A magyar hegyikerékpárosok a pünkösdi hétvégén Horvátországban, a C1-es kategóriájú, samobori viadalon álltak rajthoz. Legjobb magyar eredményként Benkó Barbara 5., Juhász Zsolt 6. helyezést ért el. Összesen öt magyar szerzett világranglista-pontot.

A magyar hegyikerékpárosok a pünkösdi hétvégén Horvátországban, a C1-es kategóriájú, samobori viadalon álltak rajthoz. Legjobb magyar eredményként Benkó Barbara 5., Juhász Zsolt 6. helyezést ért el. Összesen öt magyar szerzett világranglista-pontot.

Benkó Barbara (Focus MIG Team) ötödik helye 20 pontot, Juhász Zsolt (EuroOne-Cube Pro MTB Team) hatodik helyezése 18 pontot, Dósa Eszter (Vitalitás SE) tizedik helye 10 pontot, Blazsó Márton (Bike Team Szeged) 12. helye 6 pontot, míg Kéri Zsófia (LTV Merida Racing) 13. helyezése 4 pontot jelent. A viadalon Bogár Gábor (EuroOne-Cube Pro MTB Team) 17., Buruczki Szilárd (Magellan Kőbánya TC) 22., Gulyás Ádám (LTV Merida Racing) 34. lett. Parti András, múltkori betegségéből még nem gyógyult fel teljesen, így nem indult a horvát versenyen.

Benkó Barbi írása a bringahirado.hu-ról:

Gigamegaübergyasz.hu! Így tudnám legtalálóbban jellemezni a mai produkciómat. A rajtom egész jól sikerült, elsőnek kanyarodtam a hosszú aszfaltos, meredek emelkedőre és meg is húztam a sort rendesen, de aztán gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, mert baromi hosszú az emelkedő, a vége is messze van még, úgyhogy vállaljon csak valaki más is vezetést.

Meg is előztek, majd egy 3 fős élboly alakult ki, aminek a tagja voltam és egy picit el is távolodtunk a többiektől. A pálya egyébként iszonyatos volt szerintem. Egy rendkívül hosszú felfelével kezdődött, úgy éreztem magam, mint valami rossz maratonon, majd egy egynyomos meredek, relatíve technikás lefelé, az mondjuk élvezhető volt, majd egy szintén maratonos hosszú lankás nyomatás a hegygerincen, lent pedig a sétálóutcákban szintén nyél az aszfalton a célig.

Mit mondjak, nem az én pályám volt… De hát mindenkinek ugyanaz volt. Meg is lepődtem, hogy egész jól ment az elején. Az elit férfiak egy perccel előttünk indultak és igen hamar utolértük a „dögsort”, ami a vesztemet is okozta. Az egy dolog, hogy a szűk ösvényeken nem engedtek el, de a lefelében egy iszonyat nagyot esett előttem az egyik, megállni esélyem sem volt, így estem utána, majd a bordámmal tompítottam egy keresztbe rakott fán, amin normál esetben le kellett volna ugrani.

A bringa is nagyot repült, de gyorsan összeszedtem magunkat és indultam is volna tovább, de beszúrt az oldalam (ami két körön át nem is tágított), a láncom is beszorult elől-hátul, így egy 2 perces szerelés várt rám, persze mindenki elment… Innen kezdődött az felzárkózás, mindenkit újból visszaelőzni, plusz még a lányokat is, de sajnos nem nagyon ment, az erőm valahogy elhagyott és csak rugdostam a pedált.

Végül az 5. helyre volt elég a szenvedésem, eléggé csalódott vagyok, de még mindig inkább itt legyen balszerencsém, mint Világkupán. Nem szeretem sportban ezt a „mi lett volna ha…” dolgot, de talán ez a dobogómba került, bár hozzá kell tenni, hogy sem fejben, sem erőnlétileg nem voltam a topon. Örülök, hogy a szívás vizsgákat mostanra hagytam, így nem mentek rá a Világkupák, tanultam a tavalyiból.

Eléggé stresszes mostanában a suli, sajnos úgy néz ki, hogy ki akarnak rakni az egyetemről, de nem adom meg magam olyan könnyen, még küzdök. Pedig idén direkt nem is mondtam semelyik tanárnak, hogy sportolok, mert akkor extrán szívatnak, mert ugye ez nem sport iskola… Az építkezéssel is sok gond volt mostanában, plusz az életem egyéb területein is rendet kell raknom sürgősen, szóval eléggé dekoncentrált voltam, de igyekszem javítani! Megkezdtük a felkészülést a következő Világkupákra is, így az edzéseim is keményebbek voltak, nem voltam olyan pihent, de legalább némi pontot így is gyűjtöttem.

A bordám már nem fáj annyira szerencsére, így szerintem nincs nagy baj, a horzsolások meg nem vészesek, katona dolog.:) Sajnos a srácoknak sem ez volt életük versenye. Jó sok magyar volt kint, én a válogatottas busszal mentem, Apuval, Tibivel és Szilárddal, plusz jött velünk egy vörösvári srác is, Bányai Dominik, aki bár csak U17-es, a juniorokat lekerülve(!) nyerte meg a versenyét! Gratula Domi, nagyon ügyes vagy, mondhatnám, hogy azért, mert mostanában sokat jöttél velem országúton, de ez így nem annyira fedné a valóságot…:) De keep on rollin’, még sokra viheted, a tehetséged, kitartásod, intelligenciád megvan hozzá!

Ezen kívül az LTV, az Euro-One, a PCCC és Blazsó Marci képviselték a magyar színeket. Ami viszont a legnagyobb plusz, az Apu supportja, nagyon szépen köszönöm, a legeslegjobb vagy! Tibinek is köszönöm a segítséget és a szuper pályaszállását, ezt most nagyon eltaláltad, ha a teraszon lehetett volna reggelizni, akkor akár onnan is nézhettük volna a juniorok versenyét.:) Jövő héten Ausztria következik, majd az országúti Magyar Bajnokság, ami után egyből repülünk is a tengerentúlra, újra dupla Világkupa, Canada-USA. Úgy néz ki idén ez az egymást követő Világkupák jöttek divatba, bár itt most kimondottan jó, mert egy repüléssel meg lehet úszni a kettőt. Szóval nagy szükség lesz ismét rátok, számítok a szurkolásotokra!:)

(bringahirado.hu; sportforum.hu)

Kapcsolódó cikkek:
Benkó tovább remekel a világkupában!