvörösvárról is szoktak hozzánk csatlakozni, sőt, egy-egy tagon keresztül távolabbról is érkeznek érdeklődők.

A Rax Schneebergen

Merre szoktatok kirándulni? Jártok távolabbi tájakon is?

A kínálat igen színes, hiszen rendszeresen vannak helyi, belföldi és külföldi túráink is. Tavasszal és ősszel is rendszeresen szervezünk több napos túrákat. Három alkalommal voltunk már a Bükkben, Szilvásvárad, Bogács és Hármashuta környékén. De jártunk a Zemplénben, a Kőszegi-hegységben, a Balaton-felvidéken, Baranyában, a Bakonyban és a Börzsönyben is. Mindenfelé, ahol hegyek vannak. Emellett, ha nem is minden évben, de nyaranta gyakran szervezünk egyhetes túrákat is, ilyenkor általában Ausztria vagy Erdély az úti cél. És nem beszéltünk még az egynapos kirándulásokról, amelyből havonta tartunk egyet, ezek vagy helyben, a Pilisben, a Budai-hegységben vagy a Vértesben, a Gerecsében, a Börzsönyben, esetleg a Mátrában zajlanak. Itt az a szempont, hogy hamar el lehessen jutni az adott helyszínre.

Milyen távokról beszélhetünk?

Minden korosztálynak szeretnénk a kedvében járni, ezért próbálunk sokféle kirándulást szervezni. Van például olyan programunk, ami mindenki számára könnyen teljesíthető. De természetesen vannak olyan túráink is, amelyek komoly sportértékkel bírnak. Ausztriában, magashegyi környezetben rendszeresen kapaszkodunk 800-1000 métert is. Egyszer az is megtörtént, hogy 25 km-es távot teljesítettünk, miközben a szintemelkedés 1200 méter volt. De itthon is mentünk már nagyokat, például a Zemplénben.

Csapatfotó a Rax Schneebergen

Ha már Ausztriát felvetetted, akkor gondolatban utazzunk egy kicsit. A sógoroknál merre jártatok?

Mindegyik túránk nagyon emlékezetes volt, én „magánemberként” a családommal is nagyon szeretek ott kirándulni. Az eddigi legtávolabbi programunkat Tirolba szerveztük. A Zillertal már igazi magashegyi övezet, csodálatos hegyekkel, hágókkal, vízesésekkel. De idén például egy napot rászánva a Rax Schneebergen is jártunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy reggel 5 órakor beülünk az autóba, 8-9-kor már kaptatunk a csúcs felé, majd a nap végén jövünk is haza. Akadt olyan eset, amikor Kőszegről mentünk át Ausztriába. Vagy említhetném a Bécshez közeli Annaberget is, itt található az „osztrák Grand Canyon”, az Ötschergraben. Jártunk már Murau Kreischbergben legalább háromszor, de Salzburg tartományban is. Tényleg mindegyik nagyon jól sikerült, népszerűen ezek a programjaink. A „sógoroknál” kiváló az infrastruktúra, mind a gyalogos, mind a kerékpáros sportolók számára remekül kiépített útvonalak találhatóak. No, és persze sok a hütte, ahova betérve mindig forró leves, és hideg sör várja a megfáradt vándort.

Ahogy említetted, a másik úti cél Erdély, ha több napos rendezvényt szerveztek.

Az erdélyi túrákat Metzger Rezső szervezi. Négy-öt alkalommal járta már be a csapat Székelyföldet, annak szinte minden szegletét. Jellegében ez kicsit más program, itt a sport mellett a kulturális élmény is meghatározó. Más a cél, mint Ausztriában, ahol inkább a fizikai kihívások dominálnak, de éppen ezért jó, mert más és más igényeket tudunk így kielégíteni.

Mindig Erdély és Ausztria a hosszabb utak célpontja?

Voltunk már Lengyelországban, a Magas-Tátrában, de Felvidéken, a Fátrában is.

A Bükk is gyakori kiránduló célpont

Ha vissza kell tekintened az elmúlt 10 évre, milyen kedves emlékeid jönnek elő egy-egy túráról?

Ez nagyon nehéz kérdés, mert kifejezetten kedvenc útjaim nem voltak, mindegyiket nagyon élveztem. De egyszer például felgyalogoltunk Ausztria talán leghíresebb magashegyi hágójára, a Grossglockner legmagasabb pontjára. Ahova a legtöbben autóval járnak, azt az utat mi gyalog tettük meg egy csodálatos, vadregényes völgyben. Elmentünk például egy olyan hütte mellett, ahol mindössze október elejéig vannak fent a tulajdonosok, utána már csak áprilisban, májusban lehet újra felmenni, annyira ellepi a hó a környéket. Ez egy nagyon szép túra volt.

De ha a történeteknél tartunk, az egyikhez kapcsolódik, hogy a túraszakosztály tagjainak gyakran szerveztünk ismeretterjesztő előadásokat. Tartottunk már gyógynövény- és gomba-felismerő tanfolyamot elismert szakemberek közreműködésével. Nem sokkal a „kurzus” befejezését követően jártunk Ausztriában, méghozzá egy olyan időszakban, amikor gyakorlatilag rókagomba mezőkön gázoltunk át. Rengeteget szedtünk belőlük, és bár gombahatározói tudásunk igen friss és alapos volt, semmit nem bíztunk a véletlenre, egy nagy tapasztalatú társunkkal átvizsgáltattuk a „zsákmányt”. Ezt követően döntési ponthoz érkeztünk, hogy mit főzzünk belőle. Emlékszem, én indítványoztam a gombás tojásrántottát, de erre a többiek csak azt válaszolták, hogy olyat a rossz gombász csinál, aki nem gyűjtött eleget. Végül a pörköltnél maradtunk, ami fergeteges közönségsikert aratott.

Képzeletben sokfelé jártunk már beszélgetésünk során, de egy kicsit térjünk vissza Pilisszentivánra. A közvetlen környezetünkben merre szoktatok járni?

Van két állandó helyi programunk, az egyik a májusi, nyílt szentiváni túránk, amikor felmegyünk a Nagy-Szénásra. Ez az alkalom nemcsak a szakosztályról, hanem az egész faluról szól. Mindenkit szeretettel várunk a régi turistaházhoz, ahol mindenféle finomsággal és élő zenével fogadjuk őket. A nap végén megkoszorúzzuk a ház helyén állított emlékművet. Év végén, karácsony és szilveszter között szintén felkapaszkodunk a „hegyünkre”, de ekkor a virágok helyett a hófödte dombokat csodáljuk. A túra után a tájházban gyűlünk össze, ahol jóféle bográcsétel segít felmelegíteni az átfázott tagjainkat. Természetesen rendszeresen járunk a Pilis-tetőn, megmásszuk a Kevélyeket, ellátogatunk a Dunakanyar területére, a környéket tehát keresztül-kasul bejárjuk.

Állandó célpont a Nagy-Szénás – ezúttal télen

Vannak konkrét terveitek, amiket mindenképpen meg szeretnétek valósítani?

Ilyenek nincsenek. Nem tűzünk ki konkrét célokat, év elején megbeszéljük, hova menjünk el, és egyszerűen csak jól érezzük magunkat.

Hogyan lehet csatlakozni hozzátok?

Úgy, hogy aki kedvet érez, eljön egy túránkra. Szívesen fogadunk bárkit. A kirándulások egy részét meghirdetjük a szentiváni eseménynaptárban, de leginkább szájhagyomány útján terjednek a faluban. Várunk mindenkit!

Gribek Dániel

Az interjú a Pilisszentiván Község Önkormányzata által kiadott Pilisi Len – Zöld Újság 2017. évi  második, decemberben megjelent számában olvasható.

(Varkapu.info)