Az olimpián már nem indul, de szurkol a magyaroknak a budakalászi kajakos

2016 augusztus 14. | Sport

,,Az én szívemben már nem a kajakozás az első, hanem a családom” – mondta Kovács Katalin két héttel ezelőtt, amikor bejelentette: befejezi pályafutását.

,,Az én szívemben már nem a kajakozás az első, hanem a családom” – mondta Kovács Katalin két héttel ezelőtt, amikor bejelentette: befejezi pályafutását.
 
A háromszoros olimpiai bajnok sportoló Kajakkirálynőként vonult be a történelembe: 31 világbajnoki címével minden idők legeredményesebb kajakozónője a világon. 29-szer volt Európa legjobbja.
 
– Nézi az olimpiát?
– Abszolút olimpia lázban égünk! Vannak napok, amikor holdkórosan mászkálunk, mert igyekszünk fennmaradni.
 
Volt rá lehetőségem, hogy kiutazzam Rióba, a kajak-kenu szövetségtől kaptam egy nagyon kedves meghívást, a futamok ideje alatt ott lehetnénk. De úgy döntöttem – kicsit fájó szívvel –, hogy nem utazom. Szeretnénk még gyermeket, és a zikavírus miatt túl nagy kockázatot vállalnék. Felelőtlenség lenne részünkről egy hét boldogság és öröm kedvéért a jövőre nem gondolni. Természetesen itthon drukkolunk. Hihetetlen, hogy mire képesek az emberek! Jó látni az örömöt azoknak az arcán, akiknek sikerült. És tudom, mit éreznek, akiknek  most nem sikerült az, amit elterveztek. De ők ettől lesznek erősek. Néhány év múlva másként fognak visszagondolni rá. Tudni fogják, hogy ebből csak profitáltak. Ilyenkor még nagyobb erővel folytatjuk, mert bizonyítani szeretnénk.
 
Felszabadultan
 
– Két éve, kislánya, Luca születése után feltöltődve, rengeteg energiával vágott neki a felkészülésnek, hogy ott lehessen Rióban. Sajnos nem sikerült kijutnia az ötödik olimpiájára. Hogy érzi most magát? Hiszen pontot tett egy fantasztikus pálya végére…
– Egy folyamat volt. Már többször alakult úgy a pályafutásom során, hogy itt a vége. De azok inkább hirtelen felindulásból jött gondolatok voltak. Luca születése után már tudtam, hogy még szeretnék visszatérni, de bárhogy is lesz – kijutok az olimpiára vagy sem –, akkor is itt lesz vége. Korábban azt gondoltam, hogy az a pillanat, amikor mindezt hivatalosan is kimondom, nagyon fájó és rossz napja lesz az életemnek. De nem így történt. Jó érzés volt, örömmel gondolok vissza rá. Azokra, akik  eljöttek, a sztorikra, amiket  elmeséltek. Jó volt hallgatni, mit gondolnak velem kapcsolatban, mit adhattam én nekik, és újra átélni, ők –  a családom, a szurkolóim, a szponzoraim, az edzőim – mi mindent adtak nekem. Csodás  volt! Kereknek érzem ezt a közel harminc évet.
– Mit szóltak a sporttársak? Janics Natasa, akivel a legnagyobb sikereket elérte párosban…
– Azóta nem találkoztam velük. Egy-két csapattársam leírta levélben a személyes gondolatait. Jólesett, amikor elolvastam, hogy mit jelentett számukra az, amikor még én is velük versenyeztem.
 
– A telefonban is átérzem: meghatódott. Érzékenyebb, mióta édesanya?
– Igen, sokkal. Korábban elképzelhetetlen volt számomra, hogy ne a kajak iránti szerelem legyen az első. Tényleg pikk-pakk megváltoztam, amikor Luca megfogant, amikor már tudtam róla. És ez olyan jó!
 
Szilágyi Árontól Hosszú Katinkáig
 
– Legutóbb Szilágyi Áronnak gratulált közösségi oldalán hihetetlen produkciójához, hogy csütörtökön megvédte olimpiai bajnoki címét. Van kedvenc sportolója?
– Nem szeretném kiemelni egyiküket sem. Hihetetlen például, hogy Gyurta Dani milyen tartással nyilatkozott az előfutama után, miután nem jutott be a legjobb 16-ba. Tényleg, akik kint vannak az olimpián, példaképek.
 
– Mit szól Hosszú Katinka úszó eddigi bravúros teljesítményéhez, a három olimpiai aranyéremhez? Ahhoz, hogy a sikerét rögtön doppingvádakkal próbálták besározni?
– Nem is tudom, hogy el akarom-e mondani… De  ha az ember sikeres, akkor mindig van, aki nem a sikernek örül, hanem negatív dolgokat kreál. Nem szeretném ezt bővebben kommentálni.
 
– Van kedve a kajakon belül esélylatolgatásba bonyolódni?
– Úgy sejtem, ott is fantasztikus dolgok fognak történni!
 
– Tervezget már? A Budapesti Honvéd SE például – ahol legutóbb versenyzett –  nem szeretne elszakadni Öntől.
– Nagyon jólesett, hogy többen megkerestek a jövőmmel kapcsolatban. Gondoltak rám, és velem képzelik el… De ezek még egyelőre nem kiforrott dolgok. Most még  pihennék, és mindenki olimpia lázban ég. De őszre letisztul. Szeretnék megvalósítani egy gyermeksporttábort a Balaton mellett, a szakma kiválóságait megnyerni az ügynek. A kajakon lenne a hangsúly, de más sportágat is mellétennék. Nagyon nehéz elválni, amikor az ember harminc évig benne volt valamiben. Főleg, ha szereted  a közeget és mindent, ami ezzel párosult.
 
– Most értek haza a nyaralásból. Merre jártak? Sikerült kikapcsolódni?
– Olaszországban, Castellamare Di Stabiában pihentünk. Csodás hetünk, szuper időnk volt, sok élménnyel.  Inkább a vízparton töltöttük, de azért szerveztünk egy városnéző napot is. Én is, és a kislányom is nagyon élvezte. Tetszett, hogy imádja a vizet, egész nap benne lett volna. Csuda egy hét volt.
 
Új élmények
 
– Korábban, amikor készült a versenyekre, gondolom, nem így zajlottak a nyaralások…
– Igen, erről beszélgettem is a párommal. Nem nagyon volt még olyan, hogy nyáron nyaraltam, és nem nyár végén. És tényleg, minden tekintetben felszabadultnak éreztem magam. Nem járt folyamatosan azon az agyam, hogy mi lesz, ha elkezdődik a szezon, és nem töprengtem azon sem, hogy mi volt a múltban. Teljesen át tudtam magam adni  az élményeknek. Talán ezért is éreztem úgy, hogy ez volt életem egyik legszebb nyaralása.
 
– Még kajakba is ült a kislányával. Mosolyjelekkel így kommentálta a fotót közösségi oldalán: „Álomból valóság!”
– Túrakajakkal mentünk, az ölemben ült. Nagyon bátor volt. Éreztem, hogy biztonságban érzi magát. Hatalmas élmény volt számomra!
 
 – Mit gondol, kajakos vagy balett-táncos lesz?
– Néha azt gondolom, hogy utóbbi. Persze, lehet terelgetni egy gyermeket,
megmutatom neki, szerintem miket érdemes kipróbálni, de végül úgyis ő fog választani.
 
(delmagyar.hu)