A civileket szállító vonatot is kilőtték Piliscsévnél – Interjú Radványi Bélával

08:04 | 2012 02. 11.

Kategóriák: Kultúra

Február 11-én éjszaka néhány tízezer magyar és német katona próbált meg kitörni Budáról, a szovjet csapatok szorításából, de csak néhány százan érték el a céljukat. Radványi Béla történésszel még 2011-ben a környékbeli eseményekről, a szovjet rémtettekről beszélgettünk.

Varkapu.info: 1945-ben ezekben a napokban tele volt a Pilis magyar, német és orosz katonákkal. Milyen irányokban zajlott leginkább a kitörés a környéken?

Radványi Béla: A „Kitörés” célja a következő volt. Az első támadási cél: a Hűvösvölgyi úton a Budakeszi útelágazás, majd gyülekező Remete-hegyen, később pedig a Tinnyétől keletre található erdőben. Úgy tervezték, hogy reggelre elérik Tinnyét, melyet koncentrált támadással elfoglalnak, illetve a körülményektől függően attól délre hajtanak végre áttörést. A Szomor környéki saját vonalakat számításaik szerint másnap (február 12-én) dél körül érhetik el. A saját csapatikkal való érintkezés felvételére is kiadták a jelszót: Hitler-Hindenburg.

A „Kitörés” alternatív útvonala a Pesthidegkút – Solymár – Pilisvörösvár – Pilisszántó – Pilisszentlélek útvonal volt, a Hármashatár-hegyről lejöve a Bécsi-úton átkelve a Nagy-Kevély-hegy – Hosszú-hegy – Pilis-hegy útvonalon. Sok helyismerettel rendelkező magyar honvéd ezt a hosszabb, de „veszélytelenebb” útvonalat választotta.

Sajnos a kitörés terve már az első percekben kudarcba fulladt a túlerő miatt. A továbbiakban mindenki az egyéni életéért küzdve harcolta tovább magát. A „Kitörés” eredménye ezért borzasztó lett (Mintegy 7-800-an érték csak el céljukat  – a szerk.).

Varkapu.info: Miért volt szükség arra, hogy a katonák kitörjenek?

Radványi Béla: Február 11-én a budapesti német főparancsnok, Pfeffer-Wildenbruch úgy döntött este 20 órakor kitör csapataival az ostromgyűrűből. Rádiójának vevő készülék részének megsemmisítése előtt a következő üzenetet küldte feletteseinek, 17.50-kor:

„Lőszerünk elfogyott. Élelmünk nincs. További kitartásunk Budán csak azt eredményezné, hogy hagynánk magunkat lemészárolni, vagy feltétel nélkül kapitulálnánk. Mindkettőt elutasítom.”

Ez a jelentés önmagáért beszél. Az életben lévő mintegy 33.000 védő 11.000 súlyos sebesülttel a „nyakán” a Budai várban összezsúfolódva, már nem választatott mást csak a Hitler parancsa elleni kitörést. Ezt az oroszok is tudták és ezért tudtak felkészülni a kitörésre. A 11.600 hátrahagyott súlyos sebesültről csak annyit, hogy nagyrészüket az oroszok lángszórókkal „segítették” át a mennyországba!

Varkapu.info: Sokan mai napig “náciznak” a kitörés kapcsán, de a németek mellett rengeteg magyar katona is meghalt a kitörés alatt.

Radványi Béla: No komment! Bizonyos körökben bármire, ami magyar csípőből náciznak és lőnek. Legyen az a pozsonyi csata(907) megemlékezése, vagy csak a legújabb magyar médiatörvény. A lényeg az, hogy ha valamely magyar dologra elkezdenek nácizni bizonyos körökből, akkor az biztosan csak jó dolog lehet!

A budapesti német katonákról pedig csak annyit, hogy nagyrészük magyarországi kényszersorozott magyar sváb volt. Sőt rengeteg lengyel, ukrán, sőt olyan orosz is volt köztük, akik a Vörös Hadsereg elöl menekültek el a Szovjetunióból.

Varkapu.info: Helyi viszonylatban milyen események történtek a környéken?

Radványi Béla: Most éppen az idén megjelenő helytörténeti könyvemen dolgozom, melynek egyik fejezete a „Budapest ostroma” címet viseli. Innen idéznék Piliscsabáról és környékéről néhány ízelítőt:

Az oroszok, Budapest bekerítése közben 1944 Szent estéjére már elfoglalták Tinnyét, majd Jászfalut. Innen néhány tankjuk tovább nyomulva a csévi megállóban kilőtte a védtelen civileket szállító utolsó Budapestre tartó személy vonatot, így kívánva kellemes ünnepeket az utasoknak. Az életben maradt utasok Cséven kerestek menedéket.

Piliscsabára december 25-én, reggel 7 órakor érkeztek meg az oroszok Tinnye felől. A faluban maradt magyar és német katonák rövid ellenállás után a Nagy-Kopasz-hegy felé hátrálva elhagyták a községet. Gyermekkoromban hallottam, hogy az oroszok a temető mellett (Erdészkert?) felállított aknavetőkkel lőtték a Nagy-Kopaszon menekülőket. A menekülők céljuk a feltehetően még védett Esztergom elérése lehetett. Ekkor esett el Takács József (1906-1944) honvéd a faluban és egy ismeretlen német katona is a csévi utca végén. Az oroszok egészen Piliscsévig üldözték őket az erdőn keresztül és megszállták Csévet is.

Budapest ostroma idején Csabán orosz katonák rendezkedtek be. Fosztogatták, zaklatták a lakosságot. A Vasút kocsmában egy csoportjuk nagy adag elrejtett pálinkára akadt. A lerészegedés után a pálinkán összeveszve egyik felük lelőtte a csoport másik felét. Az ezután kiérkező karhatalmi alakulat lelőtte az italozók maradékát. A halottakat ide hozták a csabai temetőbe, majd a tanácsrendszer idején hősi emlékművet emeltek feléjük. A „dicső felszabadítók” szövege ma is olvasható…

A „Kitörés” után, 1945. február 11-e éjjele utáni valamelyik napon, 7 fiatal német katona a Nagy-Kopaszon keresztül elérte Csévet. Ott sebesülten fogsága estek. Az oroszok egy hét vallatás és éheztetés után megásatták velük a sírjukat, majd puskatussal félig agyonverték hatukat. Miután a sírgödörbe dobták őket, a hetedikkel betemettették őket, majd őt is felakasztották egy közeli fára. Négyüket már exhumálták néhány éve, ketten még Cséven pihennek, egyikük sírja ismeretlen. (A történet külön részt kapott a könyvben, melyet az előző fejezetben a „II. világháborús katonai áldozatok Piliscséven” címen olvashatunk:

Február 14-e hajnalán több száz magyar és német katona érte el Csaba és Perbál határában Hajnár mezejét és környékét. Az oroszok Aynard várának tetejéről is lőtték őket. A 8. Waffen-SS-lovashadosztály és a 13. páncéloshadosztály maradványai rendezkedtek be körkörös védelemre Nagykovácsi és Piliscsaba határában. A harc még február 15-én is tartott. Ennek a magyar-német csoportosulásnak sikerült rádión kapcsolatba lépni az oroszokon túli német vonalakkal. Innen három Junkers Ju-52-es és kilenc Heinkel He-111-es szállítógépekkel, két alkalommal utánpótlást is le tudtak dobni nekik. Az orosz légvédelem az egyik német gépet lelőtte. Ekkor esett el a Hajnár melletti erdőben Veresváry László honvéd alezredes is.
Az itt elesett magyar és német katonák nagy részének a sírja ma is ott van valahol Hajnár mezejének határában. Néhány sebesült fiatal német katonát az oroszok lehoztak a faluba. Cinikusan megebédeltették őket egy sváb háznál. A fiúk reménykedve kérdezték németül a sváb nénit: -Ugye mama most már nem ölnek meg minket?! A néni könnyes szemmel nyugtatgatta őket, hogy nem, ha már ebédet adattak nekik. Az oroszok ezután kihurcolták a foglyokat az udvarra és lelőtték őket.

(Varkapu.info – Gribek Dániel)

Kapcsolódó cikkek:
Fokozott rendőri megfigyelés mellett emlékeztek a kitörés áldozataira
A környék és a magyar történelem kutatója – Interjú Radványi Bélával
A doni hősökre emlékeztek

Címkék: , , ,